Rizsfelfújt - Honda Jazz 1.2 teszt

Az új Jazz megalkotásakor a Honda mérnökei nem improvizáltak, hanem az elődöt precízen, apró lépésekben továbbfejlesztették, és mutatósabb karosszériába csomagolták. Sikerült kijavítaniuk a hibák többségét, az erősségeken pedig tovább javítottak.

Buszosabb, mégis jobban néz ki elődjénél az új Jazz
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ha az elmúlt években valaki megkérdezett egy autós újságírót, milyen kisautót vegyen, akkor nagy valószínűséggel a Jazz előző nemzedéke ott volt a felsorolt autók között. Belső terének mérete és variálhatósága az Opel Meriváéval vetekedett, de sokkal jobban nézett ki, és vezetni is jobb volt. Hibátlannak persze nem volt hibátlan, a takarékosságra hangolt, dupla gyertyás motorok híján voltak a márka motorjaitól megszokott erőnek, rugózása túl feszes, kormányzása pedig kissé suta volt.

Igazi uniszex forma, csak nem lilásrózsaszínben
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Adott volt tehát a feladat, mit kell kijavítani, és a mérnökök nagyrészt sikerrel teljesítették kötelességüket. Ha lehet, az új nemzedék formája még közelebb került a buszlimuzinokéhoz, a szélvédő laposabb szögben áll, előrébb van, és már teljesen egy ívet formáz a rövidke motorháztetővel. A motor is előrébb került, a tengelytávot és a hosszúságot is öt-öt centivel megnyújtották, ami természetesen a helykínálat szempontjából előnyös, nagyon szellős is lett az utastér. Bátran állítható, hogy belül a legnagyobb a mai kisautók között, pedig a legnagyobb konkurenseknél (új Ibiza, Grande Punto, Clio III) jó tíz centivel még így is rövidebb. Hátul még a 198 centis ismerősöm is elfért, állítása szerint a fej- és a lábtér is elegendő volt számára. A csúcsfelszereltségű 1,4-eshez panoráma üvegtető is jár, ami ugyan több fényt enged be, de a fejteret némileg csökkenti. Két centivel a szélesség is bővült az elődhöz képest, ez azonban ahhoz még nem elég ahhoz, hogy hátul hárman kényelemben üljenek.

Nem mindenkinek kényelmes a deréktámasz, de hely legalább sok van
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Természetesen a Jazz védjegye, a Mágikus Ülésrendszer az új generációból sem maradhatott ki. Röviden összefoglalva ez annyit jelent, hogy a benzintank a hagyományostól eltérően nem a hátsó, hanem az első ülések alatt helyezkedik el, emiatt a hátsó ülésrendszer sokkal jobban variálható. Maga a hátsó ülés csak egy pad vaslábakkal és támlával, ha az utóbbit előrehajtjuk, akkor az ülőlap lecsúszik a tank helyére, és teljesen sík, 1,7 méter hosszú felületet kapunk. Erre a helyre akár három kerékpár is befér anélkül, hogy ki kéne venni az első kereküket. Nem akadály a hosszú tárgyak szállítása sem, mivel az anyósülés támlája is lehajtható. De a hátsó ülőlapokat a háttámlára is visszahajthatjuk, ekkor egy széles és magas üreget kapunk, ami például kutya vagy szobanövény szállításakor jöhet jól.

Csoda, hogy még senki sem másolta le a Mágikus Ülésrendszert
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Bővítés nélkül sem kell azonban szégyenkeznie csomagtartója miatt a Jazz-nek, mivel (pótkereket helyettesítő defektjavítóval) 399 literes befogadóképessége még az alsó-középkategóriában sem általános. Csak arra kell vigyázni, hogy a csomagtérfedél nem nyílik elég magasra, magas növésűek könnyen lefejelhetik a peremét. Piros pontok járnak azonban a szokatlanul széles, 80 fokos szögben nyíló hátsó ajtókért, amik jelentősen megkönnyítik a bejutást a hátsó sorba. Itt a legtöbb kisautóval ellentétben az ülőlapok is kellő magasságban vannak, így megtámasztják a combot is. Az ülőlapok hosszával csak elöl volt problémám, de nem is igazán a hosszukkal, hanem azzal, hogy első végül lefelé görbül, emiatt rövidebbnek érződnek a valósnál. Jó tapintásúak a kárpitok, és a finom textilből még az ajtókra is jutott.

Izgalmas formák és szép felületű műanyagok. Bőr nélkül is jó fogású a kormány
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)

A műszerfal szakít a konvenciókkal, homorú és domború formák keverednek sík felületekkel és összevissza szétszórt kapcsolókkal, mégsem kaotikus az összhatás. Minden jól kézre áll, talán csak a hangerőszabályzó került messze a kéztől, de még ezt sem lehet felróni, mert a kormányról is lehalkíthatjuk a rádió reklámjait. Persze mindenhol kőkemény műanyagokat találunk, ez azonban mégsem zavaró, mert a felületet olyan anyaggal vonták be, amitől jó lesz a tapintása. Ha végeztünk a pohártartók megszámolásával (tíz van), akkor örömmel konstatálhatjuk, hogy a két szélsőt a légbeömlő elé tették, így azok nyáron hűtik, télen fűtik az italunkat. Erre a trükkre egyébként a kesztyűtartó felső rekesze is képes.