Álruhás szuperhős - BMW X3 3.0 sd teszt

Minden valamirevaló szuperhős a hétköznapokban, civilben esetlen, néha bárgyú, olyan jellegtelen formájú karakter. Gondoljunk csak Supermanre a jólfésült szépfiús fejével, idétlen szarukeretes szemüvegével, hogy a Pókemberről ne is beszéljek. Utóbbi tapadási képessége egyébként - szánalmas egy átkötés, elismerem - emlékeztet tesztalanyunk úthoz való viszonyára.

A BMW X3-as egy olyan autó, amely sikeresen viszi tovább a formai meghökkentés által okozott csuklásrohamot, mely anno - ki is emlékszik már rá, hogy mikor is volt - még a hetes sorozattal indult el a BMW-nél. A frissítés előtti X3-ra bármikor őszinte tekintettel mondanám rá, hogy egy fránya számítógépes vírus következtében tönkrement valami a tervezők programjában, és már nem sikerült leállítani az automata gyártósort, ezért lett ilyen. Lapos szögben álló motorháztető, mögötte egy felfújt kabin. Az elején eluralkodó irányított dizájn-káoszról nem is beszélve.

Vonalak, élek, sarkok, csücskök. Aztán jött az egyes széria, és azt gondoltam, hogy végleg megöregedtem, mert egyszerűen már nem értem a trendeket. De gyorsan ugorjunk vissza a frissített kinézetű tesztalanyunkra. Mint csúf kézilánynak némi púder és arcpirosító a bál előtt, úgy tett jót az X3-nak is az a pár apró módosítás, mellyel rendbe kapták a kinézetét. A fényezőkamra melegébe immár bebocsátást nyernek a lökhárítók, hangsúlyosabbak, krómozottak a "vesék bordái" - figyeljék csak meg, mekkorát dob az autón ez az önmagában totál zavaros szóösszetétel - és a hátsó lámpák is kaptak LED-eket. Az összhatás lényegesen komolyabb. Nagyautósabb. Persze mindennek oka van! Nézzék csak meg a videón, miképp próbálom megmagyarázni az összeesküvés-elméletemet!