De mér' pont a kézifék? - Ford S-Max 2.0 TDCi

Ha van olyan autófajta, amit nem szeretek, az az egyterű. Pontosítok: a nagyméretű egyterű. Hogy miért fújok rájuk, mint öthetes kiscicám a kerten keresztülszáguldó és láthatóan veszélyes meztelen csigákra? Egy Budapest-Verona út egy Sharanban, a második sorban életre szóló üzemanyaggal táplálja ellenszenvem tüzét. És itt lép a képbe a Galaxy, vagyis az S-Max, de nem mindegy?

Az első hírek valahogy úgy szóltak, hogy a nagy VW-Seat-Ford egyterű-triumvirátusból kiszállt a Ford. Szerették volna a saját útjukat járni ahelyett, hogy a másik kettő klónjait árulták volna. Dicséretes. Aztán meg hallottuk, hogy két Galaxy lesz, de igazándiból nem is, mert már megint valami egészen különleges készül a színfalak mögött. Fordos kereskedő barátom (az egyszerűség kedvéért legyen G. I.) ódákat zengett a Galaxy-testvér S-Max-ról.

Addig rágta a fülem, míg gyorsan be nem szaladtam a kereskedésbe, amikor megérkezett az első darab. Néztem innen, néztem onnan, de még mindig nem értettem, hogy mi ebben a nagy durranás? G. I. magyarázott valami új formatervről, melyet Kineticnek hívnak - ja, pont úgy, mint egy volvós felszereltségi szintet, heherésztem -, és én illendően végighallgattam. Nem akarok panaszkodni, de néha úgy érzem, a szakmám hasonlatos a pszichiáterekéhez. Jószándékú őrültekkel beszélgetek, akik valamely megmagyarázhatatlan okból kifolyólag legalább kettős személyiséggel rendelkeznek, esetleg mániákusok, vagy mifene. De én kérem, én hallgatok és hümmögök. Akkor előbb szabadulok. Állítólag.

Szóval G. I. barátom kedvesen megmutatta az S-Max-ot. Jó, jó, formára rendben. Az eleje tele lámpákkal - a tesztautóban oldalanként öt izzó volt -, határozott élekkel, fordos márkaidentitással. Kicsi hűtőrács, magasan elhelyezett kerek ködlámpák és haragosan hátracsapott komplex fényszóró egység. A köténylemezen harcias bemetszések, akárcsak az első kerékjárati ív hátsó részén. Brahiból. De jól mutatnak!

Méretre családiasan nagy, de a hátulja sportosan lejt. Hivatalosan ettől (is) válik a "mozgásban lévő energia drámai kifejeződésére" alkalmasnak. Az idézőjelbe tett mondatrészért külön taps a szerzőnek! Titokban én is szeretnék ilyen hatásos mondatrészeket alkotni, de nem megy, savanyú a (laktózmentes) tej. Az S-Max körbejárva, megmustrálva épp úgy fest, mint egy modern, jó ízlésű egyterű jószág. G. I. áradozott még a belső formákról - én persze bambán hümmögtem, tudják, így előbb szabadulok -, a kiváló, multifunkciós kormányról - aszongya a Ford erről, hogy Human Machine Interface (HMI), egyébként tényleg jó - és a vezetési élményről, amelyet ő már megtapasztalt, de én még akkor nem.

A nagy lendületű beszélgetés közben aztán megláttam azt a dolgot, amely, mint fuldoklónak a Baywatch-bébi megmentő keze, nyújtott kiutat szorult helyzetemből: a kézifék! Pökhendien ráböktem, és aznap délután először megsemmisítő erővel a hangomban mondtam: az nem jó! Barátomat övön alul érte az ütés. Ment volna tovább, de éreztem, hogy most megfogtam. Mint egy ébredező fehércápa, aki biztos, ami biztos alapon beleharap a vízben lebegő dolgokba, éreztem a kiserkenő vér ízét. Ösztöneimet kifinomítva nem engedtem és folytattam: ha én azt behúzom, akkor nincs olyan nő, aki ki tudja kényelmesen engedni! - flegmáztam.

rengeteg fotó a galériában > videón az S-Max

Gondolom, érzik a provokatív felhangokat az előbbiekben. Addigra már lassan az egész értékesítő stáb körénk kezdett gyűlni. Szó szót követett. Aztán odacsalogattam a szalonból egy fiatal hölgyet. Nem az ő hibájából, de megbukott a teszten. Majd később megcsináltam ugyanezt egy kolléganőmmel is. Neki sem ment. G. I. - mint egy kiváló értékesítő - azonban kivágta magát. Lehet bele elektromos rögzítőféket is rendelni. Akkor ez most 1-1? A magam részéről úgy vagyok vele, hogy abból a párezer alkatrészből, amiből egy autó felépül, annyi mindent el lehet csendben rontani, miért pont egy túldizájnolt, de funkcióra fontos dologgal teszik ezt?