Toyota Celica - Közeli egy keletiről

Kevés veteránkorú, közülük még kevesebb bemutatásra méltó állapotú japán autó van hazánkban, ezért lapunkban sem igen szerepeltek ilyenek - eddig. A Toyota Celica első generációjának és egy megkímélt magyarországi példánynak a történetét Féjja Zsolt ismerteti. A képeket Papp Zoltán készítette.

Nemcsak a Caprival harcba induló Ford és a Mantát kínáló Opel akart minél többet profitálni a Ford Mustang minden képzeletet felülmúló amerikai sikere után Európában is megjelenő sportkocsi-lázból, s japán legnagyobb autógyártója, a Toyota is beállt a piaci tortából szeletet kérők sorába. A távol-keleti cégek a hatvanas években kezdték megvetni lábukat az Ázsián kívüli kontinenseken. A Toyota modelljei adták a legnagyobb részt a japán személyautó-gyártás ötödét kitevő exportba: az évi 1,1 milliós darabszámból mintegy 400 ezer autót értékesítettek külföldön. Elsősorban az Egyesült Államokban szerepeltek jól. A Corollán és a Coronán erősen érződött is az amerikai hatás - egy világszerte eredményesnek szánt sportkocsit másképp kellett tervezni. Bár voltak korábban japán sportautók - a mindössze 342 darabos szériában gyártott Toyota 2000 GT, a Mazda Cosmo 110S, az Isuzu Bullet vagy az 1969-ben megjelenő Datsun Z -, hagyományokról túlzás volna beszélni, nemigen voltak tehát gyökerek, kötöttségek.

Amerika két sláger-Toyotája közé pozícionálták a középkategóriás Carina alapjaira épített, 1967 óta fejlesztett, Celicának keresztelt kétajtós kupét. 1970 novemberében, a 17. Tokyo Motor Show-n láthatta először a közönség, gyártása egy hónappal később indult. Felfedezhetők ugyan rajta az Oldsmobile Toronado és a Chevrolet Camaro stílusjegyei, az egy évvel korábban bemutatott Toyota EX-1-es tanulmányautó vonásai is visszaköszönnek róla, de a Celica az európai ízlésnek és méreteknek is megfelelt.

Paul Simsa, a mot újságírója is két európai autóhoz hasonlította: "Kívülről és belülről a Celica olyan, mint egy Opel és egy Jaguar keveréke" - írta róla. A klasszikusan hosszú motorházfedél, a rövid far és magas övvonal határolta 2+2 üléses utastér két felnőtt és két kisebb személy számára kielégítő méretű helyet adott. 4650 mm-es hosszúságával három centiméterrel nőtte túl az alapjául szolgáló modellt, de sportautóhoz mérten kicsit magasra nyúlt. A Carina négy fékdobjával szemben a Celica elöl tárcsás, szervós rendszert kapott, a sportosság érzetét keményebb rugózást fokozta.

Európában 1971 januárjában jelent meg a TA22L kódú, balkormányos változat. Nem a magyarországi Merkur volt a legnagyobb megrendelő, ezért inkább a német példán tudjuk szemléltetni, hol helyezkedett el a Celica a könnyű sportkocsik piacán. Csak 1971 végén kezdődött a forgalmazása: el akarták kerülni a Honda hibáját, és már a kezdettől száz városban nyújtottak teljes körű kereskedelmi és szervizszolgáltatást. Az 1,2 literes Corolla és az 1,9-es Corona közé illeszkedő, 1588 cm3-es, 79 lóerős Celicát 10480 márkáért árulták a Német Szövetségi Köztársaságban. Akkoriban ez volt a legdrágább Toyota, igaz, a legélvezetesebb is. A vele összehasonlítható Mantáért kevesebbet kértek, felszereltsége viszont elmaradt a Celicáétól, amelyhez generátoros akkumulátortöltés, kétkörös fékrendszer, fordulatszámmérő, kétfokozatú ablaktörlő és elektromos működtetésű mosó, napikilométer-számláló, fűthető hátsó és ragasztott első szélvédő, zárható tanksapka és kesztyűtartó, kagylósított, dönthető, fejtámaszos első ülések és biztonsági kormányoszlop járt.

Németországban az 1,6 literes, 79 lóerős felülszelepelt változat helyezkedett el a motorlista  alján: az LT (Luxury Touring) alapkivitelben nem volt rádió és időmérő óra, a kombinált, olajnyomás-mérő és töltésjelző órák helyett csak kontrollámpák világítottak, az egyszerűbb középkonzolt műanyag borította - de már ezt is ötfokozatú kézi váltóval szerelték. Sokkal népszerűbb lett az 1973-ban debütáló ST (Sport Touring) kivitel: kéttorkú karburátoros, 86 lóerős motorja akár 300 ezer kilométert is kibírt. Ezeken kívül Japánban létezett szintén 86 lóerős, de 1,4 literes ET (Economic Type), Amerikában pedig egy 1,9 literes ohc jelentette az alapot. 1975-ben az RA 24-es és RA 29-es kódú típusoknál jelent meg egy 2189 cm3-es erőforrás. Az 1973-ban érkező GT volt a Celicák legerősebbje: az 1588 cm3-es blokkot két vezértengelyes, keresztáramú hengerfejjel és két Solex ikerkarburátorral szerelték, 6200/min. fordulaton 108 lóerő teljesítményt adott le. Alapáron adták hozzá az önzáró differenciálművet.