Nászinduló hat hengerre - RR-gyűjtemény

A legtöbb régi autónak a restaurálás után nyugodt élete van. Nem így annak a négy angliai Rolls-Royce-nak, amelyek számára a hétvégék kemény szolgálattal telnek. David Evans mutatja be a robotoló luxusautókat. Fotó: Tony Baker.

Harry Sunderland és felesége négy gyönyörű, vintage Rolls-Royce tulajdonosa. Ezek az autók nemcsak szépek, hanem tökéletes műszaki állapotban is vannak, ami elengedhetetlen, hiszen rendszeresen szerepelnek esküvőkön az ifjú pár alkalmi limuzinjaiként.

A három, gyakrabban használt kocsi évente hat-nyolcezer kilométert tesz meg, elsősorban nyáridőben, mert amint Harry rámutat: "Télen senki sem akar régi autóval menni az anyakönyvvezetőhöz, különben is, akkor kevesebb az esküvő".

A különleges vállalkozáshoz vezető út meglehetősen egyenes volt, a kiindulópontot a régi autók restaurálása jelentette. "Alig múltam 14 éves, amikor otthagytam az iskolát, és rögtön egy jó kis műhelybe kerültem. Egyik nap az uraság lovait kellett patkolni, másnap a Rolls-Royce-át políroztam, szóval igazán sokféle tapasztalatot tudtam szerezni. Később tovább bővítettem ismereteimet, s egyedül a kárpitozás és a bognármunka maradt ki az életemből."

Az első régi autó, amelyet Harry felújított, egy 1938-as Austin volt. 13 évesen kezdte a munkát. Később számos más Austint is restaurált, elsősorban A és B modelleket, de egy idő után valami másra, egy nagyobb kihívásra vágyott.

És akkor jött az 1936-os Rolls-Royce Phantom III, egy Sedanca de Ville karosszériás modell; két napig tartó munkával ásta ki a sövényből, amely teljesen körbenőtte a karosszériát.

A felújítás 17 éven át tartott, s az elkészülte óta eltelt 11 éve alatt a kocsi közel 70 ezer kilométert tett meg. Egyetlen alkalommal hagyta cserben, a három franciaországi kirándulás egyikén, amikor a Rolls-Royce Enthusiasts Clubbal a Loire völgyében jártak. "Sohase bízz egy új elektromos alkatrészben. Új kondenzátort szereltem be, és persze, hogy rossz volt. Kaptam egy másikat egy Silver Shadow-tulajdonostól, és többé soha nem fordult elő semmilyen hiba."

Hogy van-e valami különös, említésre méltó jellegzetesség egy Rolls-Royce felújításában? Harry szerint a konstrukció és a technikai megoldások magas színvonala miatt kifejezetten élvezetes munka egy RR talpra állítása. Majd, a nyitó képünkön látható módon, az 1933-as, Barker-karosszériás 20/25-ös hágcsóján ülve vidáman hozzáteszi: "Ahol minden más gyártó hat csavart használ, ott az Rolls-Royce tizennégyet. Minden finoman jár, szinte úszik."

És kissé elkomorodva hozzáteszi: "Na, persze, egyes alkatrészek iszonyatosan drágák. Éppen ez az, amiért az első kocsi felújítása olyan soká tartott. Mégis, hogyan mondod meg a feleségednek, hogy kellene négyszázezer forint az új hűtőre, amikor épp csak beköltöztetek az új házba, és a két gyereknek hamarosan kezdődik az iskolaév."

"Másfelől viszont csodálatos dolognak tartom, hogy annyiféle alkatrész megvásárolható újonnan. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a háború előtti Rollsok 85 százaléka még ma is üzemképes, ezért aztán érdemes mindenféle alkatrészt elkészíteni, újragyártani, raktáron tartani." Mint kiderül, például a kerékcsapágy beszerzése sem jelent nehézséget, de a kereskedők figyelmeztetnek, az új már nem olyan jó, mint az eredeti volt, ahol a golyóskosár rézből készült, ma meg műanyagból.

Ettől azonban még nem csupa öröm a Rolls-restaurátor élete, a kiegészítőkért gyakran évekig kell böngészni a börzéken. "A legnehezebb feladatok közé tartozik például a landaulette-tetőn használt kis Triplex üveg beszerzése, amelynek láttán a Pilkington cégnél azt mondták, ilyen vékony anyaggal még nem volt dolguk. Nem vállalták a legyártását, emiatt végül plexit használtam" - sorolja a nehézségeket Harry, aki azért dolgozott meg különösen a landaulette-karosszériával, mert a hátsó, nyitható rész sok vizet kapott az évek során, és a fa annyira elkorhadt, hogy ki kellett cserélni.

A megfelelő bőr tetőanyag beszerzése sem ment könnyen. Erősnek és idomulónak kell lennie egyszerre, de Harrynek szerencséje volt, az utolsó három Conolly bőrt hozta el a kereskedésből. A motorfelújítást Harry jobbára maga végzi, kedvenc munkája pedig a fényezés.

Leggyakrabban azt kérdezik tőle, mi az a három kis SU-karburátorra hasonlító vacak a küllős kerekek tárcsáján. Nekünk Molly adja meg a választ: kis tárcsákat kell elhelyezni a hengerekben, és így, ilyen akkurátus módon lehet kiegyensúlyozni a kereket.