Szürke szamár a ködben - Volkswagen Golf 1.4 TSI teszt

A Volkswagen csinálhat akármit a Golffal, amíg nem érkezik meg a vadonatúj generáció, a kategóriateremtő eminens unalomfaktora állandó marad. A hatodik sorozat minőségileg viszont nagy ugrás.

A hatos Golf az ötös alapjaira épül, frontrésze a Scirocco kupéra emlékeztet
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)

Szegény Golfot szinte már divat lett szidni. Legyen szó akárhányadik generációról, a vele kapcsolatban legtöbbet emlegetett jelző biztosan az "unalmas". Pedig a Golf sokat tett a kompakt kategória felvirágoztatásáért, mást ne mondjunk, az ő nevével is emlegetik a szegmenst, olyan betonkemény viszonyítási pont lett az évek során. A Golf nemcsak egy modell, hanem nagyon erős brand, ennek is köszönhető, hogy a Volkswagen csinálhat vele akármit, a piaci siker garantált marad, 2008-ban is a Golf volt Európa legnagyobb darabszámban értékesített új autója.

Persze a Volkswagen nem csinál akármit, sőt általában majdnem olyan, mintha semmit se csinálnának a gyárban. Az aktuálisan legújabb Golf-generáció mindig csak kicsit különbözik elődjétől, a csípőből nyomott gyári magyarázat szerint azért, mert a konzervatív vevőkör ragaszkodik a jól bevált formákhoz: egy Civic-szerű újítás láttán menekülnének, amerre látnak, és garantáltan nem cserélnék az x-edik modellt az x+1-edikre.

Az Alfa Romeo 156-ossal hírnevet szerzett Walter de'Silva gúzsba kötött kezekkel ült le tehát asztalához, hogy papírra vesse a hatodik generáció vonalait, rutinból hozta is a feladatot. Mivel a padlólemez (és így a tengelytáv) maradt a régi, az arányokon nem kellett változtatnia, szinte egy az egyben átvette az előd jellegzetesen vaskos C oszlopát is, de azért mintegy mellékesen gondoskodott arról, hogy azonosítható legyen a modell. A friss hangulatot a sciroccós fényszórók és hűtőrács, illetve a Touareg-szerű hátsó lámpaburák hivatottak biztosítani, már amennyire képesek erre.

Változatlanok maradtak az arányok, a vaskos C oszlopon is alig változtattak
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)

Én ugyan nem vagyok olyan, de exhibicionista hajlamúak számára kész mennyország lehet a tesztkocsival autókázás, legyen szó akármelyik gyártó új modelljéről. Autószerető emberből rengeteg van ebben az országban, ők nagyjából tudják is, kinél, mi az új: ennélfogva általában kiemelt figyelem kísér egy tesztautót, sokan fordulnak utána és hümmögnek vonalain, gondolatban talán azt fejtegetve, hogy szebb-e vagy rondább, mint a képeken.

Gondoltam, Golf, népszerű modell, új is, biztos lesz majd érdeklődő bőven. Hát nem. Senki, de tényleg senki nem fordult az autó után, aminek saját lelki békém szempontjából örülök, nem vágyom különösebb figyelemre, újságírói minőségben viszont nem bírtam nem észrevenni. Értem én a ragaszkodást a bevált formákhoz, de ez azért mégis csak hatalmas kritika, az emberek egyszerűen nem tudják, mit látnak. A benzinkutas oldalgott csak kicsit a kocsi körül, láttam rajta, valami nyomja a szívét, de szegény biztos nem merte megkérdezni, hogy ez most akkor az új Golf-e, félt, hogy nemleges válasz esetén oltári égést könyvelhet el. Szegény de'Silvát sajnálom, hogy ehhez a nevét kellett adnia. Drukkolok neki, hogy a hetedik generáció tervezésénél mindent beleadhasson.

A beltérben a minőség az úr, az ülések tartása remek, az ülőlapok kellően hosszúak
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)

Nincs mit szépíteni: a hatos Golf (pláne a tesztautó színében) úgy eltűnik a tömegben, mint szürke szamár a ködben, pedig úgy egyébként - legalábbis személyes véleményem szerint - elölről és hátulról is nagyságrendekkel jobban néz ki elődjénél. Tény viszont az is, hogy ha már a külsővel nem sikerült nagyot alakítani, az utasteret alaposan rendbetették a mérnökök, a minőségérzetet illetően hatalmas az ugrás az ötös és hatos sorozat között.

Helykínálat szempontjából szerencsére adottak voltak az alapok, az előző sorozatban már tekintélyes méretű lábtérrel gazdálkodhattak a hátsó ülésen utazók, ezeket a géneket csak örökíteni kellett. 185 centis sofőr mögött ugyanekkora utas is elfér, a magam 173 centije mögött ücsörögve szinte űr tátongott a térdem előtt. Elöl kicsit rosszabb a helyzet, a jobb egy 180 centi felett szűkösnek tűnhet, nem kizárt a térd-középkonzol interakció sem, az ülőlap viszont kellően hosszú.

Nem tudtak elszakadni a múlttól, az audiorendszer kijelzője továbbra is kéken fénylik
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)

A vezetőülés körüli tér ergonómialiag jobb kialakítású, könnyű az elhelyezkedés, szellősebbnek tűnik a hely. A szék jól tart, kellemes a tömése, Wolfsburgban tényleg mindent bevetettek annak érdekében, hogy a hatos Golf egy amolyan második otthon legyen. A sokat kritizált ötös után végre finomak a kárpitok, igényes burkolatok kerültek az ajtókra és a műszerfalra, a kopogás ismeretlen fogalom. Hogy némi prémiumhangulat is legyen, a Passat CC-ből kölcsönözték a krómkeretes műszereket, a klímavezérlő panelt és a kormánykereket is, bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy ezzel a lépéssel nem a Golf-vásárlókat emelték eggyel magasabb szintre, hanem a Passat CC-seket lökték vissza eggyel.

A Volkswagen a bemutató után külön hangsúlyozta, hogy a szemnek fárasztó kék háttérvilágítást elviselhetőbb fehérre cserélte a műszerfalon, de teljesen azért nem tudtak elszakadni a múlttól: az audiorendszer kijelzője továbbra is kéken világít. Ergonómiai újítás, hogy az elektromos tükrök és ablakok vezérlői az ablak alsó vonalától lefelé induló kartámasz legtetejére kerültek, használhatóságuk rosszabb nem lett, az biztos.