Közel a beteljesülés - Mercedes-Benz Viano 3.0 CDI

Ha énnékem sok gyerekem, reptéri VIP-transzfer vállalkozásom, sok extrémsportot űző barátom és nem utolsósorban nem kevés pénzem lenne, na akkor közel járnék a beteljesüléshez.

Sok ember, sok cucc, gyorsan, kényelmesen, messzire. Egyszerre. Ez az autózás Szent Grálja. Mivel a fentiekhez tér kell, ezért a nyamvadt személyautók elkezdtek hízni, míg a nehézatléta haszonjárművek elkezdtek modort, illemet tanulni. Előbbieknek meg kellett ismerniük azt, hogy a helykínálatot nem lehet átváltani praktikus és szép részletmegoldásokra, kényes és kényelmes üléshuzatokra, míg utóbbiaknak el kellett dobni a lyukacsos atlétát és a sáros bakancsot, olajos kesztyűt, hogy egyáltalán szóba jöhessenek, mint alternatíva. Már egy jó ideje figyelem a szenvedéseiket. Sőt, már jó ideje meg is van a véleményem a túlélést illetően. Ha rajtam múlna, az egyterűek (értsd a "nagy" egyterűek, nem a kompaktok) mennének a Tajgetoszra, és a szimpatikus, karcos modorú, de valódi helykínálattal rendelkező, haszonjármű-őslény alapú járgányokkal járna minden legalább - négy gyermekes - család!

Hogy miért? Manapság nincs igazán jól funkcionáló és mindenki számára kényelmes egyterű. Pontosítok. Vannak jobbak és vannak rosszabbak. De az igazi funkciójukat szerintem nem tudják betölteni.

Miről szól nekem egy egyterű?

1 - Öt személy, sok csomag. Ezt a felállást bármilyen kombi meg tudja valósítani. Ráadásul azokban még az első sor mögött is kényelmes ülni. Mind a kombiban, mind az egyterűben kényelmetlen a középső ülés. Szóval egy ilyen kombinációban - a már ismert és tudott egyterű-előnyök, amelyek az építésmódból fakadnak elismerése mellett - felesleges a drága és buflák egyterű.

2 - Hét ember az autóban. Ez - többnyire - csak marketing. Aki életében próbált már tíz percnél hosszabb ideig a harmadik üléssorban ülni egy egyterűben, az osztja a véleményem, hogy az autó leghátulja maximum szegény Bercinek kellemes kuckó.

3 - Hét ember és csomagok. Hahahahahahaha! Persze, fejenként egy hitelkártya és egy-egy uzsis zacsi, de az is úgy, hogy az uborka közös! Kamu!

Több és nagyobb kép a galériában

Olyanok ezek az autók, mint a fotelágy. Se nem fotel, se nem ágy. Ülni bennük kényelmetlen, aludni meg nem lehet. Tejszínhab szójatejből.

A lyukacsos trikós srác diplomával

Mindez a haszonjármű-átiratból sokkal funkcionálisabb. Nem trendi, nem marketingelt, csak nagy és használható. Mint a Viano. Karcosnak karcos, de a gyakorlatot nagyon vágja. Kicsit olyan, mint az az ember, aki éveken keresztül külföldön dolgozott, mint konyhai mosogató, de később a nyelvismerete és az életre valósága okán olyan karriert futott be itthon, amelyet az egyetemi hallgatók csak az esettanulmányokból ismernek.

Felmatricázott tesztautónkban tehát hely van bőven. Még csomag is fér bele. A vezetőülésből figyelve a világ olyan, mintha valamely tengerjáró első tisztjeként tekintenénk alá a hídról. A vezetési helyzet és érzet teherautós. Ezt mondjuk nem bánják az olyan perverzek, mint e sorok írója. Persze én gyermekkorom szünideinek nagy részét Zil- és IFA-kabinban töltöttem jó apámmal. A mai napig, ha tehetem, szívesen járok kisebb haszonjárművekkel. Megnyugtatnak. Ha akad önök között pszihológus, neki üzenem, nem, nem szeretnék róla beszélni, a sötét titkaim maradjanak meg nekem!

Air Viano - Check in

A Viano bőrülései hívogatóak, az autó belseje messze többet hoz a reálisan elvárhatótól. Sehol sincs szabad fémfelület. Szépen kanyarog a műszerfal, a formái modernek, esztétikusak. A diszkrét dekorelem, amely végigfut előttünk, ízléses. A műanyagok jó tapintásúak, míg az ajtó oldalában még nagyautósan is megráncolták a bőrt. Az ajtózsebben nagy palacktartó és egy tekintélyes méretű rekesz vár ránk. Az első és a középső sor üléseinek saját kartámasza is van. A jobb egyben ülő utasunk messze van, menet közben nehéz a sofőrnek a combjára tenni a kezét. A két első ülés között sík a padló, mint az Alföld.

A kézifék - mercisen - lábbal rögzíthető és kézzel oldható. Itt már látom értelmét. A CD-s rádió a személyautóktól származik, és pocsékul szól. A középkonzolon sok felfedezésre váró gombot találtam. Ezek egy részét még osztályozom, és egy későbbi tudományos folyóiratban publikálom. Jobbra beszállásnál utasom állandóan hiányolt valamiféle kapaszkodót. Mondjuk az A oszlopra szerelten. Én a biztonsággal védekeztem (nem pedig védekeztem, biztonságosan), miszerint inkább nyűgösködjön, de ne fejelje meg a kapaszkodót egy balesetnél. Valami mercedeses mérnök megerősíthetné, hogy jól gondolom, ha már folyamatosan kimostam őket a szennyesből!