Drága érzelmek - Mini John Cooper Works

A Miniért sokan rajonganak, de csak az elvakultak tudják, hogy a John Cooper Works kivitel az igazi.

A Mini Cooper S kiváló autó, de a John Cooper Garage által tuningolt változat még vonzóbb
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Vannak autók, amelyek puszta létezése is adrenalinnövelő tényező a sportautó-rajongók számára. Nem biztos, hogy valaha ülünk majd bennük, de meg vagyunk róla győződve, hogy sokat vesztünk, ha nem próbálhatjuk ki őket. Ezek a modellek általában a versenypályán vívják ki azt a hírnevet, ami által százezrek vágyai tárgyává válhatnak, de ez még nem elég. Az utcai verziónak is bizonyítania kell.

Valakinek egy BMW M3-as az álma, valakinek egy Evo X-es Mitsubishi, vagy éppen az új STi. A megalomániás világban mindenki a lóerőkkel számháborúzik. Minél erősebb, annál jobb  - tartják sokan, pedig van egy igazi, vérpezsdítő kis sportkocsi, amely sosem a brutális lóerőadatokról volt híres: a Mini Cooper S. Már önmagában  izgalmas ajánlat, az ínyenceknek azonban csak ennyit kell hozzátenni: John Cooper Works. Tudják, miről beszélek? Ha nem, akkor ideje megismerni.

Ami módosult

Meglepetésre az erőforráson semmi sem utal arra, hogy ez a csúcs JCW-változat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A John Cooper Works változat közelebb áll a versenyautóhoz, mint a sima Cooper S-hez, amit jól mutat, hogy a motorja ugyanaz. Az 1,6 literes négyhengeres blokkot immár két turbófeltöltő lélegezteti, így 211 lóerős teljesítményre képes. Sokkal többet mondó adat a 260 Nm-es forgatónyomatéka, amely már 1850-es fordulatszámon éled, sőt túlnyomással rövid ideig 280 Nm-t is tud.

A John Cooper Garage szinte mindent úgy módosított az motoron, hogy a versenyváltozatban is bírja a fokozott igénybevételt, így az utcai verzióban nem lehet gond. Hosszasan lehetne elemezni, mi minden változott, de legyen elég annyi, hogy szívó- és kipufogóoldalon szinte minden. A közvetlen befecskendezésű blokkban módosítottak a dugattyúkon, a szelepeken, hengerfejen, átalakították a a komplett kipufogórendszert. Ez a hanghatásban is érződik, hiszen a JCW Mininek ismét gyönyörű lett hangja - kár, hogy ezt az autóban kevésbé élvezhetjük. Fontos változás, hogy a töltőnyomást felemelték 0,9-ről 1,3 barra, emellett kisebb ellenállású a levegőszűrűt és más légtömegmérőt kapott a motor. Az összhatás magáért beszél, de a JCW nem csak egy sima buta motortuning, annál sokkal több.

Ez a tuning szerencsére nem csak a teljesítményről szól. A futómű, a fékek is változtak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A futómű és a fék sem a szériaváltozatból való, hiszen az új sportfutómű immár 10 mm-rel közelebb engedi a karosszériát a talajhoz, miközben a csillapítása is keményebb, valamint a stabilizátorok is vastagabbak. A kormányzáson is alakítottak, hogy direktebb legyen, a hajtási befolyásokat pedig az elektronikus differenciálzár hivatott csökkenteni. A fék egy sportkocsi egyik legfontosabb tulajdonsága, ezért ezt sem hagyták érintetlenül, de a DSC programozása is változott.

A John Cooper Works tuning-Mini nem kispálya, ebben az autóban szinte minden más, kívülről mégis ugyanúgy néz ki. Kicsit fáj is, hogy sehol egy látványos tetőszárny, egy agresszív szpojlerezés, de tetszik is, hogy külseje alapján mindenki csak egy átlagos autónak gondolja.

Látványra semmi különös, de az új kipufogóból sokkal lelkesítőbb szólamok muzsikálnak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A valóság teljesen más, hiszen az agyonextrázott tesztautó kétféle énjét mutatja. Ha óvatosan bánunk vele, akkor aranyos kisautó, amely kicsit jobban ráz, mint kéne. Jó úton meglepően átlagos is tud lenni, jókat lehet vele kocsikázni, nagyszerű a hangulata. Ha rossz utakra tévedünk - ami valljuk be, hazánkban nem nehéz -, akkor rögtön kis szekérré fajul.

Akkor értjük csak meg, miért volt szükség ilyen kemény futóműre, amikor elkezdjük határozottan taposni a gázt. A kis Mini egy fenevad. Ki akar szabadulni a kezeink közül, miközben 1,6-os létére ámulatba ejtő gyorsulásra képes. Papíron 6,5 másodperc alatt ér álló helyzetből 100 km/órára, amit nehéz rekonstruálni. Budapest rögös kisutcáin kigyorsítani olyan érzés, mint amikor egy bikaviadalon felültetnek a bikára, és rajta kell maradni. Akinek 45 másodpercig sikerül, az már komoly eredményt ért el. A Mini tehát kicsit túl zabos is, amin az elektronikus diffizár sem segít. Bár nagyszerűnek mondják, egy jó sperr ehhez képest maga a megváltás. Ez csak félmegoldás, ilyen komoly autóhoz nem illik.

Ezzel az autóval bűn lenne Y fordulót csinálni. Egyszerűen követeli a kézifék használatát
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Mini erényei egy jó hegyi szerpentinen vagy versenypályán jönnek ki. Hajmeresztő kanyarvételekre képes, miközben annyira direkt, mintha gokartoznánk. Élvezet vele minden méter, hiszen a motor az egész fordulatszám-tartományban kiválóan muzsikál, bár a motorhangot kissé háttérbe szorították. A fékje nagyon határozott, a kormányzás is tetszik, a váltó is azt hozta, amit tőle vártam.