Gombnyomásra felettünk az ég - Peugeot 207 CC menetpróba

A Peugeot remek érzékkel dobta piacra 2000-ben a 206-os kabrió változatát, amellyel rögtön egy új kategóriát is teremtett. A konkurencia persze gyorsan kapcsolt, és szép sorban érkeztek a keménytetős kabriók, ám a franciák lépéselőnye továbbra is fennáll, ők ugyanis már a második generációnál tartanak. A női szívekre igencsak veszélyes modellt mi is kipróbáltuk.

Még több kép

A 207-es megjelenése után a Peugeot nem csinált titkot abból, hogy ennek a típusnak is lesz kupé-kabrió változata, így gyakorlatilag csak az volt kérdés, hogy mikorra lesz kész. A számtalan kémfotó, "kiszivárgott" felvétel és információ után a tavalyi Párizsi Autószalonon mutatták be végül hivatalosan is az új CC-t, igaz, akkor még csak tanulmányként aposztrofálták, és egy villanymotort is szereltek bele, csak hogy mutassanak valami jövőbe mutatót...

Azóta megismerhettük a végleges, szériaváltozatot is fotókon, ám az ismerkedés csúcspontja akkor érkezett el, amikor ki is próbálhattuk a második generációs CC-t. Az elődmodellre még egy mondat erejéig érdemes visszatérni, ugyanis a 206-os kupé-kabrióból több mint 360 ezer darab fogyott 2000 óta, ami abszolút rekordnak számít ebben a szegmensben. Az új CC-nek igencsak nehéz dolga lesz megismételni ezt a számot, hiszen azóta egy sereg konkurens modell szállt be a buliba, ám a franciákat nem kell félteni, sok hatásvadász elemet bevetettek a nemes cél érdekében. Lássuk a legfontosabbakat!

Stílus, formaterv

A CC a 207-es padlólemezére és műszaki alapjaira épül, így kézenfekvő volt, hogy a fizimiskáját is megörökölte az alapváltozatnak. A cicásra kihúzott első lámpa, a tátongó, óriási első légbeömlő már a Peugeot védjegyének is vehető, a jelenlegi modellpaletta szinte minden tagja ilyenformán vicsorog a külvilágra. Az újdonságok a vaskos A oszloppal kezdődnek, amely meredeken ível az utastér fölé, így védve az utasokat a széltől és egy esetleges boruláskor, amikor nyitva van a tető. További megnyugtatásként: a hátsó ülések mögött lévő két kis krómozott bukókeret boruláskor kipattan, ezzel is növelve az utasok túlélési esélyeit.

Az autó arányai és összképe zárt tető esetén sokkal kifinomultabb lett az elődmodellhez képest, már nem tűnik olyan bumfordinak és erőltetetnek a hátsó rész, amelyben helyett kellett csinálni az összecsukló tetőnek. Természetesen a CC igazi szépsége akkor bontakozik ki, amikor a felhők közül előbukkan a nap, és a sofőr rátenyerel a kézifék melletti kis tetőnyitó gombra. Kabrió üzemmódban sokkal harmonikusabbnak hat az autó külseje, egy vérbeli roadstertől ugyan nagyon messze van, de a potenciális vásárlóközönséget ez nyilván nem is zavarja.