2008 nyerőszáma: 500

Egy autó, amelynél a mosolyfakasztó kifejezés nem szinonima a nevetségessel, amelyre annyira vártunk, amely végképp növekedési pályára állíthatja a Fiatot, és amelyet akkor is szeretnénk, ha sokkal rosszabb és drágább lenne, mint amilyen.

Egy hete mutatták be itthon, nem csoda, hogy mindenki nézi. Valószínűleg évek múlva is mosolyt fakaszt majd
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A helyzet ijesztő is lehetne: egy nálam kétszer nagyobb, nem túl bizalomgerjesztő taxis mutogat a másik sávban álló Mercedeséből a pirosnál. Mosolygok, barátságosan biccentek, de nem éri be ennyivel, integet, hogy húzzam le az ablakot. "Nem láttam még élőben. Fú, nagyon állat" - mondja, majd az ára felől érdeklődik. "Nem is sok. És nagyon állat." Ebben maradunk.

Sejtettem, hogy az 500-assal töltött tesztnapjaim alatt feltűnő szereplője leszek az utcaképnek, de erre nem számítottam. Szinte balesetveszélyes többsávos úton haladni: aki mellettem van, oldalra néz, aki előttem, hátra, legyen bármilyen korú, nemű. Hiába kicsi az autó, nem nehéz megtalálni a parkolóban: az az, amelyik nem látszik az őt körülvevő emberektől.

Nem csoda a lelkesedés: a Fiat évek óta hergeli a népet, aki akarta, már hónapokkal ezelőtt megtervezhette magának saját 500-asát, a külföldi reklámkampányok önmagukban is hírértékűek. A marketingmunka azonban kevés lenne, ha a Fiat 500-as nem nézne ki úgy, ahogy. Tervezői olyan tökéletesen vették át az eredeti 500-as stílusjegyeit, úgy növelték meg a méreteket és öntötték modern, de mégis egyértelműen cinquecentós külsőbe, hogy túlzás nélkül állíthatom, nincs egyetlen részlete a kocsinak, amelyre azt mondhatnák, másképp jobb lett volna. Eltalálták az arányokat, a kocsi magasabbnak tűnik, mint kategóriatársai, de jól áll neki, nem úgy, mint az új Skoda Fabiának. Az egész autó gömbölyded, de nem túlkerekített, az első és hátsó lámpák nagyszerűen hozzák ez elődön megszeretett formákat, mégis modernek - de nem folytatom, inkább nézzék meg saját szemükkel a galériában. Nem lennék a dizájner helyében, akinek néhány év múlva frissítenie kell majd a formán.

Tökéletesek az arányok, mesteri, ahogy átültették az ős-500-as stílusjegyeit
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A nemzetközi menetpróba kapcsán Nógrádi kolléga már szólt az előzményekről, a külsőről és a technikai tartalomról, de most először nyílt alkalmunk többnapos tesztre. Miért vártak erre eddig? - vetődött fel bennem újra és újra a kérdés. Persze, az ős-500-as ötvenedik évfordulóján akarták piacra dobni - felelhetjük, csak épp alig érte meg a mérhetetlenül elavult Seicentót, németes Stilót és átlagos Punto II-est árusító Fiat a jubileumot. Örüljünk együtt, hogy végre magukra találtak az olaszok: nyerő a Grande Punto, a Bravo, de az 500-as akkora dobás, hogy most meg a gyártási kapacitás miatt főhet a fejük - de ez mégiscsak kellemesebb probléma az élethalálharcnál.

Kicsit féltem beszállni: az 500-as Panda-alapokra épül, a Pandával való első találkozásomra emlékezve most is megsajdul a jobb térdem. A műszerfal le sem tagadhatná a rokonságot, mégis egyedi és nagyon mutatós. Itt sem a padlón, hanem a középkonzol nyúlványán van a váltókar, az egész autó nincs 163 centi széles, mégis jól elférek. A kormány mögötti kombinált kijelző nemcsak tájékoztat, gyönyörködtet is; utóbbi funkció talán hangsúlyosabb, a fordulatszámmérő és a sebességjelző mutatója is lehetne nagyobb. A szélvédő kellően nagy, nem kell gubbasztani az út fölé lógatott jelzőlámpa színeit figyelve. Megemlítem, hogy minden - Pandából ismerős - kezelőszerv, kapcsoló kézre esik, bár ez nem nagy művészet, a kispolszkimban is gond nélkül elértem a jobb oldali ablaktekerőt.

Kampánystratégia

Berlin, metró, Fiat 500		London Eye, Fiat 500

Bár az új 500-as önmagában is feltűnő, Európa-szerte óriási kampánnyal ismertetik meg a nagyközönséggel. Magyarországon a MOM Park előtt áll egymás mellett egy régi és egy új - de ez semmi a berlini és a londoni példához képest. A németeknél a metróban reklámozták - no nem plakáton, hanem egy átalakított szerelvényen, amely a metróhálózaton közlekedett, és mind a 170 állomást érintette. A briteknél a Temze partján álló óriáskerék egyik kapszulájában vonta magára a figyelmet.