Nem japános, nem európai - Mitsubishi Colt 1.3 Invite teszt

A Mitsubishi Colt a tavalyi év végére újult meg, bevallottan az európai igények alapján, európai formatervezéssel és gyártással. Ehhez képest másodosztályú átgondoltság és kidolgozottság jellemzi. Európa többhöz szokott.

A ráncfelvarrás áldozata lett az orr, amely így jobban illeszkedik a Lancerhez
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Nagy Péter teljhatalmú orosz cárként a hajóácsok mesterségét tanulta Hollandiában, a tehetséges uralkodó ugyanis rájött, kiktől érdemes átvenni a flottaépítéshez szükséges szaktudást. A Mitsubishinél vagy nincsenek hasonló képességű Nagy Péterek, vagy ennyivel rosszabbak a hollandok autóépítésben, mint annak idején hajókészítésben. Az ugyanis, hogy a Mitsubishi pár évvel ezelőtt a hollandiai NedCarnál kezdte gyártani a Coltot, kérdéseket vet fel. Hol van a japánautó-érzés, értsd: az átgondolt részletek, kifinomult megoldások, amelyek ha nem is különlegessé, de felismerhetővé tették a japán kezek munkáját? Rendben, ez egy Európában eladhatónak szánt kisautó, sőt mini-egyterű, költségtakarékos előállítással. Ám mégsem úgy képzelek el egy Mitsubishi-emblémát viselő autót, amely - nyilván spórolási célból - hemzseg a tervezési és kivitelezési hiányosságoktól.

A külsőt véleményem szerint feláldozták a facelift kedvéért: akármennyire is márkaarculati jegy a cápaorr, engem először kutyakölyökre vagy kismalacra emlékeztetett, igaz, a mérges kismalacra. Arányaiban és agresszivitásában eltúlzott egy kisautó számára. A hátsó lámpa eddig felismerhetővé tette a Coltot, a mostani alapján meg a rutintalan próbálkozó akárminek tippelhetné.

Ez a kategória sosem a sportosságról volt híres, de a Colt stabilitása kifejezetten jó

Aztán itt van a Mitsubishi állandó problémája az ódivatú belső formákkal. Például az előző Lancer alapváltozatának műszerfala a "Két férfi, egy eset" képkockáin is feltűnhetett volna, de még a kortárs EVO IX is szégyellje magát ebből a szempontból. A mostani Colt műszerei pedig kis lépés nekik, jókora visszaesés az emberiségnek: a gusztusos csőműszerek nem szörnyűséges, de unalmasan lapos, régies, szürke hátlapú óráknak adták át a helyüket. A turbós Ralliart-verzióban sem sokkal izgalmasabbak, kicsit más a színük, és döntöttek a számaik. Ezért kár volt rajzolgatni. Ahol egyedüliként nem tudtak hibázni a tervezők, az a kormány: az előző Colté sportosabb közepű, de a mostanié is tetszetős, vagány, annyira, hogy változtatás nélkül tették át a Ralliartba.

A felhasznált anyagok tekintetében megszokhattuk, hogy többnyire kemény műanyagok vesznek körül egy olcsóbb autóban, de a Colt műszerpultja egy oly módon rücskössé tett felülettel rendelkezik, amelyet még nézni sem jó, nemhogy hozzáérni. Kifordított nézőpontból a Mitsubishi jól oldotta meg ezt a burkolat-kérdést, mert a legjobb fogású felületek ott vannak, amit a legtöbbször tapintunk: kormányon és a váltógombon. Ezeket bőrözték, és bizony ilyen vagy puhább anyaggal körbe nem is találkozunk. Ráadásul a harmonikaszerű váltóakármi (szoknyát nem írok, mert nem az) is olyan, mint a Commodore 64-érában némelyik joystick porvédője.

A belső kialakítás is finoman változott. Lassan minden Mitsubishi modellben ezzel a kormánnyal találkozhatunk

Felmerül a gyanú, hogy bizonyos részletek gyakorlatiasságát nagyon lazán gondolták át, amikor az autót tervezték. Egy ráncfelvarrás célja az új marketingelemek bevezetésén túl a félidős generáció tényleges jobbá tétele is. A kisebb hibákat, kényelmetlenségeket, be nem vált megoldásokat, fel nem ismert hiányosságokat ilyenkor szokás kijavítani. A Coltnál ez nem volt benne a tervben, sőt, a felhasználóbarát elemeket nagy ívben kihajították az autóból. Másképp hogy lehet a látható fűtéskapcsolókból olyan tekerőgombokat csinálni, amely eltakarja a lehetséges funkciók jó részét? Miért építenek olyan pultot előre, amelynek szélei belelógnak az A oszlop kisablakába? Miért nem jutott eszükbe hátrafelé lejtősebbre állítani az ülőlapot, hogy fékezéskor kevésbé csússzon előre az ember? Kigyomlálták a sokkal jobban variálható hátsó üléssort, most egyszerű támladöntéssel bővíthető. A kalaptartót eddig zsinór emelte az ajtóval együtt, most egy hihetetlenül ócska megoldással akasztottak hasba minket: ha nyitva az ajtó, emeld meg te a kalaptartót, a zsanérjánál kiképzett bütykökkel illeszd a helyére, és megáll. Ehhez persze pontosan kellett volna önteni a műanyagokat, mert így egyáltalán nem áll meg a helyén.