Nyugdíjazott versenypilóta - Honda Civic 1.8-teszt

2012.05.07. 10:05

Valaha sportos autóként jegyezte az autós világ a Honda Civicet, amely két generációval ezelőtt buszlimuzinszerű családi kocsivá szelídült. Űrhajóra emlékeztető utódja fény volt az alagút végén, most mégis úgy tűnik, a japánok visszatáncoltak a kényelmes szürkeségbe. Vajon az új modell képes lesz magára vonni a figyelmet, vagy végleg elveszi a rajongók kedvét a Civictől?

Az űr-Civic második generációja az ellentmondások autója, olyan szélsőséges érzelmeket váltott ki a rovaton belül, hogy lehetetlen a szokásos módon megközelíteni, ezért a felmerült, eltérő szempontok szerint, más-más nézőpontból értékeltük.

Mi ez és mi az új benne?

A japánok szerint kétgenerációnyit ugrott előre a Civic, ezt azonban nehéz elhinni nekik. A külseje annyit változott az elődjéhez képest, mint annak idején az Accordé: javítottak a légellenállásán, áthangolták a futóművét és korszerűbbé tették a motorválasztékát, de mindez csupán egy Volkswagen Passátéhoz hasonló erős modellfrissítésre elég. Méretei sem változtak, csak a csomagtartójába került még egy padlórekesz.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Kijavította elődje hibáit, közben végképp családi autóvá szelídült a Civic
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A sikeres alsó-középkategóriás gyakorlatilag kijavította elődje kisebb-nagyobb hibáit. Kényelmesebb, csendesebb, takarékosabb és praktikusabb lett, de a sportosság és az adrenalin vészesen kifogyott belőle. Az előző generációból származó 1,8-as benzines változatot teszteltük, amely tisztább és takarékosabb lett, működésén azonban már érezni a kort és az Euro6-os szabvány fojtogatását.

Hogy néz ki?

Mellette: Meglepő és feltűnő, amennyire egyformák a mai autók, a Civic űrhajós külsejével üdítő kivétel és igazi különlegesség az alsó-középkategóriában, ahol ma már a Citroën C4 is a Volkswagen Golfra hasonlít. Kívülről is látszik, hogy mennyire hatékony ez a buborékforma, áramvonalasabb, mint a régi és rengeteg holmit lehet belegyömöszölni. Egyszerre mutatja magát masszívnak és sportosnak, a karosszéria egyik szegletére sem lehet ráfogni, hogy unalmas vagy megszokott lenne. Az ablakok arányát úgy változtatták meg, hogy jobb legyen belőle a kilátás, tehát a Minihez és Suzukihoz hasonlóan sikerült ésszel újraalkotni egy sikeres formát, ráadásul élőben még jobban néz ki, mint a képeken.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Megmaradt ez eredeti alapforma, de mindenhol hozzányúltak egy kicsit

Ellene: Ugyanúgy, mint a régi, csak rosszabbul. Elrontották, ami az előző generációban jól sikerült: a koherens és vagány űrhajóforma szétesett és darabos lett. Mintha kényszeresen meg akarták volna változtatni, de csak rontani tudtak rajta, mint az Accord esetében. Első lámpái már nem hasonlítanak szamuráj kardra, a hátsók túl magasan vannak és idétlenül kiállnak a kasztni síkjából. Az ékalak is furcsább lett, végig csak emelkedik az autó fara az égbe, a hátsó ablakot pedig megint kettéosztották, nehogy ki lehessen látni belőle. Van elcsépelt ablakba rejtett kilincs, de az oldalára már nem jutott semmi ötlet. Mintha túl sok formai játékot akartak volna rázsúfolni a karosszériára. Hogy fog így vevőket csábítani?

Műszaki tartalom

Mellette: Ami jó, azon kár változtatni. A Civic-kel annak idején több megbízhatósági probléma volt, mint a Hondákkal általában szokott, kár lett volna megint kockáztatni egy új fejlesztéssel, jobban jár mindenki, hogy pusztán továbbfejlesztették a nyomatékos, 1,8-as 140 lóerős szívó benzinmotort. A válság és a környezetvédelem jegyében így is előre léptek, mert a finomhangolással és a karosszéria aljának leburkolásával elérték, hogy tíz százalékkal kevesebbet fogyasszon, és keményen trenírozták, hogy teljesítse az Euro6-os szabványt is. Ebben segített a gyors start-stop rendszer és az Eco mód.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Jól dolgozik az 1,8-as, de érezni rajta a kort és az Euro6-os szabványt

Korábban hangos volt, most már alig hallani valamit a motor felől. Teljesítménye éppen megfelel a mai közlekedési lehetőségeknek, gyors tempóra, nagy gyorsításokra se hely, se lehetőség nincs már. 2000-es fordulat fölött érezhetően meglódul, a legtöbb esetben éppen ebben a tartományban mozog a mutató. 4000 fölé pörgetve veszít a lendületéből, láthatóan nem gyorsulási versenyekre szánták. A mintaszerű hatfokozatú váltóval országúton és autópályán is alacsonyan tartható a fordulat és a nagy lökettérfogatot kihasználva, takarékosan lehet utazni. Sok várossal 7,6 literrel is el lehet járni vele.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Az egykori sportkompaktból kényelmes és praktikus utazóautó lett

Ellene: Meglepő, hogy a Honda megelégedett azzal, hogy csak finomítgassa az előző generációban bemutatott 1,8-as motort, amely nem rossz konstrukció, de sajnos már érezni rajta, hogy nem friss fejlesztés. Minden, amit javítottak rajta, csak arra volt jó, hogy teljesen elvegyék az életkedvét. Szép dolog a környezetvédelem, de aki beruház egy 1,8-as Hondára, ettől biztosan nem lesz vidámabb. Viszont meg fogja lepni, hogy alul gyenge, felül pedig erőtlen a motor, pedig ha valamit, akkor egy Hondát a pörgetés éltet, de itt hiába tapossuk a gázpedált, az elvárt sportosságnak nyoma sincs. Eco módban inkább el se induljunk, mert sosem érünk oda. Hiába precíz a váltó, a kinézetre is öreguras négyajtósé mégjobb, nem is beszélve az elődmodelléről.

A következő oldalon kiderül, milyen vezetni az új Civicet. Lapozzon!

Előző
  • 1
  • 2
Következő