Az operaház fantomja - Mercedes CLS 320 CDI teszt

A CLS a Mercedes talán legmegosztóbb modellje. Az érettebb márkarajongók tagadják, a fiatalok rajonganak érte. A formaterv telitalálat, de ennek meg is kérik az árát.

A Mercedes-Benz négy évvel ezelőtt egészen furcsa ötlettel állt elő, kitalálták, hogy praktikussá tesznek egy kupét. A kupé kasztnis autók legfőbb hátránya mindig akkor jön ki, ha hátra is be akarunk ültetni valakit. Egy komoly üzletember nem járhat ilyennel, hiszen vendégeit mégse passzírozhatja ki-be az első ajtón, de mégis sokan vágynak rá a formája miatt. A CLS-tanulmány ezt úgy hágta át, hogy négy ajtóval törte meg a klasszikus rendet, miközben a forma a végletekig a kupéra hajaz. A 2003-ban bemutatott prototípus aztán akkora sikert aratott, hogy 2004-ben már be is mutatkozott a szériaérett CLS, sőt azóta az utcakép üde színfoltja, persze tőlünk egy kicsit nyugatabbra.

A CLS tervezésekor meglepően bátrak voltak a Mercedes fejlesztői, hiszen a forma meglehetősen lendületes lett. Annyira eltér a hagyományos Mercedes limuzinos vonalaktól, hogy az idősebb rajongók a márka árulásának tekintik ezt a modern autót. Éppen ezért a nagy átlag úgy értékeli, hogy a csillagos márka ezzel a modellel nyitott a fiatalok irányába, hiszen egy 30 év körüli menedzser nem biztos, hogy egy öreguras E-osztályban akarja tengetni mindennapjait. A CLS viszont első látásra is lendületes, nincs hatalmas tepsi motorháztető, kiálló csillaggal az orrán, viszont van egy meglehetősen divatos L alakú fényszóró-kialakítás. A tetőív egyszerűen telitalálat, a magasan húzódó övvonal meg olyan keskeny üvegfelületeket eredményezz, hogy az autó csupán ettől is nagyon dinamikusnak hat. Igazi fenevad külső, amely belül egy kicsit átkonvertálódik.