Vágólapra másolva!
Kevés igényesen restaurált francia veterán autóval lehet találkozni, de szerencsére vannak kivételek. Ilyen a most terítékre kerülő Peugeot 404-es is. Amíg kocsijának történetéről Ács Tibor a tulajdonost faggatta, Papp Zoltán szorgalmasan fotografált. Egy lelkes Peugeot-rajongó, Simon László segített a típus történetének összeállításában.
Vágólapra másolva!

A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1960. május 7-én Leonyid Brezsnyevet jelölte az ország államelnökének posztjára, május 20-án pedig Federico Fellini La Dolce Vita című játékfilmje nyerte a XIII. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon az Arany Pálma díjat - olvasható a történelemkönyvekben. Arról persze nem hallhat a nebuló, hogy a két esemény között rendezték meg Párizsi Autószalont.

Pedig 1960. május 9-én szakújságírók sűrű és izgatott tömege árasztotta el a Pré-Catelan parkjait. A zsurnaliszták izgatottságának komoly oka volt: ekkor mutatta be a Peugeot új családi autóját, a 404-es modellt.

A kocsi kísértetiesen hasonlított a FIAT 1800-ra, a Lancia Flaminiára, vagy az egy évvel korábban bemutatott Austin 55 Cambridge-ből, MG Magnette-ből, Morris Oxfordból álló angol trióhoz. A hasonlóság nem lehetett a véletlen műve, hiszen mindegyik kocsi - így a 404-es is - a Jean-Pierre Peugeot által nagyra tartott Battista Farina műhelyéből került ki. A kocsi egyébként az Alpokon túli mester és a Doubs megyei gyár második közös alkotása a 403-as után.

Iskolát teremt

A Peugeot 404-essel kezdődött a francia cégnél a 04-es család, amely számozás - a 104-es gyártásának befejezéséig - 1988 márciusáig élt. A 404-es - a Columbo filmekből ismert elődjéhez, a 403 Cabriolet-hoz képest - számos technikai újdonságot vonultatott fel.

Teljesen új konstrukció volt például az alumíniumból készült, félgömb formájú égéstérrel és függőszelepekkel rendelkező Alpax hengerfejjel koronázott 1618 köbcentiméteres, 65 lóerős, nedvesperselyes motor, amelyet 45 fokkal jobbra döntve építettek be. S bár a kocsi szerszámkészletéhez tartozó, 33 centiméter hosszú, speciális gyertyakulcs nélkül a gyertyacsere kivitelezhetetlen, ennek ellenére a motor annyira előremutatónak számított, hogy átdolgozott változatait még a nyolcvanas évek végén is beszerelték a Peugeot 505-ösökbe.

Előrelépés volt a 403-ashoz képest a spirálrugós, független elsőkerék-felfüggesztés is. A modern erőforrások, a kifinomult rugózási komfort, a kor divatja szerint fecskefarkakban végződő, nagy üvegfelületekkel rendelkező, letisztult vonalvezetésű karosszéria legalább olyan mértékben járult hozzá a 404-es sikeréhez, mint a kényelmes belső tér, a hátra dönthető első üléstámlák, vagy a lehúzva az ajtókban teljesen eltűnő hátsó ablakok.

A gyár azonban korábbi modelleken bevált megoldásokat is alkalmazott a 404-esen. Ezért készültek rozsdamentes acélból a polírozott lökhárítók, amelyek sérülés nélkül örök életűek. Francia hagyomány a jobb oldalra helyezett irányjelző és a kormány bal oldalán található világításkapcsoló is, valamint a három csavarral rögzített kerék.

Utóbbi megoldás előnye, hogy a dísztárcsát nem lehet helytelenül felszerelni és ezért elveszíteni sem, hátránya, hogy a háromlyukú felni centrírozását nem minden műhelyben vállalják. Bevált peugeot-s megoldás a csigakerekes differenciálmű alkalmazása is, amely - szemben a motor ötezer kilométeres olajcsere-periódusával - csak tízezer kilométerenként igényli a friss kenőanyagot.