"Miért fotózzák ezt az autót?" Az új Suzuki tesztje

Vágólapra másolva!
Jelentősen megkomolyodott a Suzuki Swift új generációja. A második sorozatból átülve lényeges különbségek fedezhetőek fel. Minőségi, a kategóriába tökéletesen illő autó született, amely cserébe veszített játékosságából. 3,157 millió forint a három-, 3,305 millió az ötajtós alapára.
Vágólapra másolva!

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Hiába változott sokat a Swift, a végeredmény inkább csak modellfrissítésnek tűnik
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Múlt pénteken tartották az új Swift magyarországi bemutatóját, néhány napra rá már a tesztautóval furikáztunk. Amiről már megírtunk szinte mindent: hogy kilenc centiméterrel lett hosszabb, tengelytávja öt centimétert nőtt, miközben szélessége (+5 milliméter) és magassága (+10 milliméter) lényegében változatlan maradt. Hogy új, 1,2-es, 94 lóerős benzinmotorral kezdik a forgalmazást, hogy sajnos drága lesz és minden mást. De milyen a hétköznapokban, ha nem is hosszú időre, de legalább néhány napra? Egészen röviden: hasonló, mégis más, mint elődje.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Sötétítették a hátsó oldalablakokat és szélvédőt, ez sokat dob a megjelenésen

Lehet vitatkozni a formán, hogy jó vagy rossz ötlet volt az ismert vonalak közel változatlanul hagyása. Rosszul mindenesetre nem mutat, de tényleg nagyon kevés olyan szög van, ahonnan nézve komolyan különbözik a második generációtól. Hiába új szinte minden elem, a hűtőrács átalakítása például egészen feltűnő is lehetne, összességében mégsem az, ahogy a fényszórók és hátsó lámpák cseréje, valamint a csomagtartófedél átdolgozása sem csinált forradalmat. Jót tesznek a megjelenésnek a sötétített hátsó oldalablakok és szélvédő.

Feleségem látott már jó néhány autót, nem keveset vezetett is, de nevezzük ettől függetlenül kívülállónak, akinek véleménye jellemezheti az átlagét. Vajon mit mondott arra a kérdésre, hogy miről lehet egyértelműen felismerni az új Swiftet? Azt, hogy "új a színe, ez az egyik, amit az összes képen mutogattak." Tipikus nő, nekem ez a tényleg új opálzöld szín majdnem klasszikus ezüstnek tűnik.

Miért fotózzák ezt az autót?

Sokszor téma volt már, hogy a harmadik generációs Swift mennyire hasonlít elődjére. Mondhatni majdnem ugyanolyan. Egy feltűnő tesztautót általában megnéznek az emberek, sokszor még beszélgetést is kezdeményeznek róla, az új Swifttel viszont teljesen hétköznapi módon lehet közlekedni. Ugyanúgy rádudálnak, ha éppen úgy alakul, de nem a lelkesedés, hanem a jellemző "hülyesuzukis" hozzáállás miatt, parkolni is feltűnésmentesen lehet vele. Azért furcsa ez, mert a Swift második generációját elképesztő lelkesedés fogadta, az első tesztautókkal alig lehetett közlekedni, szinte riasztóspray-vel kellett elhessegetni a körésereglett nézelődőket. Azzal nem fordulhatott volna elő, ami az opálzöld kocsival: pusztán segítő szándékkal megkérdezte valaki, miért fotózzuk az autót? Talán rossz helyen áll? Elkerekedett a szeme a válasz hallatán, hogy azért, mert ez a vadonatúj Swift. Nézegette, nézegette, és csak annyit kérdezett: és mi az új rajta? Hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Csendesebb és komfortosabban fut elődjénél, a kerekek már 15 colosak

A Swift mentségére szóljon, hogy a forma bőven elbírta a kilenc centiméteres pluszt, nem tűnik aránytalanabbnak, mint gömbölyded elődje. Talán már nem kavar annyi érzelmet, de kedves, aranyos kisautó maradt, a módosítások éppen arra voltak jók, hogy jobban belesimuljon a kategóriába. Szerencsére maradtak aranyos részletek, így a külső visszapillantók továbbra is nagyok, belülről nézve formájuk is változott, jól áll az ötszögszerű kialakítás. A tetőn elölről leghátulra költözött az antenna, ezt az újat kicsit nehezebb lesz lecsavarozni a mosóba állás előtt, de cserébe sokkal vagányabbul néz ki.

Már az első körbejárásnál feltűnő, hogy a csomagtartófedelet nagyon divatosra akarták szabni, emiatt addig alakították a hátsó részt, amíg, mondjuk ki, sikerült összehozni egy alig használható csomagtartót. Eddig sem lehetett büszke a Swift a leghátsó traktusra, a harmadik generáció azonban még elődjét is alulmúlja praktikumban. Hiába növelték - vélhetőleg kizárólag a pr kedvéért - minimális mértékben, 211 literre a csomagtartó méretét, olyan magasra került a perem, annyira szűk lett a nyílás, hogy egyenesen kisebbnek hat elődjénél.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Maradt az alapkarakter és a sok kedves részlet, a méretnövekedés nem ártott a formának

Nehezen pakolható, macerás matatásba torkollik minden bevásárlás, az pedig külön elkeserítő, hogy a kalaptartóra még mindig nem sikerült valami emelőfület szerelni. Ha már jóval magasabbra került a perem, legalább ezzel megpróbálhatták volna átverni a vásárlókat, ez a ziccer azonban kimaradt. Sokan fognak csodálkozni, amikor a tesztvezetés során ismerkednek a kocsival.

Fájdalmas lehet az is, hogy a Swift variálhatóságán sem javítottak. Ahogy a második generációban, úgy a harmadikban sem lehet a padló síkjához közelítően hajtogatni a hátsó üléseket, jókora lépcső marad a döntögetés után. Billenthető ülőlappal sokat lehetett volna segíteni ezen, nem fért bele a költségvetésbe.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Elődjénél is jobban fordul az új Swift, de az elektromos kormányzás túlságosan mesterséges érzetet kelt

Talán azért, mert egyébként mindent átdolgoztak a mérnökök, az új generációban a korábbinál sokkal 21. századibb a hangulat. Jutott ugyan kopogós műanyagból mindenhova, na meg az ezüst dekorbetét ellenére is kicsit szürke, borús a hangulat, összességében mégis hatalmas az előrelépés, valódi modern kisautóvá vált a Swift. És közben az előző generáció erényeit is megtartotta, az új középkonzol az eddigiekhez hasonlóan kényelmes helyet hagy a térdeknek, szellős a térérzet.

Azért kritizálni is van mit: az új középkonzol nagyságrendekkel jobban mutat a réginél, de bántó, hogy elkészítéséhez régi, valamilyen raktárban évek óta porosodó alkatrészeket használtak fel. A digitális klíma kijelzője például olyasmi, amilyet már évek óta látok édesapám Chevrolet Evandájában, a rádió kijelzője pedig bizonyos értelemben a jó pár éve bemutatott, (egy ideig még kapható) négyajtós Chevrolet Aveóéra emlékeztet, vagyis amolyan mátrixkijelző-szerűen jeleníti meg az információkat. Hirtelen rápillantva az időutazás szelleme kísért, sajnos nem előre, hanem a múltba megyünk. Sokkal jobb választás lett volna valami olcsó LCD-kijelző, kellemes háttérvilágítással.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A harmadik generáció könnyen összekeverhető a másodikkal, de érezhető a fejlődés

A kényelemre nem lehet panasz, kijavították a második generáció konstrukciós hibáját, a túl magas üléspozíciót is. Saját Swiftünkben - egy második generációs példányt használunk 2006 óta - az ülés rögzítése sem volt jó soha, kizárólag legalsó pozícióban használtuk, ettől azonban két hét után nyikorogni kezdtek az alkatrészek. Szervizben ismert konstrukciós hibaként jellemezték a jelenséget, amelyen WD40-nel átmenetileg lehet segíteni, de megszüntetni soha.

Már a kereskedőknél az új Swift

A háromajtós 1,2 literes, ESP-vel, illetve hat légzsákkal és térdlégzsákkal is felszerelt alapváltozatának ára 3 157 000 forint. A hasonló motorizáltságú, de gazdagabb (GLX) felszereltségű (mp3-as CD-lejátszóval és USB-csatlakozóval is ellátott) ötajtós változat 3 699 000 forintba kerül. Kezdetben csak benzines változatban lesz kapható ötfokozatú kézi és négyfokozatú automata váltóval a Swift, később érkezik az 1,3-as dízel. Ára még nincs, egyelőre a benzines lista végleges, a forgalmazás mindenesetre pénteken hivatalosan is elkezdődött.

Árlista:
Suzuki Swift 1.2 GC AC ESP, 3 ajtós - 3 157 000 Ft
Suzuki Swift 1.2 GLX AC ESP, 3 ajtós - 3 582 000 Ft
Suzuki Swift 1.2 GC AC ESP, 5 ajtós - 3 305 000 Ft
Suzuki Swift 1.2 GLX AC ESP, 5 ajtós - 3 699 000 Ft
Suzuki Swift 1.2 GS AAC ESP, 5 ajtós - 4 017 000 Ft
Suzuki Swift 1.2 GS automata AAC ESP, 5 ajtós - 4 229 000 Ft


Ezzel szemben az új Swiftre már nem lehet panaszkodni, nemcsak normális lett az üléspozíció, de az elemeket végigtapogatva úgy tűnik, teljesen más rögzítési módot találtak ki, így valószínűleg hosszú távon sem áll fenn nyikorgásveszély. Most is legalul a legjobb ülni, de ez a pont már jóval közelebb van az aszfalthoz, a minden irányban állítható kormánnyal gyerekjáték az elhelyezkedés. Előre jó a kilátás, oldalra a korábbinál kicsit rosszabb, az ötcsillagos törésteszt elérése érdekében vastagabbra méretezték a B oszlopot.

Teljesen megújult a műszerfal, elegáns ezüst keretezést kapott a sebesség- és fordulatszámmérő, a vízhőmérséklet- és üzemanyagszint-jelzőt diszkréten a bal, illetve jobb alsó sarokba tették. A benzinmérő nemcsak mutatóval jelzi, mennyi üzemanyag van még a tankban, a pálcika pozícióját követő, kis piros háttérfény is gondoskodik a figyelemről. A középkonzol tetejéről a műszerfal közepébe költözött a fedélzeti számítógép kijelzője, mutatós fehér karakterekkel jelzi a legfontosabb adatokat, ha jobban belegondolok, nem is kellett volna másféle LCD és háttérvilágítás, ugyanebből a panelből kellett volna készíteni a rádió kijelzőjét is.