Terepre, magyar! - Nissan Pathfinder 2007

Az összkerekes élharcos Nissan mostantól még gazdagabb extralistával kínálja drabális Pathfinderét. Az autó nagy is, jó is, városban elvan, terepen boldog, csak gazdaságos fürgeséget ne várjunk tőle.

Galéria

Friss, ropogós tesztautónk kábé ugyanolyan volt, mint amivel pár hónapja megismerkedtünk. Baltával faragott, láncfűrésszel darabolt, batármarkáns dizájn. Hosszra nem annyira vészes, de széles és magas kaszni. A vastag páncél alatt hátul is független kerékfelfüggesztés, és még ami nem feltétlen a terepjárózásról szól: fellépő, zsíros oldalküszöb. Meg színre fújt minden, és króm. Az ötödik ajtó ablaka külön is nyílik. A hátsó kilincsek "rejtettek".

A kocsi opciósan hétszemélyes. Rakodótere teli utassal szerény, "normál" üzemmódban öblös, a második és harmadik sor üléseit lehajtogatva, eltüntetve furgonnyi. Plusz az anyóstámla is vízszintesre süllyeszthető, így aztán igazán hosszú tárgyak szállítmányozására is alkalmas a Pathfinder. Kár, hogy a harmonikás kalaptartót nincs hova tenni, ha egyszerre heten gonoszkodnak az autóban. Ezt még orvosolhatnák.

Alapból SUV, de több, illetve hát sajnos kevesebb is. SUV, mert variálható, praktikus bendőjű, hajtáslánca és építésmódja okán sokcélú. Több, mert terepjárónak egészen parádés, kevesebb, hisz' aszfalton csöppet butácska. Hiába a személyautós kényelem, a gazdag fölszereltség, az elvileg erős, nyomatékos és viszonylag takarékos dízelmotor. A megjelenés.

Mert a Pathfinder egyenesfutása messze van a tökéletestől, kormányzása hajós, oldaldőlése, bólogatása komoly, a 174 LE és a 403 Nm a tohonya automata váltóval (illetve a 2,2 tonnás önsúllyal) párosítva fáradt összképet ad, a gázadás folyvást búgó-bőgő-zavaró zajjal jár, meg az étvágya sem visszafogott.

Érdekes, a korábbi próba alatt 11 liter gázolajnál nem kért többet 100 km-enként, most viszont nagy átlagban nem bírtuk 14 alá szorítani. És ehhez jó sokat kellett városon kívül bóklászni, mert a betonrengetegben közel 20-at nyakalt befele. Hm, ennyit számítana a hideg? Nagyobbak, állandóbbak a dugók? Ennyivel nem. Tény, hogy dízelhez képest sokat forog a motor (lásd a képen, tempomattal, ötödikben). Na mindegy. A négyliteres, V6-os benzintemetőben nyilván kihullott volna az a maradék pár szál haj is.

galéria

Ami még - ismételten - nem tetszett, az a zéró oldaltartást nyújtó, csúszós fotel. Kicsit az ülőlapja is rövid. A mutatós bőrkárpit amúgy az LE szinten jár, és itt akkor még tudjuk le a piszkos anyagaiakat is: a Nissan Pathfinder 10 millió forinttól elérhető, a derekasan fölextrázott tesztautó pedig még majd' egy laza ötös.

még több kép itt

Sok. Drága. De egy Toyota Land Cruiser sem olcsóbb, a Mitsubishi Pajero talán, hogy a japánoknál, a legfőbb riválisoknál maradjunk (és ne is nézzünk szét, ne kutakodjunk tovább a kismilliónyi osztályban). Ez van. Amerikában, a fő piacon egy Pathfinder átlagos, normál kis családi tütü, a többség megengedheti magának. Nem is kerül ennyibe.

rengeteg Pathfinder-fotó

Nekünk meg marad a tudat, a lehetőségek széles tárháza, hogy a Nissan kínál még nagyobb összkerekest is, ha valakinek nem elég a Terrano-utód Pathfinder. Őt úgy hívják, hogy Patrol. Vagy kisebbet, ő az X-Trail. Vagy platósat, ő a nagy kedvenc, méltán népszerű Navara (vagy Pickup). A Murano már nem a csapatásról szól, ahogy az érkező Qashqai sem. Ők inkább divatoznak.

Kapcsolódó cikkek:

• Maci a málnásban - Nissan Pathfinder 2.5 dCi LE aut.