Üdítő dobozos - Citroën Nemo Combi 1.4 HDi-teszt

Magyarországon egy átlagos család legfeljebb egy kisautót tud vásárolni magának újonnan, éppen ezért örömteli, ha egy ekkora autó áráért egy sokkal tágasabbat és praktikusabbat is vehetünk, mint például egy Citroën C3 helyett egy Nemo Combit.

Csak az XTR felszereltséghez jár tetősín és alsó motorvédő lemez
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Citroën Nemo a PSA és a Fiat konszern együttműködésének eredményéből született, lényegében ugyanezt az autót árulja a Fiat Fiorino, a Peugeot pedig Bipper néven, mindhármat Törökországban gyártják, a Tofas üzemében. Ezek a négy méternél is rövidebb autók eredetileg teherszállításra születtek, de mint ahogy az lenni szokott, előbb-utóbb a személyszállításra optimalizált verziók is megjelentek. Itt már van egy kis eltérés a három ikertestvér között, mert a PSA és a Fiat közötti megállapodás miatt a Fiat Magyarországon csak a körbeüvegezett, puhított futóművű, egy darabból álló csomagtérfedeles és belül több textillel burkolt Fiorino Qubót forgalmazza, míg ez a verzió a Peugeot és a Citroën kínálatában csak év végén jelenik meg. A franciák addig egy köztes verziót árusítanak, ami ugyan ötüléses, de közelebb áll a teherszállító verzióhoz, fényezetlenek a lökhárítói, nincs ablak a C oszlopon és textil az ajtókon, és a burkolatlan csomagtartót is aszimmetrikusan nyíló ajtókon keresztül közelíthetjük meg.

Innen nézve már közel sem olyan izgalmas a Nemo formaterve
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ezek közül a különbségek közül van, ami a Nemo Combi javára válik, és van, ami nem. A feketén hagyott lökhárító kifejezetten hasznos egy városba szánt kisautó esetében, és nem mellesleg még jól is áll a Nemónak. A C oszlopon lévő ablakok hiánya viszont nagyon megnehezíti a ferdén hátra tolatást, csak megtippelni tudjuk, jön-e autó abból az irányból. Ennél rosszabb csak a nemrég nálunk járt Bipper teherautó volt, abba ugyanis sokat látott fotósunk is alig mert beszállni, hogy vezesse, mert a komplett hátulját lefalazták, ergo kilátni csak előrefelé lehetett belőle.

Hosszúságát tekintve a Nemo egy átlagos kisautó, de a tetősínekkel a magassága majdnem 10 centivel nagyobb, mint például egy alacsonynak szintén nem mondható Volkswagen Touaregé, ezért a legtöbb gépi mosóba már nem lehet beállni vele. A formája jól sikerült ahhoz képest, hogy egy effajta dobozos autó esetén csak a szélvédő előtti részen élhetik ki magukat a formatervezők. Jól bevilágítják az utat a magasra tett lámpák, nem mellesleg pedig az autó egyéniségét is meghatározza a két, szép vonalú fényszóró, és az orr-rész lépcsőzetes felépítése. Tesztautónk a csúcsnak számító XTR csomaggal érkezett, amiben az ún. terepcsomag is benne foglaltatik: ez emelt futóművet és alsó motorvédő lemezt jelent. Nem tudom, milyen magasak alul a normál Nemók, de az általam használt példány volt az utóbbi években az egyetlen autó, aminek leért az alja a balatoni nyaralóhoz vezető földúton, pedig már sokféle autóval mentem ott.

A bőrözés nélküli volán lapos szögben áll, sok helyen kilátszik a fém
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A hátsó üléseket az alapmodell kivételével kétoldali tolóajtókon keresztül lehet megközelíteni, a legolcsóbb változatokban csak jobboldalt nyílik a karosszéria. Sajnos azonban a felszereltségtől függetlenül a tolóajtók ablakait nem lehet lehúzni, csak kibillenteni, ami enyhe klausztrofóbiát okozhat a hátul ülőknek. 

Ahogy egy rövid, de magas autónál lenni szokott, az ülések igencsak fenn vannak, ezért még hátul is elférnek a magas felnőttek, ráadásul nem kell felhúzott térdekkel kuporogni, mert az ülőlap jól támasztja a combot. Ez a tény bőven ellensúlyozza, hogy a hátsó üléspad lényegében csak két műszállal burkolt szivacsból áll, formázást egyáltalán nem lehet felfedezni rajtuk. Ez az első ülésről természetesen nem mondható el, de túlzott kényelmet ezektől sem szabad várni, viszont egy kétórás úton sem fájdult meg benne a hátam. A csomagtartó alig kapott burkolatot, de szabályos formájával és alacsony peremével igen jól rakodható. Kalaptartóig pakolva 356, előredöntött ülésekkel 884 liternyi csomag fér bele, ám ha ezeket kiszereljük, akkor tetőig egy 2,5 köbméteres, akár egy szabványos euroraklapot is befogadni képes teret kapunk, amivel a hasonló árú kisautók egyszerűen nem versenyezhetnek.

Aszimmetrikusan nyíló ajtók tárják fel a méretes csomagtartót
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A műszerfal kőkemény és fényes műanyagokból áll, ezek könnyen tisztíthatók, de rendes személyautóba nem raknám őket, főleg a kormány anyaga volt kellemetlen tapintású. A volán helyzete egyébként viszonylag lapos, ettől függetlenül minden olyan, mint egy átlagos olcsó kisautóban, a műszerek és kapcsolók elhelyezkedése logikus, áttekinthető. Két hibát tudtam felfedezni: a 175 centinél alacsonyabb vezetők rendszeresen beverték sípcsontjukat a kuplungpedál feletti kőkemény műanyag polcba, abba pedig belegondolni is rossz, hogy frontális baleset esetén ez mit művelne a bal lábbal. A másik a modern autók rákfenéje, a sokat kitakaró A oszlop, bár enélkül biztosan rosszabbul teljesítene a törésteszten.