Ízitronik, öcsém! - Opel Vectra 1.8 Easytronic Cosmo

Csoki Babettája messze van Peter Fonda Captain Americájától. Az easytronicos Vectra pedig ugyanannyival marad le a kéziváltóstól, amennyi a motorjának lökettérfogata literben. Hova tűnt 35 lóerő?

Ez nem képzavar, hanem a fönti sorrendben ugráltak a gondolataim, amikor utánanéztem a műszaki adatoknak. A bevezető első mondata, gondolom, érthető (Üvegtigris, Szelíd motorosok...). A második megoldása ugye 1,8. A százra gyorsulás az egynyolcas Vectrának manuális váltóval 10,7, Easytronic váltós társának 12,5 másodpercbe telik. Vagyis hajszálra van csak az egyhatos, kéziváltós 12,6 másodperces idejétől. A 140 lóerős 1.8 Easytronic produkálja azt, amit a 105 lovas 1.6 manuális. Így tűnik el 35 ló. A teljesítmény 25 százaléka.

Idáig tartott a számokkal való zsonglőrködés. Nézzük, mi a valóság! A tesztautó híre négyajtós változatot emlegetett. Kicsit sajnáltam is, mert ott a 3,2 literes V6-os GTS külseje, mondok, ez az autó ötajtósként néz ki a legjobban, még akkor is, ha nem a csúcsváltozatról van szó. (A GTS egyébként a csúcs alatti, csak ötajtósban elérhető felszereltségi szintet jelenti a Vectránál.) Az előző Vectra (értsd: C, ráncfelvarrás előtt) külseje a fenti egy megnyilvánulásán kívül nem tett rám különösebb benyomást. Nagy, itt-ott tankszerű, vízszintes és függőleges élekkel, felejthető hűtőráccsal. Nem kavarta fel az érzelmeket, jó a masszív megjelenés is, ha stílusos, de ott nem volt az. Tudtam persze, hogy a tavalyi ráncfelvarrásnál változtattak orron, lökhárítón, miegyében. De élőben még, mitagadás, nem tűnt fel. Szóval, vártam egy négyajtós Vectrát, gondolom, a megszokott, majdnem unalmas (bocs') ezüstmetál színben. Így nem volt nehéz észrevenni a parkolóban egyedül várakozó meglepetést.

Merthogy ötajtós volt. 17-es kerekekkel. Krómozott kilincsekkel. British Racing Greenben. Vagy majdnem abban. Olyan orrkiképzéssel, hogy na. Végre, a rajzolók lejöttek a derékszögű vonalzóról, megcsinálták a rácsot kicsit másképp, alul csúcsosodik, lökhárítóban is ívek, ködlámpafészkek felhúzott szemöldököt kaptak, az egész átment jóakaratú bernáthegyiből felhúzott bajszú leopárdba. Így már más! És mit látnak szemeim? Jóval odébb, a szinte üres parkoló végében áll vén floridai nyugdíjas csoroszlyaként egy négyajtós, ezüstmetál előd, a ráncfelvarráson gondolkodva. Eddig csak azért nem vettem észre, mert bebújt egy Mondeo mögé. Na, de most elkaptalak! Jól összehasonlítottam, megnéztem, de jó, hogy nem veled megyek haza, öreg csont.

A Cosmo felszereltség gazdag. Az alap- és extralistán tessék eligazodni valahogy, nekem így-úgy sikerült. Szóval, 7,079 millióért többek között bőr és szövet kombinációjú ülések járnak, az elsők külön-külön fűthetők, 8 irányban állíthatók (kézzel). A minden téren elektromos tükrök (fűthető, állítható, behajtható, fényre sötétedő) mellett a négy ablak is gombnyomásra működik, kár, hogy az elsők és a hátsók közt előválasztó kapcsolóval mozoghatunk, az ablak gombja pedig pici, kitapinthatatlan, kényelmetlen, megkockáztatom: veszélyes. Kapunk bőrözött kormányt információs rendszert vezérlő gombokkal, a hátsó oldalablakokra árnyékoló rolókat, az automata klíma plusz 11 ezerért kétzónás lesz, érzékeli a külső levegő minőségét, és automatikusan elzárja a csúnya szennyezett levegő útját. 8 légzsák, menetstabilizáló rendszer, aktív fejtámlák, elülső ködlámpák, fényszórómosó, esőérzékelő, Isofix a biztonságért, tempomat, első-hátsó könyöklő, deréktámasz, pohártartó a kényelemért - mindez adott. Az elöl levő pohártartók viszont annyira útban vannak a váltóhoz és a kézifékhez, hogy hátra raktam az üveget, a képzeletbeli középső utas lábánál kinyíló rekeszbe. Nesze neked, kényelem és biztonság. 140 ezerbe kerül a kissé túlérzékeny parkolóradar. A tompított 114 ezerért xenon lesz. A tesztautó 17-es kereke is feláras, de nem azok a "dinamikus formájú első lökhárítók", amelyek a jó megjelenéshez elengedhetetlenek.

A CD 70 jelzésű audiorendszer átlag alatti minőséget produkál. Színtelen, szagtalan. Ennyi pénzért jobbat kérünk! A feláras játékszer, a fedélzeti információs rendszer a középkonzolon trónol egy nagyméretű színes kijelzővel megfejelve. Nem az a nehézkes, hogy az ember eligazodjon a kezelésében, hanem az, hogy kezelje. Menürendszerben mozogva navigáció, klíma, guminyomás-ellenőrző, hifi- és a menetadatok kijelzője vezérelhető innen. Két nagy tárcsa közül az egyik csak a klímáé. Még azt is több gombnyomással érem el, hogy ne az arcomba, hanem a lábamra menjen a fuvallat. Én azt szeretem, ha a berendezéseket odanézés nélkül lehet kezelni, ezért vagyok híve a fontos funkciókhoz rendelt külön gomboknak, nem a menünek.