Kupénak látszó dísztárgy - Opel Astra GTC dízel-teszt

Minden idők legszebb háromajtós Astráját rajzolta meg az Opel, mellyel rendületlenül próbálja meg betölteni a kínálatban egy valódi kupé fájó hiányát. Erre minden eddiginél nagyobb esélye van, pedig már több van benne a Zafirából, mint a Calibrából. Egyterűs utastere tágas, dízelmotorja takarékos, mégis öröm vezetni.

Mi ez és mi az új benne?

Látványos, kezes és praktikus a kupék rajongóinak szánt Astra GTC
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A GTC az Opelnél egyfajta Manta és Calibra pótló, némi érzelem bevonásával racionális szempontok szerint tervezett élményautó, ha létezik ilyen egyáltalán. Annak a kornak a stílusos autója, melyben a külső mindennél fontosabb, és az ember kényszeresen a spóroláson és a praktikus megoldásokon töri a fejét, még akkor is, ha szerelemből választ autót. A GTC nem más, mint egy alaposan feltupírozott Astra. Annyira kitett magáért a formatervező részleg, hogy az Opel szeretné, ha meg is feledkeznénk az alsó-középkategóriás alapokról, ezért a hátára egy nagy GTC logót kapott apró Astra felirattal. 1,6-os, 180 lóerős turbós benzinessel már teszteltük, ezúttal a 165 lóerős dízelmotorral járt nálunk, amely szentségtörés ide vagy oda, kifejezetten passzol hozzá.

Hogy néz ki?

Tízpontosan. Az Opel mindig érezte, hogyan tegyen mutatóssá tömegmodelleket, erre azonban az Insignia óta kifejezetten építenek is. Már az Astra is bátran nevezhető szépnek, akár társaságban is, de ezen ügyesen továbbléptek és csaknem minden karosszériaelemét újrarajzolták, hogy valami különlegesebb legyen a végeredmény. Megint szerencséjük volt, a GTC az utóbbi évek egyik legszebb háromajtósa lett, egy tömbből faragott, dinamikus és sportos formával. Mégis csupán háromajtósnak és nem kupénak nevezem, mert nem lehet nem észrevenni, hogy közben milyen duci maradt. Magas és széles, bárhonnan nézzük, egy testes autót látunk olyan arányokkal, melyek a kompakt hot hatch-ekre és az egyterűekre jellemzőek.

Minden eleme különbözik az ötajtósétól, jól állnak neki a nagy és rázós kerekek

Kicsit becsapós, mert a nagy fémfelületek kicsinek és alacsonynak láttatják a tetőt, ez mégis egy vérbeli buborékforma. Sebaj, a Renault Twingo óta tudjuk, hogy az ilyesmi mindig beválik. Spéci élekkel és hajlításokkal sikerült még annyit variálni rajta, hogy nagyon vad és vonzó legyen. Mindenkinek tetszik, meg tudom érteni őket. Azt viszont kevésbé, hogy miért pont az utastérben fogyott el a lelkesedés, az ötlet vagy a pénz, mert szinte változatlanul került át az ötajtósból. Szép és látványos, de ha már a tulaj ott tölti a fél életét, jó lenne, ha érezne valamit abból, amit vezet. Ezzel egyébként évtizedes tradíciót követ az Opel, mert a B Mantám is csupán kívülről különbözik az azonos alapokra épülő Asconától.

Műszaki tartalom

Ami nemrég még csak egy alternatíva volt, ma már magától értetődő választás. Gyakorlatilag nincs olyan kategória, ahol ne hódítana a dízel, még a kisautók között is, pedig a legritkább esetben térül meg a gázolajos változat felára. Egy kategóriával feljebb viszont már van értelme dízelt választani, hiszen hosszabb utakra is alkalmasak, így ki lehet használni, hogy kevesebbet fogyaszt, és jobban megy. Nem véletlen, hogy az árlista a kupé Opelnél a dízellel kezd. A tesztautóban a kétliteres 165 lóerős változat volt hatfokozatú kézi váltóval. Összesen négyféle összeállításból lehet választani, van még a régi 1,7-es blokk 110 és 130 lóerővel, csak kézi váltóval, vagy a kétliteres az automatával.

Kétliteres dízellel jó vétel a GTC, jól megy, kulturált és keveset fogyaszt

Első ránézésre jó húzásnak tűnt, hogy magunk kapcsolgathatunk, így mégis megmarad valami az illúzióból, de most már azt mondom, hogy automatával még jobb lehet. Bár maga a fokozatok kiosztása passzol az erős és nyomatékos motorhoz, a szerkezet annyira közvetlen és férfias próbál lenni, hogy az a kapcsolási érzet rovására megy. Ha megszokjuk, hogy a rövid úton járó kart határozott kézzel kell mozgatni, már csak a váltásra figyelmeztető nyilakat kell lesnünk, mert ha jót akarunk, felváltunk, amint az autó javasolja. Ilyenkor 1500-as fordulat környékén vegetálunk, ez persze nem jelenti azt, hogy örvényt keltünk magunk körül a forgalomban.

A megszokott Astra műszerfalat kapta meg, nehézkes a kilátás a vezetőülésből

A kulturált kétliteres blokk ezen a fordulaton is képes gyorsítani, de az igazi élmény kétezer környékén jön meg, ilyenkor úgy viselkedik az autó, ahogy elképzeltük a metró megállóban az óriásplakáton. 4500 környékén már kifullad, de valljuk be, csak kevesen fogják tényleg sportautóként vezetni. A hangja attól még lehetne szép, talán a legjobb megoldást választották, így semmilyen lett. Van egy jellegzetes tónusa, de semmiképpen sem olyan zavaró, mint az 1,7-esé, és könnyű megbocsátani ennyi kellemetlenséget, ha a fogyasztása meghajtva is 6,5 liter körül tartható.

Milyen vezetni?

Ennél az Opelnél sajnos ez közel sem olyan fontos kérdés, mint hinnénk. A GTC-vel egy csomagot veszünk, amely segít úgy megoldani a közlekedésünket, hogy elmondhassuk magunkról, nekünk nem mindegy, hogy miben ülünk, de nem vagyunk beképzelt topmenedzserek. Vállaljuk, hogy számít még a pénz, de annyira nem vagyunk filléresek, hogy sürgessük párunkat a cipőboltban, mielőtt lejárna a két óra ingyenes parkolás. Többre vágyunk egy hivatalnok mobilnál, mégsem szúrunk ki magunkkal, legyen csak hely a csomagoknak, tehát érdekel minket az autó, de nem törjük össze magunkat egy kis adrenalinért.

Ha akarom sportos kupé, ha akarom praktikus háromajtós

Ennek a szempontrendszernek tökéletesen megfelel a GTC. Sokkal élvezetesebb, mint a steril előző generáció, de még mindig merev egy kicsit. A benne rejtőző német szellemiség nem tud igazán feloldódni. Sem túl nehéz, sem túl puha, viszont precíz és kezes a kormányzás és a futómű is. Érezni rajta, hogy a húszéves modellnek és a hatvanéves nagymamának is be kell jönnie. Biztonsággal fekszik az úton, nagyon nem akar lecsúszni az ívről, még a dízelmotor sem ront semmit a helyzeten. Ezt nem lehet elmondani a nagyon nagy kerekekről, miattuk egy kicsit rázósabb, mint kéne, de ennyi sprődség még belefér az érzésbe, hogy egy vagány autóban ülünk.

Milyen benne utazni?

Meglepően tágas és kényelmes a hátsó sor, csak az ablakok kicsik

Egy ilyen autót nem csak magának vesz az ember és most tekintsünk el a szomszédoktól. Megint a Manta szellemiségét fedezem fel, hiszen a GTC-ben is kényelmesen elfér hátul két ember. Nem viccelek, egyenesen több a hely benne, mint az ötajtósban. Nem tudom, hogyan csinálták, de le a kalappal. A beszállással a hatalmas ajtó, a szűkös nyílás és a vastag küszöb miatt lehetnek gondok, viszont aki beült hátra, legfeljebb az apró ablakokra fog panaszkodni, akárcsak a sofőr. Nem ez az ideális családi autó, de megkockáztatom, hogy néhány évig gondtalanul autózhat vele a papa a mama és a gyerekek. Közepes méretű csomagtartója ugyanakkora, mint az ötajtósé, bár lehet, hogy előbb-utóbb szükségük lesz egy tetőboxra, mégis a hétköznapi használhatóságban térül meg, hogy nem egy igazi kupét, hanem egy annak álcázott háromajtós kompaktot vettek.

Megéri az árát?

Műalkotás a hátsó lámpa, következetes a formaterv, apró az Astra felirat

Ha úgy ülünk le az árlista elé, hogy tisztában vagyunk az elszállt újautó árakkal, akkor látni fogjuk, hogy az 5 510 000 forinttól kapható Astra GTC kifejezetten jó vétel. Bár egymillióval olcsóbban a miénk lehet az ötajtós, ha dízelt szeretnénk, máris 5 550 000-re ugrik a kedvezőbb alapár, a kétliteres gázolajossal pedig már 5 950 000-nél jár. A GTC-t 6 340 000-től, magasabb alapfelszereltséggel kapjuk, mégis kár lenne ezt választani a bő 300 ezer forinttal drágább csúcsmodell helyett. Elsőszámú konkurensét a Volkswagen Sciroccót 170 lóerős, kétliteres dízelmotorral 8 410 000 forintért adják, a 6 370 000 forintos Renault Megane Coupé esetében pedig az 1,6-os 130 lóerős dízel a csúcs.

Cikkajánló

VW Scirocco 2.0 TDI-teszt		Renault Megane Coupe - Opel Astra GTC -összehasonlító teszt		Opel Astra GTC 1.6-teszt

Összegzés

Megéri a csúcsmodellt választani, nem olcsó, de jó az ár/érték aránya

Látványos háromajtósnak szánták, de az Astra GTC sokkal több lett annál. Valójában egy kupénak álcázott egyterű, egy praktikus és az átlagosnál élvezetesebben vezethető alsó-középkategóriás, a hétköznapi autózáshoz bőven elegendő teljesítménnyel és helykínálattal, biztonságos futóművel. Néhány évig garantáltan megnézik benne az embert az utcán, utána pedig egyszerűen csak szép lesz majd, közben elég örömet okoz azzal, hogy ügyesen egyensúlyoz a látvány és a használati érték között. A kétliteres dízelmotorral jó választás, bár olcsónak nem mondható, ár/érték aránya mégis kedvező, csak nem szabad spórolni az extrákon, és mindenképpen megérdemel egy feltűnő színt, ha már annyit dolgoztak a formatervén.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1598 cm³. Furat/löket: 79,0/81,5 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 132 kW (180 LE)/5500. Nyomaték: 230 Nm/2200-5400. Sebességváltó: hatfokozatú kéziváltó. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/ tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4466/1840/1482 mm. Tengelytáv: 2695 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1584/1588 mm. Tömeg: 1393 kg. Terhelhetőség: 475 kg. Csomagtartó térfogata: 370-1165 l. Üzemanyagtartály térfogata: 56 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 8,3 mp. Végsebesség: 220 km/óra. Átlagfogyasztás: 7,2 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 9.7 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 168 g/km.