A betondzsungel harcosa - Nissan Qashqai 2,0 4WD teszt

Magas építésével és terepjárós küllemével új színt hozott az alsó középkategóriába a Nissan legújabb modellje. A hagyományos kompaktok és a szabadidő-autók keresztezéséből született crossover nem való igazi terepre, de a kátyús utakkal és a hatalmas padkákkal azért könnyedén megbirkózik a városban.

még több kép a galériában

A nyugdíjasok számára is unalmas Almera, a rosszul fogyó Primera, és az utód nélkül süllyesztőbe került Maxima láttán a Nissan vezetői arra az elhatározásra jutottak, hogy a hagyományos modellek helyett rétegmodellekkel árasztják el az európai piacot. Bár a sikeres és aranyos Micra helye biztos a palettán, és egyes európai országokba, így hazánkba a Tiida is eljutott, a nagyobb kategóriában már inkább a 4x4-es modellek felé nyitott a japán márka, elég csak az X-Trailre, a Navarára, a Pathfinderre, a Patrolra, vagy a Muranóra gondolni.

Ebbe a vonulatba szervesen illeszkedik az új Qashqai, amely ugyan csak a tesztünkben is szereplő legnagyobb benzinmotorral kapható összkerékhajtásosként, de formája egyértelműen a szabadidő-autókat juttatja eszünkbe. Az autó egyik legjellegzetesebb részlete a motorháztetőn végigfutó két borda, a vezetőülésben ülve egyébként csak ezeket látni a Qashqai orrából. A Nissan tervezői férfiasan drabális hatást szerettek volna elérni, ezért alacsony oldalablakokat, meredeken álló, tekintélyt sugárzó hűtőmaszkot, feszített izmokra emlékeztető oldalsó domborításokat, és hatalmas kerékjáratokat rajzoltak a kocsira. Az autó alján végigfutó fekete műanyag borítás is ismerős lehet a divatos SUV autókról, ettől egyébként még magasabbnak tűnik a normál autóknál eleve jó tíz centivel magasabb, egészen pontosan 1606 mm-es öszvérjármű.

Jól mutatnak a legdrágább felszereltséghez járó alufelnik is, de azért furcsa látni, hogy a 17 colos keréktárcsák milyen aprónak tűnnek az alaposan felduzzasztott kerékjáratokban. Szép megoldás, hogy a hátsó lámpák felső éle az övvonalban folytatódik, ami egyébként a mai autóknál szokásos módon csak a külső tükrökig tart, a motorháztető már legalább tíz centivel magasabbról kezd lejteni az orr-rész felé. Talán véletlen, talán nem, de az első lámpákról nekem egyértelműen a Mercedes ML fényszórói ugrottak be, más, egyértelműen lekoppintott részletet nekem nem sikerült találnom az ízig-vérig modern formaterven.