Nysa mentőautó - Lengyel beteg

Nysa betegszállítót élesztettek újra Szigetszentmiklóson. Féjja Zsolt járta körül a nyugdíjazott mentőkocsit.

Horváth László tizenöt éve dolgozik mentőgépkocsi-vezetőként a szigetszentmiklósi állomáson. Amikor odakerült, a Mercedes rohammentők mellett Nysák álltak szolgálatban, ő is ilyenen kezdte a szakmát. A lengyel szállítókocsik nem megbízhatóságukról voltak híresek; gyakran előfordult, hogy az útszélen kellett ékszíjat, megszakítót cserélni vagy más javítást elvégezni, miközben beteg feküdt az autóban. Megváltóként tekintettek a kilencvenes évek elején fokozatosan csatasorba álló Toyota Hiace mentőkre, amelyekre a 125 ezer kilométeres selejtezési határt elérő Nysákat cserélték. A Toyoták jó része ma már félmillió kilométernél is többet futott, az egykor kellemetlen pillanatokat (vagy órákat) szerző Nysákra pedig inkább szeretettel mint bosszúsággal emlékeznek vissza. Különösen télen gondolnak sokat a szinte soha el nem akadó régi kocsikra, amikor a hóláncot próbálják a Toyoták kerekeire húzni.

A mentőként kiszolgált Nysákat szétbontották vagy eladták, külföldre is bőven került belőlük - napjainkban mutatóba sem nagyon akad. Hát még a Lászlóéhoz hasonló, működőképes, korabeli mentős eszközökkel felszerelt példányból...

Cikkünk főszereplője a Pestvidéki Gépgyár mentőautója volt, s még fél éve is az üzem csarnokában állt. Ott látta meg László, s lelkesedésének, továbbá a gyár vezetője pozitív - mondhatjuk: veteránbarát - hozzáállásának köszönhetően pedig hamarosan már a kocsi felújításával bajlódott. Rengeteg segítséget kapott kollégáitól, elsősorban Tálas Lászlótól - a Nysa mindnyájuk szívét megdobogtatta, napokig tudnák mesélni a hozzá fűződő történeteket. A kocsi a mozdítható kiegészítők hiányán és a karosszéria korrózióján túl tűrhető állapotban volt - látszólag. Először üzemképessé tették a leletet. A motor nyitott szelepe beragadt, az üzemanyag- és a hűtőrendszer teljes tisztításra szorult.

A mentőautók központi javítóműhelyében már semmi sincs ehhez a típushoz, a szükséges alkatrészeket újonnan, vagy a donorként szolgált "civil" Nysából építették be. A gyújtás beállításánál Deák József segített, aki akkor volt a szigetszentmiklósi állomás garázsmestere, amikor Horváth László odakerült. A motor beindítása után következett a lakatosmunka, a sárvédők elkészítése. A gittelést és csiszolást az eredetileg autószerelő képesítésű László végezte, a fényezést pedig a szintén mentős Éll Miklós. A négy dobfékes fékrendszerhez kellett, a futóműhöz és a váltóhoz nem kellett nyúlni, a gumik is eredetiek. Ezután következett az időigényesebb feladat: beszerezni a felszereléseket. A forgósziréna, a kereső- és a ködlámpa börzékről származik, a korhű rádióval a rádióosztály járult hozzá a sikerhez. A kocsitest oldalának felirata és az ajtón lévő embléma reprodukció, a számozás viszont eredeti.

A cél nem egy tökéletesen restaurált jármű volt; csak azt újították fel, amit feltétlenül szükséges volt. A belső kárpitokon, az üléseken, hordágyon és más eszközökön nyomot is hagyott az idő. De a Nysa 522 működik, és szemléltethető vele, milyen körülmények között dolgoztak a mentősök néhány évtizede. Néznek is a fiatalok... László már csak a felszerelés kiegészítésén fáradozik. Hiányzik még egyebek között az oxigénpalack és a reduktor, viszont a vákuummatrac a hozzá tartozó vákuumpumpával már megvan. Utóbbi karja egyébként igen fontos darabjuk volt a Nysáknak: az eltört sebességváltórudat is ezzel pótolták, a beragadt szirénát pedig vele ütögették a tetőszellőzőn át.

(Veterán Autó és Motor)