A legkisebb óriás - Hummer H3 teszt

Az amerikai büszke nemzet. Felemelt fejjel vállalják, hogy a fél világ utálja őket, mert állandóan sáros bakanccsal lépdelnek megannyi országban. Persze odahaza ebből sokat nem éreznek. Az erő, ami feszíti a derék polgárokat, időnként utat tör és materializálódik is. Valahogy így született az eredeti Hummer, a H1, és tesztünk tárgya, a legkisebb H3 is.

Igazi közegében, terepen. Egy 61 centi mély folyón is át tudna kelni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az USA nagy ország. Meg gazdag is. Ráadásul az autók sem olyan drágák, mint Európában. Meg nem is úgy használják azokat, mint mifelénk szokás. Ugyanis odaát az autó gyakran valóban csak eszköz. Nem feltétlenül mérik a minőségét puha műszerfal per négyzetméterben, illetve hibátlanul futó illesztések per centiméterben. Gyakran előfordulhat viszont, hogy menni kell vele. Ott is, ahol egyébként az út csak nyomokban fellelhető. Sőt, néha kifejezetten keresik is az ilyen helyeket, hisz bolyongani az arizonai kősivatagokban legalább olyan mókás, mint a nagy tavak környékét bejárni szügyig sárosan. Az ember időnként még akár pár ezer éves ősfákkal is találkozhat - ilyen helyen kevésnek érzi magát még az erős individuum is. Ezért is esik jól minimum két tonna vasban helyet foglalni. Ha mindezt úgy tudjuk tenni, hogy közben az iraki misszió képein, Bagdad utcáin járőröző derék katonák elpusztíthatatlan hátaslovát - vagy annak leszármazottját - érezzük magunk alatt, az maga a megtestesült Amerikai Álom! Nekem is menne, ha ott élnék.

A hátsó lökhárítót úgy tervezték, hogy ne engedje a Hummer alá futni a kisebb autókat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

De nem élek ott. Meg már vezettem amerikai autót is, pontosan tudom, milyen a kép a fejemben róluk. De ne rohanjunk ennyire előre! A hamarosan megújuló autósmozi-forgatáshoz indulunk a Land Cruiser V8-cal, várjuk a kísérő autót. Gulyás kolléga nagy lendülettel érkezik a sárga H3-mal. Kikászálódom a hegynyi Toyotából, és szinte becsmérlőn mérem végig az utca közepére parkolt Hummer-kölyköt. Olyan, mintha egy nagyszájú izomfickó csatlakozna az öltönyös Schwarzeneggerhez; a japán óriásdömperhez képest nem tűnik testesnek. Kicsit később, immár egyedül a város forgatagában, érződik, olyan széles a válla, hogy oda kell figyelni rá.

Akár 60 százalékos emelkedőn is felkapaszkodik a H3
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Irány a terep! Még a Toyotát vezetem, mögöttem a Hummer. Jó formájú, állapítom meg magamban. Noha hivatalosan még csak most kezdődik a forgalmazása, volt már szerencsém hozzá, hisz 2005 óta gyártják. Amelyiket én láttam nap mint nap, azt egy őrző-védő cég főnöke hozatta magának, azt azért nem szerettem. Európának a Dél-Afrikai Köztársaságban gyártják a Chevrolet Colorado és a GMC Canyon platformját használó H3-at, és amióta bevezették, drasztikusan megemelkedtek a Hummer-eladások. Nem is csoda, racionalizáltabb gyártás, töretlen imázs, alacsonyabb ár.

Ha már az imázs szóba került: a Hummer hírnevét kétségtelenül a legendás katonai ős fektette le, méghozzá egyértelműen. Kőkemény, rettenthetetlen harcos, kompromisszumok nélküli, konok izomarc, melyet akár egy helikopterből is ki lehet hajítani, és semmi baja nem lesz. A H3 pedig kicsit olyan, mint a házi kedvencként tartott pitbull. A gazdi mindenkinek heves meggyőződéssel állítja, hogy az ő kutyáját kenyérre lehet kenni, noha tudjuk, hogy a távoli ősök pillanatok alatt szétkaptak mindent, ami melegvérű volt és mozgott.

Lejtmenet-vezérlő nélkül is jól elboldogul terepen
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A H3 is szét tud szedni mindent. Ezt legmeggyőzőbben a terepen bizonyítja. Kacagva gyűr maga alá minden olyan tereptárgyat, melyen korábban már vagy a G-osztályú Mercedesszel, vagy utána a Land Cruiserrel is megkóstoltattunk. Van azonban különbség! Az amerikai gazfickóval soha nem aggódtunk, mi lehet a vége a földtúrásnak. Valahogy zsigerből érezzük, ezt ide találták ki. Masszív, alvázas konstrukció, 219 mm-es hasmagassággal, 610 mm-es gázlómélységgel, 37,5 fokos első és 35,5 fokos hátsó terepszöggel, de mindezeken felül hatalmas önbizalommal. A lőrésnyi ablakok, a szinte függőleges első szélvédő és a széles motorháztető olyan érzéssel töltik el az embert, mintha guruló páncélszekrényben ülne. A térérzetnek nyilván nem segít a kevés beszüremlő fény, mégis megnyugtató. A hely belül, főleg a hátsó sorban egyébként nem olyan nagy, mint azt a külső alapján várnánk. Persze, ha már ültünk alvázas terepjáróban, akkor ez nem szokatlan, az ős-Hummerhez képest pedig még tágasnak is tűnik. Kell a hasmagasság és a hely a sok vasnak, mely alaphelyzetben több mint 2,3 tonnásra hizlalja a "kis" Hummert.