A Dacia-végellenőr és a Poka Yoke - Dacia Sandero 1.6 MPI Laureate teszt

A Sanderót próbálva az ember azon gondolkodik, mennyi lehet az autó ára. Tehát, hogy mennyit kérnek a vevőtől, amiért lenyeli a dolgot. Nos, piszkosul sokat. Válságban ezzel nyitni kész öngyilkosság.

Néhány egyszerűbb megoldással csináltak szabadidőautót a Sanderóból
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Anélkül, hogy előzetesen tájékozódtam volna az árlista felől, egy nap után első indulatomban kb. 1,6-1,7 milliós árat tippeltem. Ez nyilván egy elrugaszkodott, és nem a piachoz igazodó összeg, hanem azt az elképedést tükrözi, amit a jármű okozott. Mindenesetre kétmilliónál többet komolyan nem saccoltam, ám az igazi meglepetés az 1,6 literes motorral szerelt, Ambiance felszereltségű Sandero 2,3 milliós alapára volt (a tesztautó Laureate-szintje még 170 ezer forint). Aztán a rárakott SUV-kittel még ugyanennyiért kapunk szürkére fújt lökhárítóbetéteket, küszöböket és ködlámpafedő elemeket. Ezekkel az autó terepesebb kinézetű lesz, bár gyakorlati hasznukat nem venni. Végül a forgalmazó minden (nála) létező extrát beletett a tesztautóba, ami így még ötszáz kékhasút igényel.

Abban ugye megegyezhetünk, hogy nem csak a finnyás újságírók rendelnének front- és oldallégzsákot, klímát, CD-s rádiót, ködlámpát és metálfényt. Ez a csomag valószínűleg tartalmazza a fapadhoz nálunk leggyakrabban rendelt kiegészítőket, a Sanderónál ez a full-full, némi pluszt a tartozékok jelentenek. Aktív biztonsági elemekből legalább jó szintet hoz a Sandero, széria blokkolásgátlóval, fékerőelosztóval és vészfék-asszisztenssel. Járműstabilizálót viszont még rendelni sem lehet. Ha lemondunk a "hivalkodó" SUV-kitről, akkor is alulról súroljuk a hárommillió forintot. Már csak abban reménykedhetünk, hogy kereskedői ajándékként megkapjuk a metálfényt, és jelentős kedvezményt kapunk a listaárból (ahogyan azt az 1,4-es Sanderónál tapasztaltuk). 

Tesztautónkba a hozzá létező összes extra belekerült
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Sandero tényleg megnyerő formát kapott, amint azt a szemlélődő ismerősök mindegyike megjegyezte, lemezei viszont kevés jellegzetességet mutatnak, egy-két részletének megítélése pedig kifejezetten ízlés kérdése. Tetszetős a kerékív kidomborítása, vagy a masszív orr-rész, ugyanakkor a leghátsó oszloppal nem kezdtek semmit, egy nagy háromszög az egész. A motorháztetőn két, szintén háromszögletű mélyedés van, amiben a lejtés ellenére is megáll némi víz. Szép a fényszóró fölötti kis szemöldök is, de összességében ez a motorháztető se lesz a lakatosok kedvence.

A négy méter hosszú kocsiban elöl kényelmesen elférni, hátul is csak lábtérben gyengébb, a belmagassága bőven elegendő. A könnyen pakolható, 320-1200 literes csomagtartó ebben a méretosztályban nagynak számít, a Sandero egyik ütőkártyája lesz a konkurenciával folytatott harcban. Az üléshelyzet magas volta főleg a sofőrnek tűnik föl, még az állítható magasságú ülés legalacsonyabb pozíciójában is ez a helyzet, de a forgalmat könnyebb így átlátni. A kormány elég nagy átmérőjű, csak magasságában állítható, és a pedálokat is figyelembe véve nehezen találni az optimális üléshelyzetet, magasaknak egyik vagy másik közel lesz. Az már biztonsági kérdés, hogy a jobb oldali tükör kis részét kitakarja az oszlop. Ha hátrább van az ülés, látni, de akkor meg a pedálok és a kormány lesz messze.