Arany középút - BMW 530d-teszt

Vágólapra másolva!
Minden autóhoz van egy olyan motor, amely a legjobban illi hozzá, és ez az 5-ös BMW-nél hagyományosan a háromliteres dízelmotor, amely az erő és a takarékosság legjobb kombinációját nyújtja. Nincs ez másként a legújabb nemzedéknél sem, főképp, ha a nyolcfokozatú automatát is megvásároljuk hozzá.
Vágólapra másolva!

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A motorháztető kontúrvonalaival láthatóan sokat dolgoztak a formatervezők
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az aktuális 5-ös BMW-t már eléggé kiveséztük a müncheni statikus műszaki bemutató, a portugáliai menetpróba és az első tesztautó, az 535i kapcsán. Általában mindenki egyetértett a szerkesztőségből abban, hogy az új forma egyfelől visszalépés, mert hiányzik belőle a korábbi dizájnfőnök, az előző 5-ös formatervét felügyelő Chris Bangle bátorsága, viszont abban sem volt nagy vita nálunk, hogy ez a visszafogott elegancia, könnyen befogadható formavilág valószínűleg az eladásoknak jót fog tenni, mivel belekötni sem nagyon lehet. Igaz, az előző, E60-as generáció újszerű formájával is minden idők legkelendőbb 5-öse lett, pedig megjelenésekor sokan kritizálták a lepke alakú fényszóró miatt.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A "Sophisto Grey Brilliant Effect" metálfényezés 286 ezer forintba kerül

Az efféle kísérletezgetés az aktuális, F10-es kódjelű 5-ösre már nem jellemző: minden vonala ott van, ahol egy modern BMW-n lennie kell, a hátsó lámpák az E34-hez hasonlóan L-alakúak, az oldalán hangsúlyosan kidomborodnak az élek, maradt a rövid első, és hosszú hátsó túlnyúlás. Természetesen a hokiütő (Hofmeisterknick) sem maradt le a hátsó ablak keretéről, bár - mint Münchenben megtudtam tavaly - nagyon megszenvedtek vele a műszakiak a korábbinál jobban hajló íve miatt. Laposabbak és szélesebbek az első - légellenállás-csökkentés miatt már elzárható - vesék, valószínűleg azért, hogy továbbra is megadják neki a tiszteletet az utakon, de az összkép mégis inkább kényelmes és elegáns, mintsem sportos szedánra utal.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Megmaradt a kivételesen rövid első túlnyúlás, a tengelytáv nyolc centimétert nőtt

Lehet, hogy a külső nem mindenkinek jön be annyira, mint a korábbiaké, azon viszont nem lehet vitatkozni, hogy a belső rengeteget fejlődött a modellváltással. Gyakorlatilag a 7-es műszerfalát ültették be az 5-ösbe apró változtatásokkal, még az ülések is a nagyobb modellből jöttek. A helykínálat elöl pazar, hátul inkább csak tágasnak mondható a közel háromméteres tengelytáv ellenére is - ez az ára a végletekig hátratolt motornak, és az ideális súlyelosztásnak. Tágas az 520 literes csomagtartó is, de kissé fura, hogy a dönthető hátsó ülésekért még felárat kérnek.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A belső tér minősége hatalmasat fejlődött az előd óta, az iDrive természetesen szériafelszerelés

Ahogy az utóbbi két generációnál, az új 5-ösnél is talán a háromliteres dízelmotor a legjobb választás, mert ez nyújtja a motorerő és a takarékosság legjobb kombinációját. Ez a sorhatos dízel létére szinte rezgés nélkül dolgozik, működési kultúrája abszolút az élvonalba helyezi, mivel még hidegen sem hangoskodik, melegen pedig bárki összetévesztheti a benzinessel, ha nem látta az apró d-betűt a csomagtartón.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A hátsó lámpáknak aerodinamikai szerepük is van, segítettek a 0,28-as együttható elérésében

A dr. Anisits Ferenc vezetésével tervezett, a kilencvenes évek végén bemutatott háromliteres BMW-dízel kezdetben még csak 184 lóerőt tudott, ma viszont, a sokadik átdolgozást követően, alumíniumblokkal már 245 lóerőt teljesít 4000-es fordulatszám mellett. Még lenyűgözőbb az 540 Nm-es nyomatéka, amely már 1750-es fordulatszámtól teljes egészében rendelkezésre áll, és lefulladni is nehéz lehet vele (az alapáras kézi váltóval), mivel alapjárat közelében, ezres fordulatszámnál is 300 Nm a nyomatéka, vagyis annyi, mint egy átlagos, kétliteres turbódízelnek a nyomatékgörbéje csúcsán.


Létezik ugyan a kínálatban egy még erősebb, de nem nagyobb háromliteres dízel, a duplaturbós 535d is, de kétlem, hogy lenne olyan, aki az 530d-t gyengének érezné. A nagy testvér 55 lóerővel és 60 Nm-rel tud többet a második turbójának köszönhetően, ez a százas sprintben 0,6 másodperces előnyt jelent neki, és a 250 km/óránál leszabályozott végsebességet is valamivel hamarabb éri el. Kevesen lehetnek, akiknek megér 750 ezer forintot ez a kis dinamikai tartalék (az összeg egyébként úgy jön ki, hogy a másfél milliós felárából levontam az automatikus váltó és a fejlettebb klímaberendezés felárát, e kettő ugyanis szériafelszerelés az 535d-ben).

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Kanyarban jóindulatú, inkább az orrát tolja, de a gázadással túlkormányozottá is tehető

A 686 ezer forintos automata az 530d-ben ugyan nem széria, mégis elenyésző számú olyan vevőre számít a BMW, aki nem fogja beikszelni az extralistán. Ekkora tolóerő mellett talán felesleges is lenne a kormányról is kapcsolható sebességváltó nyolc fokozata, ha nem működne a váltóspecialista ZF által fejlesztett hidrodinamikus egység ennyire gyorsan, olajozottan, és nem váltana ennyire simán. Először a Lexus hozott ki automatikus váltót ennyi fokozattal, de azt néha zavarba lehetett hozni, nem mindig találta a megfelelő fokozatot a sok lehetőség között.

A németek tanultak a japánok hibájából, ezzel a nyolcfokozatúval ilyen probléma ugyanis nem fordul elő. Aki manapság a duplakuplungosokra esküszik, annak feltétlenül ajánlom, hogy tegyen egy próbautat valamelyik olyan modellel (már több márka, a Land Rover és az Audi is alkalmazza), amelyikben az új nyolcfokozatú ZF-automata dolgozik: könnyen elképzelhető, hogy hamar megváltozik majd a véleménye.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Négy bolygóműből és öt tengelykapcsolóból épül fel az új automata váltó. Gyorsan és finoman vált, akár nyolcasból kettesbe is. A normálnál drágább sport automata karcsúbb előválasztó kart és kormány mögötti váltófüleket is kap

Főként a takarékosság miatt kell ennyi fokozat, autópályán például 130 km/óránál csak 1500-at forog a főtengely, de alacsonyabb sebességeknél is mindig igyekszik magas fokozatban tartani, hogy alig alapjárat fölött duruzsoljon a motor. Padlógáznál azonban akár három fokozatot is készségesen visszagangol, ugyan nem olyan sebesen, mint egy duplakuplungos, de finomabban, elegánsabban, a hagyományos hidrodinamikus automaták között amúgy még így is kevés gyorsabb akad nála. Ekkor eltelik érzésre fél másodperc is, de amit itt elveszt, azt a vehemens gyorsulásával és remek rugalmasságával (80-120 km/órára öt másodperc alatt gyorsul ötödikben a kézi váltós) hamar behozza a nyomatékos dízelmotor.

Az 540 Nm olyan, mint a svédcsepp: minden problémát meg lehet oldani vele, a gyorsulás intenzitása még 200 km/óra környékén is meglepő. Nem csoda, hogy egy ilyen autóban ülve minden közlekedő útakadálynak tűnik, a sebességet egyáltalán nem lehet érezni az 1,8 tonnás tömeg és a remek hangszigetelés miatt.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A világ egyetlen soros hathengeres dízele az egyik legjobb dízel is. Jócskán az első tengely mögé tették

Nem tudom, hogy a szériában adott, fogyasztáscsökkentő EfficientDynamics-csomag nélkül mennyit fogyasztott volna az 530d, de az biztos, hogy tíz liter fölé csak a legelborultabb elméjű gyorshajtók fogják vinni az átlagát. Normál közlekedéssel városban 8,5-9, országúton hét liter körüli értékekkel lehet számolni, és hamarosan az előbbi szám is javulni fog, amint a start-stop rendszert ebbe a modellbe is beszerelik. Az új X3-as a példa rá, hogy az automatikus váltó már képes a motorleállító rendszerrel együtt is dolgozni.

Megjelenése óta kategóriaelső az 530d 160 g/km-es szén-dioxid-kibocsátása, jövőre azonban már kapható lesz a vadonatúj Audi A6 a rendesen átdolgozott háromliteres TDI-vel, amely összkerékhajtással és duplakuplungos váltóval 158 g/km-es, de a Mercedes is vadonatúj, 265 lóerős, 159 g/km-es háromliteres dízellel jelentkezett idén. A vetélytársak csak a start-stop rendszer miatt élveznek most némi előnyt, jövőre valószínűleg a BMW is bevezeti, és visszaveszi az első helyet.

Van még mit mondani az 530d-ről, kattintson tovább!