A becsületes főbankár - Lexus GS 450h

Fenti kifejezés sokak szemében olyan, mint meglátni a Lexus GS 450h-t az utakon. Nevezett gépjármű a Lexus - és vele a világ - első nagyteljesítményű luxus hibrid szedánja. Akikkel róla beszélgettem, általában ezt kérdezték: akkor ez most igazi, létezik, vagy ez csak valami átverés? Létezik, csak épp úgy, mint a címben szereplő pénzember. Ritka. Egészen ritka.

Aki arra adja a fejét, hogy olyan dolgokról ír jót, rosszat, véleményt, amelyek valaki másnak a világkép-közepét jelentik, számíthat rá, hogy előbb-utóbb összefut az arrogancia valamilyen módú megnyilvánulásával. Ugyanez igaz akkor is, ha "csak" öntudatos vásárlóként jelenünk meg mondjuk egy prémium márka szalonjában. Voltam már jelen húszmilliós Mercedes műhelyterületen történő átadásán, láttam már úgy kikonzervált BMW-t, hogy egy tisztességesebb tömeggyártó is elsírta volna magát, ha így prezentálja tucatmodellje századik darabját. És persze mutattak már ajtót Lexus-kereskedésben is. Persze mindenhez két ember kell, mondják erre a bölcsebbek. Ennek igazát nem is vitatom. A lényeg persze mindig az, hogy jó irányban ülünk-e a lovon.

Ketten egy hajóban

Mikor behuppantam a GS 450h-ba, azonnal megéreztem, hogy itt egyszerre van jelen mind az arrogancia, mind a márkaöntudat. Előbbi az én személyemben, utóbbi a barátságosan fogadó Lexuséban. Nem tudom, más hogy van vele, de én, ha egy nagyértékű, prémium autóval ismerkedem, mindig felelevenítem a márkabolondok vonatkozó iránymutatásait, és próbálom azokat lezúzni. A Lexus kapcsán állandóan a következő kapott, tudatmosott mondat villog az agyamban: "A Lexusnak nincs versenytársa!" Naná, hogy van! A kijelentés sokban sántít, de a fene egye meg, vannak benne részigazságok is.

Hübrid

Itt van ez a hibrid-dolog. Na, ebben a Lexus és a Toyota - ugyanannak a testnek a jobb és bal keze - bizony nagyon odavert a világnak. Környezetvédelem, jövőtechnológia, szebb világ. Persze sokan vannak, akik megkérdőjelezik a technológia környezetkímélő voltát, főleg ha nagyobb magasságból szemlélődünk. Merthogy az igaz, hogy az üzemelés költségei alacsonyabbak és a kibocsátott károsanyag mennyisége sokkal kevésbé terheli a környezetet, de - így kétkedők - mi van az előállítás és a megsemmisítés, újrahasznosítás témakörével? Nem akarok állást foglalni, csak jelzem, hogy mint mindennek, ennek is legalább két oldala van.

A vágy tárgya?

Vissza a vágy tárgyára. GS 450h. Valóban vágyódik rá a magamfajta? A GS szép autó.  Hátsókerekes sportlimuzin.  Zord tekintetű kollégám, aki már korábban találkozott vele, így írt róla. Nem mondanék igazat, ha nem tetszene. Semmi túlzás, minden a jó ízlés határain belül. A hátsó traktus besűrűsödik, összetömörödik. Erőt sugall. A diszkrét él a sportosság felé kacsint, míg az egyedi kerekek a különlegességet üzenik. Arról a tényről, hogy hibrid, nem akar mindenkinek tolakodóan kinyilatkozni. Az oldalküszöbök és a márkajelzés mellé biggyesztett h betű az üzenetvivő. A célcsoportja valószínűleg hasonló ember, nem a hivalkodás a szakmája.

Műhelytitok. Amikor tesztelek egy autót, mindig megmutatom egy szűk baráti körnek. Velem egykorúak, különböző élethelyzetben léteznek, és persze adok a véleményükre. Van, hogy nem szólok semmit sem, van, hogy kicsit felvezetem a témát. A GS kapcsán azt mondtam nekik: kint parkol a világ legmodernebb autója. Nem tudták, mi lehet az. Majd, amikor meglátták, azonnal beugrott nekik. Nem vártam nagy éljenzést, pedig lett. Azok a srácok, akik addig a BMW mámorában úsztak, majdnem egyöntetűen tettek hitvallást a Lexus mellett. Persze nekik csak egy villanásra adatott meg az élmény.

Jómagam hasonlóan voltam elragadtatva az első napon. A másodikon már jobban értékeltem a nemes környezetet, mint a menetdinamikát. Pedig a GS 450h orrában egy 3,5 literes, V6-os, 296 lóerős benzinmotor lapul (368 Nm), kettős befecskendező- és VVT-i rendszerrel, no meg egy 200 lóerős villanymotor  - amely 275 Nm nyomatékot biztosít zéró fordulatszámtól. A hajtáslánc összetett teljesítménye 345 lóerő. Csupán 5,9 mp a sprint 0-100 km/h-ra, és 250 km/h a száguldás vége. Az ülések és a csomagtartó között pedig (jól elrejtve) ott lapulnak az akkumulátorok. Csúnyán kiharapva a poggyásztérből, amely így mosolyogtatóan kicsire zsugorodott, olyan pöttömre, hogy le se fényképeztük. Csak azért nem nevetek, mert egyszerűen pofátlanság lenne a szegény, hűséges hibriddel szemben. Legyünk, kérem, úriemberek!