A kabriózás gyötrelmei - BMW Z4 sDrive 23i

Olykor balesetveszélyesen nehéz a kilátás belőle, nincs tér a piknikes kosárnak, és a navigációja áráért tisztességes használt autót kapni. Egy barátságtalan pillantásokat kiváltó BMW Z4 kabrió-kupéval szenvedtünk hét napon át. Persze kőbe kell vésni: örömautózáshoz is ideális.

A minden részletében igényes formát megalkotó dizájncsapatot két hölgy vezette Münchenben
(Kattintson a képre még több fotóért!)

Kabriózni olykor kész gyötrelem. A BMW roadsterének (Z4) leggyengébb (204 LE), és legolcsóbb (12,1 milliós alapár) változata is partner volt a nyitott tetős szenvedések újraélésében, ugyanakkor mindig belekavart az sDrive 23i a kedvezőtlen képbe, ami éppen kialakult volna róla.

Az irigység

Szokás szerint ez az első tapasztalat, kezdődjön ezzel az átélt negatívumok számba vétele. Akadt olyan nap, hogy nyolc órát vezettem a Z4-et, volt benne Balaton-parti sétány, budapesti belváros és hangulatos községek a Börzsönyben, így több helyütt sok ember látta, sőt nézte a "sportkocsit" és utasait. Egy túl fiatal párt ahhoz, hogy ők keresték volna meg a feltűnő BMW árát. A tekintetek jellemzően hasonlók voltak, többségükből nem azt lehetett kiolvasni, hogy de szimpatikus emberek, azon nyomban legyünk barátok. És ez nem melengető érzés.

Egyszerű formák, és vegyes anyagminőség jellemzi a belsőt

Praktikusabb helyzetekben is okoz némi nehézséget a roadster formája, leginkább a végtelenül hosszú ormánya. A szűkös parkolóházak (például Művészetek Palotája) egyszerre hirtelen emelkedő/süllyedő és szűken kanyarodó ívein alig lehet közlekedni vele. Pedig az ember igyekezne a koncertre, jobb híján saccolja a szegélyt, de nem látja. Ez még csak nehézség, az viszont már balesetveszélyes, amikor lámpa nélküli mellékútról térnénk be a forgalmas főútra, csakhogy kétoldalt bokrok, házak takarják a forgalmat. Lépésben toljuk kijjebb, és egyre kijjebb az orrát, hogy lássuk, mikor bukkan fel balkézről, hatvannal, úgy húsz méterre egy jármű, de mindhiába. Több BMW-nél már bevett módszer: kamerákat kétoldalt az orrába!

Nem adja vissza tökéletesen a fotó az orr méretét A közelmúltban csak az SLS Mercedesben éreztem hosszabbnak a motorház tetejét

Be kell viszont vallani, nem kevés esztétikai örömet is nyújt ez a forma. Elég ránézni a második generációs Z4-re: bátran meghúzott, szinte baltával hasogatott élei, a hétköznapi autóktól elszakadt arányai és apró dizájnelemei olyan vagány járművet alkotnak, amelynek nincs párja a kategóriában. Formáról persze csak szubjektíven lehet nyilatkozni, de a sok száz ma megvásárolható személyautó-típus között igen kevés ennyire eltalált és harmonikus külső létezik.

Az időjárás

Alaposan téved, aki - személyes tapasztalatok híján - azt hiszi, ha tombol a nyár, akkor féktelen a kabriózás. Hiszen ha itt a nyár, azzal jellemzően együtt jár a 30 fokos hőség és a tűző napsütés, ami viszont egy idő után égeti a kellemes utazásra vágyó karját, fejét, vállát, nem is említve a fekete bőrbelső hátrányait.

Marad az átmenet, a tavasz és az ősz. Utóbbi szeszélyességéről az elmúlt hetekben kaptunk ízelítőt, ha éppen nem is esik, vagy fúj a hideg szél, a 12-18 fok közötti hőmérséklet akkor is kevés a nyitott tetőhöz. Nagyon könnyen megfázhat az óvatlan sofőr. Nem kabrióellenes hadjárat, de sokszor hallottam már egy-kétórás nyitott tetős autókázás után panaszkodást fej- és fülfájásra. Kegyesnek kell lenni az égnek ahhoz, hogy pont a tervezett hétvégi kirándulásunk idején legyen megfelelően langymeleg idő az ideális kabriózáshoz.

Jól szigetel esőben a tető, és jól mutat a Euro-ring bokszutcájában a Z4

Másrészről amennyire képes ma óvni gazdáit egy nyitott tetős autó, annak szinte maximumát nyújtja a Z4 (kivéve az airscarfot). A fejünkhöz közel nyúló szélvédő ezúttal nevéhez méltó módon viselkedik, a hátunk mögötti rácsos szélfogóval együttműködve megfelelő a fülkében a szélvédelem. Ráadásul gombnyomásra, húsz másodperc alatt, igaz, csak álló helyzetben, de kupévá tehetjük a kocsit. A váltást (hiszen az előd még vászontetős volt) a BMW számára kedvezőtlen piaci eredmények is kikényszerítették: a tavalyi premier előtt Németországban legalább háromszor annyi keménytetős Mercedes-Benz SLK-t értékesítettek, mint Z4-et.

A kényelmetlenség

Kupé-kabriót azonban mégiscsak azért vesz magának az ember, hogy alkalomadtán leeresztett tetővel is kirándulhasson. Csakhogy akkor otthon maradnak a piknik nélkülözhetetlen hozzávalói. A Z4 csomagtartója ilyenkor parányi (180 literes), kesze-kusza formájú, és összehajtogatott tető mellett az a kis odú is bajosan pakolható. Szinte még egy testesebb tenisztáska sem gyűrhető be a tető alá, sőt még a sofőr és társa apróságait sem könnyű elrejteni az utasfülkében. Az ásványvizes flakonnak például úgy próbáltak meg helyet találni a belsőépítészek, hogy az ajtók aljára lefelé nyíló tartókat rögzítettek. Csakhogy ebben pont nem fér el a palack (vagy ha beleraktuk, nem lehet teljesen visszahajtani), ráadásul méltatlanul igénytelen műanyagból öntötték. Egy komolyabb női táska szintúgy nem fér el az utastérben, igaz, van nyílás a sízsáknak. A két utas bélelt dzsekijeinek, síbakancsainak és az egyéb nélkülözhetetlen sítúra-kellékeknek ilyenkor mintegy 300 literes térben kell elférniük.

A fehér matricás műanyag alá lehet csak pakolni, ha nincs összecsukva a tető

Mindez nem indokolatlan fanyalgás, és még véletlenül sem a kabriós műfaj meg nem értése. Csak 2010-et írunk, a prémiummárkák között is az egyik éllovasnak számító, kiváló mérnökök százait foglalkoztató, sok évtizedes járműépítési tapasztalattal rendelkező BMW termékét vizslatjuk, méregetjük - és a legfontosabb kifejezés - használjuk. Az nem lehet elfogadható mentsége a Z4-nek, hogy "a konkurensei is számos kompromisszumra kényszerítenek". Igen, rengeteg a kompromisszum, de legyen kevesebb, és még kevesebb, és még kevesebb.

Lenyűgöző a tetőszerkezetet megalkotó beszállító cég munkája. A második generációs Z4-et már nem az Egyesült Államokban, hanem Németországban szerelik össze

Ugyanakkor ezen a területen sem tud haragudni az ember erre a technikai remekműre. Mert hogy máshogy lehetne nevezni azt a látványt, amit a kétrészes fémtető elnyelése után a roadster formás kis hátsója mutat. Immár több mint hetven éve, a Peugeot 401 Éclipse óta készítenek több kontinens autómárkái csukható keménytetőket, de a Z4 illesztése a legprecízebb.(Megér egy kattintást és kétpercnyi elmélázást a csodaszép 402-es is. ) Amint a fotón is látszik, a tető és az őt körülölelő csomagtartó közé nem fér be az ujjam, maximum egy papírlap - csak remélhetjük, tíz-tizenöt évnyi használat, és az óhatatlanul bekövetkező anyagfáradás valamint kopások után sem karistolja majd össze saját magát a szerkezet, és úgy ugrik majd a helyére a tető, mint most, újkorában.

Cikkajánló

Majdnem megvett - BMW Z4 s35i		Magyar forma milliárdosoknak -  Vulca		Tíz forint egy kilogramm autóért - autóbontók