Opelcsodák randevúztak

2005.06.28. 9:07

Ezen a szép szombat délelőttön Kecskemét felé vettük az irányt, ahol már gyülekeztek a veterán Opelesek.

Forrás: [origo]
Azonnal kiszúrtunk egy régi kollégát, de Lővei Gergely ezúttal nem dolgozni jött, hanem találkozni. Büszkén mutatta vadiúj szerzeményét, egy  arany Opel GSE-t. De nem csak erre a darabra büszke, még hat másik öreg Opelje van. Kérdésünkre, hogy minek neki ennyi Opel, értetlenkedve tárta szét a karját. "Mert jó!" - mondta egyszerűen. Ezt a GSE-t a verseny előtt egy nappal vásárolta, így a veterán Opelnek Kecskemét volt az első hosszú útja. Suttogva hozzáteszi, életében először mutatja meg gyűjteményének egy darabját a nagyközönség előtt, hiszen bevallása szerint a többi még ramatyabb állapotban van, ezen kívül nincs műszaki vizsgájuk.

Forrás: [origo]
Kissé sajnálkozva mondta el nekünk, hogy nem az övé a verseny legszebb autója, például ott állt nem messze egy eggyel régebbi, vad, meggypiros színben pompázó Commodore coupé. Hogyan lesz valaki Opel-bolond? Úgy adódott, hogy élete első autója egy Opel volt, amit a mai napig a család garázsában tart. Büszkén mesélte, hogy még sosem hagyta őt cserben, ezen kívül olcsó is volt. Kicsit kötözködtünk vele, más autóval is lehet úgy az ember, nem hagyja cserben, például egy Trabant, de azonnal közbevágott: más autóban nem érzi a '70-es évek fílingjét.

Forrás: [origo]
Ezek után felkerestük a meggypiros autó gazdáját is. Nem kellett mesze mennünk, Molnár István kisfia társaságában csinosította még az utolsó percekben is csodás autóját. A 1969-es dupla karburátoros gép tulajdonosa és 12 éve büszke gazdája örömmel vette a dicséretet, amit megköszönt, és mosolyogva hozzáfűzte, szép is, bizony szép, azért tartja. A műszakilag kívül-belül remek autót rendszeresen használja, de csak hétvégeken. Az autót Magyarországon vette, és ő a második tulaj a kocsi életében. Kérdésünkre, hogy egyben az utolsó is, vagy ha úgy alakul, eladná-e, hevesen tiltakozott. "A felújításokat 2000-ben kezdtem el, addig csak állt egy helyben" - mondja Molnár István. "A krómozás és a festés együttesen került 130 ezer forintba, a másik 210 ezer az alkatrészek beszerzése volt."

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]
A szebbnél szebb autók között egyszer csak feltűnt egy fehér-zöldalma színű autó, aminek formája és színe egyaránt megbabonázott. Legalábbis engem. Azonnal a gazdája keresésére indultunk. Czeczei Gábor autójához illő felsőben jelent meg, egy sötét, zöldalma színű pamut trikóban, és haját stílusosan, Elvis Presley-sen zselézte be.

Lelkesen kezdett autójáról mesélni, amit tizenhárom éve vett Magyarországon, de akkor még nem volt divat, legalábbis nálunk a veteránozás. Czeczei Gábort nagyon megragadta az autó amerikai formája, a panoráma-szélvédő, a fecskefarok, de ő is csak, mint Molnár István, sokáig nem törődött vele. Körülbelül két-három évvel ezelőtt fejezte be az autó felújítását, és azelőtt rengeteg energiát, pénzt és időt fektetett bele.

Majdnem minden egyes mütyürt háromszor kellett cserélnie, mire mai formáját megkapta, és több mint egy millió forintjába került a felújítás. Az utolsó pillanatig szerelte az autót, hiszen a verseny előtti nap, hajnali négyig bütykölték még a haverokkal, hogy a verseny napjára tökéletes állapotba kerüljön. Mivel egy-két alkatrészhez nehezen lehet hozzájutni, a nem létező elemekt legyártatják. Eredetileg fekete színűre szerette volna festeni, vörös-sárga lángnyelvekkel, de aztán a harmadik fényező keverte ki a mostani színt, ami az elején nem nyerte el a tulajdonos tetszését. Viszont, akármerre jár vele az országban, derültséggel tekintenek rá az emberek, így ma már ő is elfogadja a színt, sőt, a világ kincséért nem festené át. Az autót egyébként a hétköznapokban is rendszeresen használja.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]
Forrás: [origo]
Forrás: [origo]
Érdekességként annyit még elmondott, hogy nemrég tért haza Kubából, ahol a hasonló autókban kivétel nélkül Zsiguli-alkatrészek, Zsiguli-futómű, Zsiguli-motor, Zsiguli-műszerfal, Zsiguli-ülés van. Kívülről egy az egyben úgy néznek ki, mint Czeczei Gáboré, aztán beindítják a motort, és felbődül az ezerötös Zsiguli.

Sok Opelt fényképeztünk, nem hagytuk ki a nap szépségdíjas nyertesét, Sáfár József aranyszínű Opel Mantáját, és beszélgettünk Hattayer Péterrel, az Opel-találkozó szervezőjével is. Fiatal, lelkes, és élete álma volt ez az Opel-találkozó, aminek szervezése mögött kemény, féléves munka áll. Már több veterános találkozón részt vett, de elmondása szerint, kifejezetten öreg Opelek találkozója még nem volt Magyarországon, így összeült barátaival, és elkezdték szervezni a kecskeméti versenyt. Megkérdeztük, hány autó vett részt, mire azt felelte, körülbelül 35, de még sokan jelentkeztek, lehet, hogy később érkeznek.

A találkozó buli keretében zajlik, amely ugyebár Budapestről indult, Kecskeméten kihirdetik a győztest, majd a gokartpályán megmutatják a versenyzők, mire is képesek ezek a még mindig csodálatos autók. Azután bográcsgulyás-főzés és tánc hajnalig. S hogy a szervező benevezett-e a versenyre? Az csak természetes. Egy fehér színű, '65-ös Opel Record B Olympiával érkezett. Annyit még elmondott a búcsúzásnál, hogy a hagyományteremtő találkozó a Magyar Veterán Klub és a Lightning web magazin jóvoltából jött létre, s azt még hozzátette mosolyogva, nagyon boldog, amiért ennyi autó összegyűlt Kecskeméten. Mi is.

Bokory Orsolya