Teherszállítóból sportkombi - Honda Accord Tourer 2.4 teszt

Bő egy éve annak, hogy a méretnövelős trendet sajátosan értelmező Honda-tervezők innen bevettek, ott kieresztettek egy kicsit az Accord Tourerből, így teherhordóból elegáns és élvezetes kombit varázsoltak. A legerősebb, 2,4-es benzines, kéziváltós verziót próbáltuk.

Autópályán és kanyargós országúton egyaránt elemében van
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az előző Accord Tourer 576 literes, gigalomániás csomagtartója akkora volt, hogy egy amúgy szép kombájn lett az autóból. Hagytak elég tartalékot ahhoz, hogy később levehessenek belőle. A jelenlegi 406 literes puttony épp a hetven százaléka az előbbinek, ám ez a mostani kombi így is egy mázsával nehezebb -a súlynövekedés vélhetően az aktív és passzív biztonsági berendezések többletéből adódik. A korábbi négycsillagos Euro NCAP-teszthez képest már ötcsillagos az eredmény, a felnőtt bábuk rajzáról eltűnt a narancssárga szín, vagyis minden testrész védelme minimum megfelelő, de inkább jó.

Inkább csak csiszolgatták az orr-részt, nincs forradalmi változás

A nagyobb súly egyértelműen a több anyagnak köszönhető, hiszen méreteiben nem mindenhol, de arányaiban annál inkább változott az Accord: hossza megmaradt, szélesedett 8 centimétert, a tengelytáv másfél centit csökkent, miközben a magasság nem változott. Szemünk előtt tehát egy terpesztősebb, laposan csapott, kompaktabb hátú kocsi sziluettje rajzolódik ki. Erről a sportosan szűkülő hátsóról ránézésre el se hittem volna, hogy belülről ilyen - kimondhatjuk - kicsi, meg is lepődtem az adaton, amely évekkel ezelőtt volt átlagos az alsó-középkategóriás szedánoknál, a középkategóriás kombik közül pedig csak a szépségkirály Alfa Romeo 156 Sportwagon engedhette meg magának, hogy szűkös puttonyú életmód-kombi legyen (azóta a 159-cel ők is jókorát nőttek).

A szekrényforma elődnél sokkal sportosabb az új Accord Tourer formája

Kicsit keskeny, kicsit alacsony az Accord csomagtartója, a kerékdobok betüremkedése a bővítés után is határt szab a szállítható komód méretének. Négy nyitható rekesszel növelhetjük a raktér befogadóképességét, ember meg nem mondja, hogy ez mennyit jelent literben. A bal kerékdob mögé kistáska, a két hosszú fedél alatti rekeszbe apróságok, a pótkereket feltáró csapóajtó alá egy nagy, de lapos táska fér. Ez kis plusz, viszont nem az összes: négy krómozott rögzítőhurok, két akasztó, kétoldali megvilágítás, 12 voltos aljzat és egy mélynyomó-láda is elfért hátul. A csomagtér-takaróból kihúzott hálóval mindezt el is lehet választani az utasoktól. Teleszkóp emeli a csomagtartó ajtaját , de masszív, elbújó karok tartják. Zárását gombnyomásra elvégzi az elektronika (ha akadályt érez, visszahúzódik), az ajtó élébe helyezett kapcsolót alacsonyabb termetűek is elérik. Akár így, akár kézzel csukjuk, a fedél puffanás és hang nélkül odaszorul a helyére.

Jóval kisebb lett a csomagtartó, mint az elődben

Ránézésre egyszerűen nem jön ki, hogy ez az Accord ugyanolyan hosszú, mint az elődje. Az első túlnyúlás nagyjából egyformának tűnik, a tengelytáv szinte ugyanaz, tehát a hátsó tengely mögötti résznek kell különböznie. Így is van, csakhogy az új Accord láthatóan rövidebb túlnyúlása ebbe a teóriába nem fér bele. Hogy lehet ez?

A jobban kidomborított kerékívek után összehúzódó hátsó lámpák következnek, és a dinamikus megjelenést tetőszárnnyal fokozták, amely a hátsó oszlopon levő pici él folytatása. Mindezt a kétoldalt kivezetett kipufogó zárja. Oldalnézetében a hátul lejtősebb és rövidebb tető, ezzel együtt az alacsonyabb üvegek viszik a prímet, elölről a lámpatestek szigorúsága, egyértelműen összehúzott szemöldöke ad marcona karaktert, a krómcsíkokkal osztott hűtőmaszk rátesz erre. A nagy agresszivitást szemlélve hajlamosak vagyunk nem észrevenni a lökhárító alatt a szépen formált légterelőt, kérem pótolni. A fényezések közül a vörös és a fehér kelthet nagyobb feltűnést, utóbbi előnyére vált az elegáns tesztkombinak. Ráadásul lemosva kiderült, hogy nem fehér, hanem gyöngyházfényű, és sajnos nagyon meglátszanak rajta a kőfelverődés nyomai.

Nem általános manapság, de a modellváltással nem nőtt az Accord hossza

Mozgalmas külső megjelenésével együtt a beltér is legalább ekkora élményt vált ki. A tető világosszürke, de minden egyéb komor fekete, amit ezüstös betétek oldanak a kormányon és a középkonzolon. Többnyire puha a borítás, de itt is volt mit elrontani. Nem értem, miért tartják elegánsnak, ide illőnek a fekete műfa- vagy mű-zongoralakk borítást. A legrosszabb hangon kopogó műanyag, ráadásul azonnal és mindentől karcos lesz. Kárpótol a puha bőr a remek fogású kormányon, a váltógombon és szériában az üléseken. A középkonzol fantáziadús hegy-völgyeit szép rajzú, egyszerű műszerek egészítik ki. A fedélzeti számítógép innen, a klíma-hifi egység kijelzője pedig a szélvédő alatti üregből néz ránk fehér fénnyel.

A kategória egyik legigényesebb műszerfala, puha anyagokkal és szép formákkal

Pakolófiókok, pohártartók és szemüvegtok áll rendelkezésünkre az apró holmikhoz, ami nem is árt, mivel a kesztyűtartó nagyon kicsi. A könyöklő alatt találni elektromos aljzatot, USB- és AUX-csatlakozót. Elérhető és logikus helyen vannak a kapcsolók, ez a szerencsénk az elsőre zsúfoltnak tűnő kormánnyal is, mert hamar rááll a kezünk a gombokra.