Mátyás, a házimanó - Toyota iQ 1.3 automata

2010.03.23. 8:55

Sajnos jelenleg úgy áll a dolog, hogy a Toyota európai kínálatának legizgalmasabb darabja egy alig három méter hosszú városi miniautó, ami egyfelől meglehetősen szomorú, hiszen mégiscsak a világ egyik legnagyobb autógyárától beszélünk, másfelől viszont jó hír, hogy az iQ hiába néz úgy ki, mintha egy vidámparki körhintáról szabadult volna el, közel tökéletes a maga műfajában.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Úgy néz ki, mintha csak egy vidámparki körhintáról szabadult volna el
(Még több fotó a galériában, kattintson a képre!)


Vicces nézni az autóstársak és a járókelők arcát az iQ-ból: a férfiak többsége szánakozó és egyben hitetlenkedő mosollyal méreget minket, és nem érti, egy játékautó hogyan kaphatott rendszámot, míg a hölgyekből rendszerint szeretetbe oltott birtoklási vágyat csikar ki a bumfordi, plüssállatszerű külső - "rendes autónak" egy ember se nézi. Ez már csak azért is szomorú, mert ha valaki beleül egy iQ-ba és magára csukja a meglehetősen nagyméretű ajtót, egy perc alatt elfelejti, hogy egy ruhásszekrény méretű valamiben ül. A trükk abban van, hogy az iQ a hosszához képest igencsak széles, ráadásul a meredeken döntött szélvédő miatt jókora hely tátong előttünk, így amíg nem pillantunk hátra a vállunk felett, elhihetjük, hogy egy átlagos méretű autóban ücsörgünk. Persze egy átlagos méretű autóban nem érjük el a hátsó ablakot a vezetőülésből, és nem tudunk leparkolni kétkukányi helyre, de az iQ legnagyobb előnye pont az, hogy három méterbe gyakorlatilag mindent bele tudtak gyömöszölni a japán mérnökök.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Innen jól látszik, mennyire a sarkokba tolták a kerekeket


A korábban nálunk járt dízel és benzines tesztautó kapcsán nagyjából már leírtunk mindent, amit a Toyota minijéről tudni érdemes és kell, az újdonságot jelen esetben egy automata váltó jelenti, amely egy városi járgány esetében meglehetősen fontos részlet. Olyannyira fontos, hogy nem is hagyományos automatát, hanem egy fokozatmentes váltót kapott az iQ, amelyet így tényleg olyan érzés volt vezetni, mint egy dodzsemet. A fokozatmentes váltó nagy előnye, hogy a gyorsulás töretlen, elmarad a hagyományos automata váltókra jellemző bólogatás, amikor feljebb vált az elektronika, az iQ nekilódul, mint egy ablakon kihajított plüssmackó.

Az 1,3 literes, 98 lóerős benzinmotor ha nem is fickós, de elegendő lendületet ad a városi cikázásainkhoz, miközben egészen sajátságos hangon búg ezért, akkor járunk a legjobban, ha motorzaj ellen feltekerjük a hifit, amely viszont döbbenetesen szépen szól, és még a pendrive-ra pakolt zenéinket is lejátssza.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Belül nem érezni, hogy egy alig háromméteres valamiben ülünk


Bár a látvány nem ezt sejteti, furcsamód mégis kifejezetten élvezetes vezetni az iQ-t, feltéve, ha száraz és sima az út; a gondok akkor kezdődhetnek, ha úthibák és eső vagy hó tűnik föl, mint nehezítő körülmény. A télvégi Budapest finoman szólva se túl ideális terep az autók számára, egy feleakkora autó számára meg pláne nem. Szegény kis iQ nem is zötyögott, hanem valóságal pattogott az úthibák felett, pedig a futóműn érezni, hogy zseniálisan hangolták a japánok, nem túl kemény, a kanyarokban viszont szépen tartja a karosszériát, nincs túlságosan nagy billegés vagy bólogatás. Bár méretei alapján szinte csak a Smarthoz lehet hasonlítani, annál fényévekkel jobb az úttartása és vezethetősége.

Az iQ kormánya mögött semmilyen kompromisszumot nem kell kötni, egy pillanatig sem kell attól rettegni, hogy felborulunk az első tempós kanyarban. Nem árt ugyanakkor észnél lenni, mert a keskeny kis első gumik miatt hamar elkezdi tolni az elejét a kanyarokban, és a tapadás esőben drámaian csökken, amit az ESP kontrollámpájának egyre sűrűbb villogása jelez. Ámokfutni már csak azért sem érdemes, mert ekkor 8,4 literes is lehet a városi fogyasztás, ám ehhez már tényleg digitális üzemmódban, azaz padlógáz, padlófék módszerrel kell vele közlekedni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Mintha egy "rendes" autónak levágták volna a hátsó felét

 

Mátyás, született Murun Buchstansangur

Kevés gyermekkori traumáim közé tartozik a Mátyás, a házi manó című rajzfilmsorozat vizuális elszenvedése még a nyolcvanas évek második felében, amikor ez szürkéskék, torztestű lény esti mese címszó alatt mérgezhette az ifjúság lelkét. Mátyásról, a sorozat főszereplőjéről annyit kell tudni, hogy teste gyakorlatilag egy hatalmas fejből áll, a karjai a fülénél kezdődnek, míg a lábai az állából kandikálnak ki. A meglehetősen előnytelen külső mellé sajnos igen rossz életkörülmények is társulnak: az alig néhány centiméter magas lény egy konyhaszekrény repedésében tengeti nyomorult életét mérhetetlen mennyiségű szemét között. Mindezek fényében nem is csoda, hogy Mátyás alaptermészete felvonultatja a mániákus depresszió összes tünetét, számos deviáns és önpusztító viselkedésjeggyel megfűszerezve. Bár nevéből ítélve Mátyás hímnemű lény, sem elsődleges, sem másodlagos nemi jegyeket nem lehet rajta felfedezni, pedig ruházata mindössze egy karórából (mi a fenének?) és egy pár sárga papucsból áll. (Nem véletlenül került be a tévé rovat legbizarrabb gyermekműsorokról szóló összeállításába.) Erős idegzetűeknek itt van egy kis ízelítő Mátyás életéből. Az alábbi epizód tartalma: Mátyás felkel, sétálni indul a napsütésben, de hirtelen bőrig ázik. Hazakullog a nyomorult, ahol szépen leissza magát, majd lefekszik aludni. Jó éjszakát és szép álmokat gyerekek!

 

 

Érdekes adalék még Mátyásról, hogy az eredeti neve Murun Buchstansangur, ami igencsak meglepő, lévén, hogy egy angol sorozatról van szó. És hogy ez a sok marhaság, hogy jön ide? Roppant egyszerű: az iQ Duna-parti fotózásán nyílallt belém a gondolat, hogy mi a csudára emlékeztet ez a kis gömbőcforma, bumfordi test. Az iQ gyakorlatilag egy négy keréken guruló Mátyás: semmi sallang, csomagtartó, utastér stb., csak egy fej, jelen esetben utastér. Az iQ is pont úgy néz ki, minta lecsapták volna a felét. Nagy különbség azonban, hogy amíg Mátyás, a házimanó torznak hat, addig az iQ valahogy a maga javára tudja fordítani bumfordi, pöttöm mivoltát, és szánalom helyet szeretetet gyűjt be.



Akárcsak a nálunk járt eddigi iQ-kat, ez a tesztautót is szépen felszerelték, az érintőképernyős navigációtól kezdve a kulcsnélküli indításig volt minden, ami nem véletlen, hiszen az iQ meg sem próbál olcsó kisautónak látszani. Még ennek tudatában is soknak tűnik azonban az automata váltó 360 ezer forintos felára, ami már csak azért is elgondolkodtató, mert a hatfokozatú kézi remek darab, ráadásul közel két literrel kevesebbet fogyaszt vele az iQ. Nem csigázom tovább a kedélyeket: a tesztelt iQ alapára 5,115 millió forint. Szívszorítóan sok pénz egy ekkorka autóért, és itt nem az a baj, hogy ennyibe kerül, hiszen az iQ zseniális a maga nemében, a baj az, hogy a haldokló magyarországi autópiacon ez a városi mini labdába se rúghat. Kár érte.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 1329 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 98 LE/6000. Nyomaték: 123 Nm/4400. Sebességváltó: fokozatmentes automata. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa. 
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 2985/1680/1500 mm. Tengelytáv: 2000 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1480/1460 mm. Tömeg: 940 kg. Terhelhetőség: 365 kg. Csomagtartó térfogata: min. 26 l. Üzemanyagtartály térfogata: 32 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 11,6 mp. Végsebesség: 170 km/óra. Átlagfogyasztás: 5,1 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 8 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 110 g/km.