Bogarasok áldásával - VW Beetle- és Bogár-teszt

2012.04.08. 15:45

Melyik autót gyártották 65 éven át? Melyik autóból készült 21 millió darabnál is több? Melyik autó vezeti a veterános slágerlistát? Melyik autót ismerik fel a világon a legtöbben? Melyik autó tudja bármikor felvidítani az embereket? Melyik autóhoz ragaszkodik annyira a világ, hogy már a második retrós generációját dobják piacra? Ez a kocsi nem más, mint a VW Bogár, melynek 21. századi reinkarnációját egy 1969-es eredeti társaságában teszteltük.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Az eredeti az igazi, de a Bogár-rajongók is elismerik, hogy jól sikerült a Beetle
(Még több fotó mindkét autóról a galériában. Kattintson a képre!)

Túl a sövényen ismerős sziluett rajzolódik ki, a rohanó dobozok között egy kis gyöngyszem igyekszik a lámpa felé, hogy még elkapja a zöldet, és minél hamarabb találkozhasson jövőbeli önmagával. Igazán szívmelengető érzés, amikor egymás után villannak fel a két Bogár fényszórói. Most kétféleképpen is megelevenedik a múlt, hiszen itt kerepel a rajongás tárgya, az eredeti Bogár, én meg itt ülök a Beetle második generációjában, melynek az a dolga, hogy modern autóként megmentse annak a boldogabb világnak egy kedves darabkáját, amelyre ma heves nosztalgiával gondolunk.

Mi ez, és mi az új benne?

Fotó: Balogh Bence [origo]
Megkapta a klasszikus sziluettet, helyére került a formaterv

Bármilyen meglepő, a Beetle nem más, mint egy elmaszkírozott hatos Golf. Semmi bajom a kategória kedvencének formavilágával, de akkor is döbbenetes, hogy mennyivel érdekesebb autót lehet faragni a karosszériaelemek és a felépítés puszta átalakításával. Azon kívül, hogy 13 év után leváltotta négyes Golfra épülő elődjét, és ezzel megkapott mindent, amit ma a Golf tudhat, ezúttal sokkal profibban fogott hozzá a Volkswagen a legenda feltámasztásához. Walter da Silva formatervező Bogara minden milliméterében megpróbál jobban emlékeztetni az eredetire, még krómozott, kúpos dísztárcsákat is lehet hozzá rendelni. Orrában pedig ismét 1200-as az alapmotor, ezúttal turbófeltöltővel és 105 lóerővel, tehát az 1.2 TSI erősebbik változata jár hozzá.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Sárvédő és krómkeretes lámpa kipipálva, króm lökhárító helyett szellőzőrács van

Kitűnő állapotú régi Bogarunk annak ellenére sem tűnik egy perccel sem öregebbnek nála, hogy már elmúlt negyvenéves. 1969-ben készült Németországban, és hamarosan a magyar utakra került, mint ajándék autó. Bár a Merkur forgalmazta ezt a sorozatot, a "Savannenbeige" színű kisautó csak ezzel a népszerű módszerrel kerülhetett az országba, hiszen 1500-as motor hajtja. Ilyen burzsuj modellt nem kínált a magyar dolgozóknak az egyetlen autóimportőr vállalat, a hazai vevők kénytelenek voltak beérni az 1300-assal.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Semmivel sem lehet összetéveszteni a Bogár formáját, az egész világon ismerik

Akkoriban már három évtizede gyártották, ez a nagyablakos, sárvédőindexes modell nagyjából a német gyártás végéről származik, de sokat elárul a Bogár karrierjéről, hogy ezután még annyi ideig készült Wolfsburgban, mint egy mai autó a teljes modellciklusa alatt. A kipróbált Bogár nemcsak erősebb motorja, hanem színe miatt is ritkaság. Lehet, hogy ebből a sorozatból van itthon a legtöbb, de az unalmasnak tartott színt az esedékes felújításoknál rendszeresen valami élénkebbre cserélték. Ezt a példányt is átfényezték, de megtartották barátságos, eredeti árnyalatát. Annyira jó állapotban maradt meg, hogy ez volt a legnagyobb munka, amelyre a veteránvizsgához szükség volt.

Hogy néz ki?

Fotó: Balogh Bence [origo]
Másodjára jobban sikerült a szellemidézés, a Beetle mindenkinek tetszik

Ez az autó nem titkoltan a formáról szól, természetesen ebbe fektették a legtöbb munkát, ami meg is látszik rajta. Nehéz volt elképzelni, hogy az 1998-as New Beetle után lehet még ebben a műfajban újat mutatni, de a Volkswagennek sikerült. "Rengeteg munka van ebben az autóban, ez már végre tényleg hasonlít a Bogárra, nem úgy, mint az elődje, amely egy vicces ötletnek indult, de annyira bejött az embereknek, hogy gondolkodás nélkül gyártani kezdték" - mondja Szepes Gábor, a Magyarországi Bogarasok Klubjának elnöke, a bézs kisautó tulajdonosa. Valóban, a második próbálkozás messze túlmutat karikatúraszerűen gömbölyded elődjén.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Sokkal nagyobb a 21. századi Beetle, neki új autóként is helyt kell állnia

A legnagyobb változást a régi sziluett megidézése jelenti. Amíg a New Beetle három félkörből állt, a simán csak Beetle-nek hívott utód egy tömpe orrot és végig ívelő bogárhátat kapott. Nyoma sincs már a méteres műszerfalnak és a panorámaüvegnek, ezek teljesen idegenek a klasszikus formatervtől. A sárvédők is szépen domborodnak - bár a tágasság miatt nem lógnak ki annyira a kasztni síkjából - tökéletes az illúzió. Akárcsak az ezüst betétjével króm lámpakeretet imitáló fényszóró vagy a helyet egyáltalán nem rabló küszöb esetében. A széles hátsó lámpa kicsit túlzásnak tűnik az eredetihez képest, mégis jobban illik a modern formához, mint a régi kerek. Bárkit kérdeztem a teszthét alatt, mindenki le volt tőle nyűgözve, többen is a régi vonalakat látták benne, és nemcsak a retró hangulatot díjazták, hanem mint formatervet is szépnek tartották.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Megadja a hangulatot a kis műszerfal, a színre fújt betét és a kesztyűtartó

A remekül sikerült külső után a belső is tartogat meglepetést: a rövid műszerfal és alacsony tető itt még jobban érezteti hatását, mint kívül. Szinte már hot-rodos érzés benne ülni, a karosszéria színére fújt műanyag betétes műszerfal a klasszikust idéző kesztyűtartóval pedig felteszi a pontot az i-re. Bár a többi kezelőszerv megegyezik más Volkswagenekével, könnyű túltenni magunkat rajta, hiszen ez mégiscsak egy új autó, ettől még nem csorbul a hangulat. Nem gondoltam volna, de a régi Bogárból átülve még jobban éreztem magam. Mintha elszakítottak volna valamitől, amit szeretek, de azt mégis megtaláltam a Beetle-ben.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Végtelenül egyszerű, mégis kellemes látvány a míves műszerfal a vékony kormánnyal

Mert a régi Bogarat nagyon lehet szeretni. Ez a kisautó titka, ahogy A kicsi kocsi kalandjai című 1968-as filmben is elhangzik: "Eláruljam, mi a titka a Bogárkának? Szíve van." A rajongás és a szenvedély pedig csak egyre erősödik az évek múlásával, hiszen egyre távolabb kerül tőlünk az a kor, melyben a világ talán leghíresebb autója született. Barátságos külseje végtelen nyugalmat áraszt, az ember hirtelen jobban érzi magát, ha látja az ismerős vonalakat. Mindig csúnyának tartották, én ezt sosem értettem, hiszen a formaterve fantáziadús, részletgazdag és időtlen. Odabent is míves megoldásokat találunk, lehet, hogy egyszerű, de nagyon bájos a műszeregység és a kürtkarikás vékonyka kormány, nem is beszélve a padlóból kinövő pedálokról és a pálcika váltóbotról. Van, ami sosem megy ki a divatból.

Bogár-sztori dióhéjban

A Bogár születése a tehetséges autodidakta mérnök, Ferdinand Porsche és a náci diktátor, Adolf Hitler nevéhez fűződik. Porsche olyan autóra vágyott, amelyet nemcsak a felső tízezer, hanem a dolgozók is megengedhetnek maguknak, ami Hitlernek kapóra jött propagandacélokra.

Forrás: AFP
A VW Bogár történetéről ide kattintva bővebben is olvashat!

Bár kezdetben nem láttak benne fantáziát, hamarosan - már a második világháború után - az olcsó kisautó lett a gyorsan fejlődő Nyugat-Németország első számú exportcikke. Még a fénykorát élő amerikai autóiparral is felvette a versenyt, sikert sikerre halmozott a tengerentúlon, ahol először nevezték el Bogárnak. A nem túl praktikus, de annál szerethetőbb kisautó a minőség és a megbízhatóság, később a lázadó fiatalság szimbóluma lett.

Forrás: vivamexico.info
Mexikóban minden taxi Bogár volt, idén végleg leselejtezik mindet

Mindenki ismeri, gyártását négy kontinensen, több mint egy tucat országban kezdték meg. Annak ellenére, hogy már az ötvenes-hatvanas években is elavultnak számított, csak 1974-ben született meg a méltó utódja, de még a Golf sikere sem jelentette a Bogár végét, hiszen Mexikóban 2003-ig gyártották. Végül Közép-Amerika sem maradt VW nélkül, hiszen retrós utódja is Pueblából jut el a világ minden pontjára.



Műszaki tartalom

Ezen nem kellett sokat törniük a fejüket a Volkswagen mérnökeinek, hiszen konszernen belül amúgy is sok a közös alkatrész (ez a jövőben még inkább így lesz), tehát ugyanazt a taktikát követték, mint egy évtizeddel ezelőtt, és az egészet a Golf műszaki alapjaira építették. Három turbós benzinessel és egy dízellel lehet rendelni, a tesztelt 1.2 TSI alapmotor már az erősebbik változat, a Golfhoz 85 lóerős jár alapáron.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Eltalálták az 1.2 TSI-t, átlagos igényekre nem is kell jobb az alapmotornál

A műszaki alapok átvétele jó ötlet volt, viszont így önmagában semmi különlegessel nem tud szolgálni, pedig konkurense, a Mini levakarhatatlan mosolyt ígér. A Bogárnak azonban nem is kell ilyet tudnia, elég, ha összehasonlítjuk az elődöket, vezethetőségben a brit kisautó lenyomta német társát, tehát ha olyan semlegesen viselkedik, mint az aktuális népautó, akkor helyben vagyunk.

Ez így is van, a hajtáslánc minden eleme a kategória legjobbjai közé tartozik. Még mindig az egyik kedvenc motorom az 1.2 TSI, jól mozgatja az 1200 kg tömegű autót. Menetteljesítménye se nem gyenge, se nem túlzott, az életvidám motorból könnyű kihozni a legjobbat a pontos hatfokozatú kézi váltóval. Fogyasztása normál használatban hét liter környékén tartható.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Itt a nagy különbség, a régi elöl csomagtartót hordott, ha ezt annak lehet nevezni

Szepes Gábor Bogarának motorja hengerűrtartalomban lepipálja lelki utódját. 1500-as blokkjában az 1300-ashoz képest nagyobbak a hengerek, a furat 77.00 mm-ről 83 mm-re nőtt, hosszabb végáttételű váltót kapott, előre pedig már tárcsaféket szereltek, hogy legyen, ami megfogja az ijesztő 44 lóerőt. Nem hangzik soknak, de veterános szemmel nagyon jól megy, és csodás a hangja. Nem csoda, hiszen még csak 137 ezer km van benne, és megkap minden törődést. Mert annak ellenére, hogy a Bogarat elpusztíthatatlannak tartják, mint minden autó, igényli a rendszeres, gondos karbantartást.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Mindkét motor elfér kis helyen, és jól mozgatja a hozzá való karosszériát

Évente vagy ötezer kilométerenként kell olajat cserélni, tízezrenként érdemes megszakítót, szelepeket ellenőrizni, első tengelytestet zsírozni, hátsó féket állítani. Aki ezt megteszi, annak a kicsi kocsija akár 300 ezer boldog kilométeren át kitart, ami annak idején örökkévalóság plusz egy napnak számított, hiszen a korabeli olcsó autók rendszerint 100 ezer környékén megadták magukat, ha 7-8 évesen nem kerültek az ócskavastelepre a rozsda miatt. Szepes Gábor szerint ma már öngyilkosság lenne ilyen tartós autót gyártani, olyat pedig végképp, melynek egyáltalán nem zárható a motorházteteje. "Ez a bizalom Bogara" - mondja nevetve.

A következő oldalon kiderül, milyen vezetni a Beetle második generációját.

Előző
  • 1
  • 2
Következő