Mickey egér új bajusszal - Nissan Micra 1.2 teszt

Ki hinné, hogy a mókás formavilágú Nissan Micra már öt éve mutatkozott be. Karosszériája annyira telitalálat volt, hogy a modellfrissítésnél alig nyúltak hozzá, motorja viszont valamiért sokkal kevesebbet fogyaszt.

A kék indexburákról és a fekete B-oszlopról lehet felismerni a modellfrissítést
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)

A Nissan soha nem tartozott a túlzottan előremutató formájú autókat gyártó cégek közé, de a Micra a nyolcvanas évek kockaformájú nemzedékét leszámítva mindig jól nézett ki. Az aktuális Mickey egér-Micrát 2003-ban mutatták be, és kezdetben bizony nagy megrökönyödést váltott ki a formája, de a nők azonnal beleszerettek a magasan ülő kerek fényszórókba, a gömbölyded karosszériába és a családi szülinapokra és a házassági évfordulóra emlékeztető fedélzeti számítógépbe. Eljött azonban a modellciklus végénél esedékes második frissítés ideje, de a japán mesterek csak annyit változtattak a formán, hogy lehessen pár sort írni erről az aktuális sajtóközleményben. Röviden összefoglalva annyi történt a továbbra is Angliában készülő kisautó külsejével, hogy sötét maszkolású fényszórókat kapott, némi krómot csempésztek az immár kék (!) indexburák köré, a B-oszlopot pedig feketére fújták. Forradalminak tehát nehéz lenne nevezni a módosításokat, de talán nem is volt többre szükség, mert a Micra eddig is jól nézett ki.

Színre fújt védőcsíkok csak a középső, Acenta felszereltségtől járnak
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)

Tesztautónk a középső, Acenta felszereltségi csomaggal rendelkezett, ami annyi jelent, hogy ennek már 15 colosak a kerekei, színre fújták a kilincseit és a tükreit, van benne elektromos tükörállítás, dupla DIN-es, bluetooth-os rádió mp3 lejátszó csatlakozóval (de mp3-as cd-t nem játszik le), manuális klíma, oldallégzsák, ködlámpa, fedélzeti számítógép, és a legfontosabbat a végére hagytam: sínen csúsztatható hátsó üléspad. Érthetetlen, hogy sok kisautóból a mai napig kihagyják, pedig a Micra példája is bizonyítja, milyen nagyszerű találmány. Hátratolt ülésekkel még a 180 centinél magasabb utasok is elférnek, ha pedig 20 centivel előre toljuk az ülést, a csomagtartó befogadóképessége 251-ról 371 literre nő, ez pedig nagyobb a legtöbb alsó-közepes autó csomagtartójánál.

Elődök

A Nissan Micra (Ázsiában March) első generációja 1982-ben mutatkozott be, és eleinte még Datsun emblémával is kapható volt. Orrában korának legkönnyebb egyliteres motorja, az 57 lóerős, teljesen alumínium MA10S kódjelű erőforrás dolgozott, elektronikusan vezérelt karburátorral. A szerencsés japánok ezt az erőforrást kettős feltöltéssel (turbó és kompresszor) is megvehették a 110 lóerős March R limitált szériában, amely 7,7 másodperc alatt gyorsult fel 100 km/órára, ezzel mindmáig a leggyorsabb szériagyártású Micrának számít. A K11 kódjelű második generáció már Angliában is készült, és azzal vált híressé, hogy az első olyan japán autó volt, amely elnyerte az Év Autója címet. Elsősorban jó minőségével, kis fogyasztásával és helyes formájával győzte meg a bírákat, no meg azzal, hogy ebben volt Európában először egy liternél kisebb lökettérfogatú, kétvezértengelyes, hengerenként négyszelepes, befecskendezős benzinmotor. 1998-ban jött a ráncfelvarrás, amit az új hűtőrácsról és a módosított fényszórókról lehet felismerni. Japánban kabrió és kombi változatban is kapható volt, akár összkerékhajtással is. Európában nyitható tetejű karosszéria (C+C) csak az aktuális, K12-es Micrából jelent meg.

Az utastér helykínálatára sem lehet panasz, elöl-hátul nagy a hely, pedig a Micra 3,72 méteres hosszával továbbra is az egyik legrövidebb kisautónak számít, még a négyméteres ellenfelek (Fiat Grande Punto, Renault Clio, Seat Ibiza) sem nyújtanak lényegesen többet nála e téren. Sajnos a modellfrissítéssel megváltozott a műszerfal színe, a korábbi vidám, világos árnyalat helyett komor feketeség lepte be az utasteret, üléshuzatból azonban ötfélét - köztük világosat is - lehet kérni. Az Acenta-szinthez járó sportosabb ülések csak nevükben azok, valójában oldaltartás nélküli, fura formázású székekben ülhetünk, amelyek hosszú távon már nem túl kényelmesek. Természetesen műszálas a huzat, ami eléggé izzasztó tud lenni, még szerencse, hogy a manuális klímaberendezés hatékonyan végzi a munkáját. Olyan praktikus részletek megmaradtak, mint a 12 literes rejtekhely az anyósülésben, a kinyitható kampó a zacskóknak, vagy a másfélliteres palackot is könnyedén befogadó italtartó az ülések között.

Az ergonómiával nincs gond, de a világos műszerfal vidámabb volt
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)

A műszerfal a maga egyszerűségében is barátságos, bizalomgerjesztő, hogy a bajuszkapcsolók milyen határozottsággal ugranak a helyükre, és kisautómércével az anyaghasználat is elfogadható. Csak a legdrágább verzióban kap bőrborítást a kormány, de a műanyag tapintása elmegy, kár hogy a háromküllős volán fogása nem a legjobb. A fehér műszerek a legtöbb autóban a sportosságot jelzik, de itt ilyen utalásra nyilvánvalóan nem kell gondolni, viszont jól leolvashatóak, még sötétben is.