Metál az ész - Chrysler 300C SRT8

Már megint egy vas, amelynek Semmi éRTelme. Könyezetvédelmileg is be kéne zúzni az ilyeneket. Vagy le se gyártani, az lenne a legjobb. És akkor nem volna mit imádni. Még jó, hogy amúgy egy rakat hibája van.

Nézzen a rács mögé!

Húha, mi legyen a sorrend? Először jöjjön egy kis - szokásos - értetlenkedés, heves fejcsóválás és képmutató homlokráncolás? Vagy kezdjük a hibák felnagyításával? Amerika vs. Európa? Hm, need for fika? Vagy hajtsunk főt az USA V8, a HEMI, a Muscle Car és egyéb sokatmondó elnevezések, betűszók klasszikus ösvényén baktatva? Netán taglózzunk számokkal, adatokkal?

Hát, többek között ezért is jó "ezen az oldalon" lenni. Hogy így az ember eldöntheti, milyen sorrendben, miként tálal, szerkeszt, terel. És reméli, hogy korábban a "mezei", 5.7-es 300C-ről szóló cikket mindenki elolvasta, az autót mindenki ismeri, szereti vagy sem. De legalább nem kell elismételni a külsőről és a belsőről szóló miegymást, zéró sztori, csak az őszinte, nyers erő. Ja, és hagyjuk már ezt a győzikézést, a Chrysler sportlimuzinja nem olyan.

A Chrysler sportlimuzinja ilyen, hogy a tesztelő nem tud nemet mondani egy újabb lehetőségre, hogy a kamera megint forog, s azon kapjuk magunkat, mint rendes autóbolondok, hogy megyünk, amerre csak lehet, és nagyon tempósan, és újra meg újra, míg el nem telünk a gyorsulás és a hang adta élménygombócokkal.

Szóval az USA V8-vonal nyert, most látom. Felülkerekedett. Hiszen uralkodik. Hát kalap le (számokkal fűszerezve): az 5.7 literes HEMI-blokk további reszelésével a 340 lóerőből 425 lett, az 525 Nm-ből 570, a végsebességet már nem korlátozza elektronika 250-ben, a százas sprinthez 6,4 helyett elég 5,1 mp. Ilyen a Chrysler SRT8. A hengerűrtartalom, tessék megkapaszkodni: 6063 köbcenti.

Majdnem kilenc smart fortwo, hogy a konszernnél maradjunk. Aha, a tengerentúlon a sok-sok litertől nem esnek hasra, de egy hatezres HEMI-től még nekik is könnybe lábad a szemük. És így van ez jól. Az SRT8-jelöléssel pedig még a Jeep Grand Cherokee-n, a Chrysler Crossfire-en is találkozhatunk, illetve nemsoká érkezik a Dodge Caliber SRT4, az sem lesz gyengécske.

Amúgy Magyarországon nyilván egy Corvette vagy egy Viper jut eszébe azoknak, akik ütős, amerikai sportkocsin agyalnak, már alapból. A ma és a jövő SRT-i jó eséllyel pályáznak hasonló ismertségre és elismertségre. A DaimlerChrysler háttérben dolgozgató SRT Teamje legalábbis tuti ezen van.

képek > videó

No, 300C SRT8: naná, hogy hátsókerekes, naná, hogy automata, naná, hogy irdatlan méretű, naná, hogy falja a benzint. Előbbihez annyit, hogy a másfél centivel ültetett, kőkemény sportfutóművel, a független kerékfelfüggesztéssel és az optimális tömegelosztással karöltve elképesztő kanyarstabilitással ajándékozza meg a pilótát, ha meg játszósra venné, persze abban, farolásban, driftben, sarkon fordulásban, bármiben partner.

A "sima" 300C opciós méretéhez képest az SRT8-nál széria a 20-as kerék, hátul egy centivel még szélesebb is rajta a peres gumi. Ühüm, nem nehéz legyilkolni. Az, hogy az ESP 60-ig kikapcsolható, az átlagpolgárból ki kell, hogy hozza a füstölősen elforgós rajtokat, tán némi ördögkörözést - végül is csak pénzkérdés.

képek > videó

És akkor már ejtsünk szót az autó áráról is: 17,4 millió forint. Sok pénz (a Touring-felár 700 ezer, a Grand Cherokee SRT8 kerek 20 mikulás). De ekkora erőt senki nem ad ennyiért, igazából páratlan is az SRT8 a piacon. Egy "hevimetál" Audival, BMW-vel vagy Mercivel nem is érdemes összevetni. Ár/érték? Baromság. Ár/erő? Tarol az SRT8. Presztizs? Sehol nincs. Minőség? Jobbak a többiek.

Térkínálatban, megjelenésben mondjuk a 300C lazán fölveszi a versenyt, nem hiába ötméteres, nem hiába a Rolls-koppintós, vadorzós, bunkeres, egyszerre riasztó és szemcsapdás dizájn. Kívülről a már említetteken túl még egy miniszárny és kettő darab brutális kipufogóvég a lényeg.