A szépség minden - Opel Insignia ST-teszt

2012.11.26. 8:06

Ha valakit szeretünk, könnyen megbocsájtjuk a hibáit. Az Insignia minden eszközt megragad, hogy magába bolondítson minket, mint egy bombázó, akinél nem számít, hogy nem tud főzni, mert szívesen mutatkozunk vele. De mi lesz, ha előbb-utóbb feleségül akarjuk venni?

Fotó: Balogh Bence [origo]
Kevés megnyerőbb külsejű autó van a kategóriájában az Insigniánál, kombiként is nagyon mutatós
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Mi ez és mi az új benne?

Az Opel-kínálat dísze, a legjobb, a legszebb, szóval maga a csúcs. Mivel nincs nála nagyobb, nem csak a saját kategóriájában kell tarolnia, hanem meg kell mutatnia, mire képes ma az Opel. Erre kiválóan alkalmas, elég ránézni és legszívesebben máris az ügyfél aláírásához ugranánk a szerződésben. Érdekes dolog a külső, mert már azelőtt meggyőzi az embert, hogy komolyabban beleásná magát a részletekbe. Birtokolni és szeretni akarja, most azonnal. Pedig a kétliteres EcoFlex dízelmotornak is van beleszólása a döntésbe.

Hogy néz ki?

Nagyon jól, kicsit talán már túlságosan is. Bár az Opel mindig is az éppen divatos, vonzó formákra törekedett - általában sikerrel - az Insigniával mintha túllőttek volna a célon. Olyan karakteres, egyedi és vonzó formát rajzoltak neki, ami már túl drágának látszik ahhoz, hogy körbezárt villámot viseljen. Nem járunk messze a valóságtól, a cél tényleg a kategóriaugrás, a felfelé pozícionálás volt, más kérdés, hogy ez áremelkedést is jelentett.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Sok kusza vonalból áll, mégis harmonikus az összkép, látványos a fényezés

Bár mindig a szebbre és a jobbra törekszünk, nem biztos, hogy egy autóért, ami többnek akar látszani, majd ki is fizetjük azt a pénzt, amit azért kocsiért kérnek, amire hasonlítani szeretne. Mert az Insignia remek Audi-imitátor. Sportosan elegáns külseje, látványos, mahagóni színű fényezése, a lámpákkal egyben felnyíló csomagtartója, high-tech műszerfala és csodás fekete-konyak kombinációjú kárpitozása kimondatlanul is egy négykarikásra hajaz.

Műszaki tartalom

Valójában nincs is szégyenkezni valója prémium kategóriatársával szemben, hiszen van egy spórolásra tervezett, közös nyomócsöves, kétliteres dízelmotorja 160 lóerővel, hatfokozatú kézi váltóval, start-stoppal. Ezt a motort legalább olyan dinamikusnak szánták, mint takarékosnak, ehhez több trükköt is bevetettek. Az égéstér nyomását piezoelektromos érzékelő szabályozza, az első és második fokozat rövidebb, a hatodik hosszabb lett és jelzi, ha szerinte fel vagy vissza kéne váltani. Mindezt az 5,2-es átlagfogyasztás és a 140 g/km szén-dioxid kibocsátás érdekében.

Fotó: Balogh Bence [origo]
A kétliteres dízel mindent megtesz a spórolásért, de azt nagyon hangosan

Ezen kívül még szükség volt a légellenállás csökkentésére. Sikerült elérniük a Calibra 0,26-os értékét, ami 20 százalékkal kevesebb a sima változatnál. Nem volt egyszerű feladat, a tankot leburkolták, a hűtőmaszk és az első légterelő egyes nyílásait lezárták, a hűtőt leszigetelték és csökkentették a szabad magasságát, valamint alacsony gördülési ellenállású gumikat kapott. Megérte, mert tényleg jól fogyaszt, ha nem is hozza a gyári értéket, 6,5 liter alatt marad a teszthét alatt. Szép egy ekkora autótól, ami menni is tud, ha kedvünk tartja. De miért üvölti ezt a fülünkbe?

Milyen vezetni?

Egy érzékekre ható autónál olyan ingereket is befogadunk, amik nem éppen kényeztetőek. Az EcoFlex a hallásunkat teszi próbára. Olyan intenzíven van jelen a dízel dobozhangú kerregése a vidéki kúriák hangulatát idéző belsőben, hogy az ember állandóan a rádió gombját tekergeti, először azért, mert legszívesebben lehalkítaná a zúgást, utána meg azért, hogy feljebb csavarja a hangerőt, hátha a Gangnam Style elnyomja végre. Egyszerűen nem illik a képbe.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Változtatható a lengéscsillapítás, komfort módban is stabil marad a kanyarokban

Ahogy a kedvünkért eltorzított váltó sem igazán. Első két rövid fokozata miatt nehéz szépen elindulni vele, idő kell, amíg ráhangolódunk a kapcsolgatásra, cserébe a hosszú végáttétellel már tudunk spórolni autópályán, végül is ez az autó odavaló. Persze utópia lenne azt hinni, hogy majd csak a Budapest-München távon ingáznak vele, minden normális menedzsernek muszáj néhány órát a városban töltenie, ahol lesznek lámpák és dugók. Ereje persze van bőven, papíron és aszfalton is, meg hozzávaló futóműve, amit szokás szerint Tour és Sport üzemmódba is állíthatunk, áthangolva ezzel a lengéscsillapítást, a gázt és a kormányzást. Nekem a kényeztető Tour marad a kedvencem, az Insignia eleve elég feszes, túl sok a rossz út ahhoz, hogy szétrázassuk rajta szegényt. Amennyi visszajelzést ad a kormány, az átjön lazább szervónál is, a gázreakció pedig túl ideges lesz a Sport gombtól.

Milyen benne utazni?

Hiába nagy, belül mégsem olyan tágas az Insginia, mint szeretnénk. A német rendőröknek nem vált be, de az sem vész el a térben, aki nem hord golyóálló mellényt. Elöl persze van mozgásterünk, hiába szeretne mindenhol ott lenni a nagy műszerfal. Sports Tourer vásárlásával a hátsó utasok is fellélegezhetnek, mindjárt nagyobb a fejtér, mint az ötajtósban, áldás a jókora üvegtető és az 500 literes csomagtartóról is illik megemlékezni.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Bőr, fém és sok gomb láttatja értékesnek a belsőt, extra a sportkormány

Ennél nagyobb már csak akkor lesz, ha Zafirát veszünk. Bár van tágasabb a kategóriában, szabályos alakja és alacsony pereme miatt jól pakolható. Az ajtóval együtt felnyíló hátsó lámpa pótlására wartburgosan odabiggyesztett világítótest környékén, a vaskos sárvédőn jól látható, mennyit rabol el a térből a biztonsági karosszéria. Víziló szájára hasonlító, elektromosan nyíló ajtajával nem árt vigyázni, nyitásnál érdemes hátrébb lépni, nehogy orrba vágjon.

Megéri az árát?

Insignia kombiért legalább hétmilliót kell fizetni, aki EcoFlexre vágyik, kénytelen a második, Edition szintet választani 8,3 millióért. Már ez is túl nagy összeg, hogy lemondjunk a konyak színű huzatról, ami csak az eggyel nagyobb, Cosmo szinttől van ott az opciós listán. Tehát 8,8 millió plusz a bőrkárpit 864 ezer, Flexride futómű 259 ezer, üvegtető 317 ezer, összesen 10,5 millió forint. Hasonló Audi A4 Avantot 11,8 millióért kaphatunk. Elgondolkodtató.

Cikkajánló

Forrás: [origo]

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Opel Insignia ST 4X4
- teszt

Opel Zafira 2.0 CDTi
- teszt

Opel Insignia EcoFlex 
- teszt


Összegzés

Fotó: Balogh Bence [origo]
Prémiumautó szeretne lenni a legnagyobb Opel kombi, ehhez igazodik az ára is

Amióta az első képeket megláttam, szeretném szeretni az Insigniát. Csodásan néz ki, marasztaló a belseje, még némi vezetési élményre is lehet benne számítani, de ami a legfontosabb, jó érzés birtokolni. Pedig vannak hibái is: nem elég tágas, csomagtartója sem a legnagyobb, a pompás látvány inkább csak átlagos anyag- és összeszerelési minőséget takar, mindezt prémium áron. EcoFlex rendszere is kettős érzelmeket vált ki: hatékonyan dolgozik, de nem elég kifinomult a felvállalt összképhez. Sokat tud, de nem elég jól, legalábbis nem ennyiért. 

Műszaki adatok - Opel Insignia ST 2.0 CDTi EcoFlex

Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 1956 cm3. Furat/löket: 83,0/90,4. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 118 kW (160 LE)/4000. Nyomaték: 350 Nm/1750-2500. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa. 
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4908/1856/1520 mm. Tengelytáv: 2737 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1585/1587 mm. Tömeg: 1610 kg. Terhelhetőség: 555 kg. Csomagtartó térfogata: 500-1530 l. Üzemanyagtartály térfogata: 70 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 9,9 mp. Végsebesség: 215 km/óra. Átlagfogyasztás: 5,2 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 6,3 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 119 g/km.