Téglán töltött évtizedek - Lada 2102-reneszánsz

Huszonéves, de még be sem járatott kocsit legfeljebb különleges autógyűjteményekben, száraz, pormentes garázsok mélyén találni - gondolnánk. A tételt cáfoló Lada évtizedekig állt felbakolva egy kertben; takarítása és életre keltése után immár a háromszáz kilométeres értéken is átfordult az óra.

Néhány, sofőrrel megtett út után bakolták fel a kocsit egy kis időre - ahogyan akkor gondolták
(Nagyításhoz kattintson a képre!)

Főszereplőnk különös története 1985-ben kezdődött. Svájcban élő rokonok gondolták, meglepik kedves, vasfüggönyön inneni ismerősüket egy autóval. Mivel kemény valutával fizettek, soron kívül, 1985. március 14-én, a budapesti Merkur-telepen átvehették a GF-49-14 rendszámú, piros Lada 2102-est. Tulajdonosa azonban nem vezethette, mivel nem volt jogosítványa, ezért sofőrrel került egy Győr melletti faluba. Rögtön kiegészítő alváz- és üregvédelmet kapott. Még egyszer-kétszer jártak vele Győrben (persze sofőrrel), így jött össze a 291 kilométer, mígnem gazdája azt nem gondolta, amíg maga nem szerzi meg a vezetői engedélyt, inkább pihenjen a kocsi téglákon, a diófacsemete mellett. A pihenés hosszúra sikeredett, a csemetéből méretes diófa, a Ladából pedig valószerűtlen állapotú, gyűjtőknek különleges értéket jelentő jármű lett. Időközben leadták a kombi rendszámát, így közterhek nem, csak az időjárás sújtotta.

A menetpróba után - túl a háromszázadik kilométeren
(Nagyításhoz kattintson a képre!)

Kósa László jelenti az autó életének második fejezetét. Fűnyírással és kertrendezéssel foglalkozó vállalkozóként ő kapta a feladatot, hogy gazolja ki a kertet és tüntesse el a roncsot. Nem is foglalkozott a láthatóan lelakott Ladával, amíg odáig nem jutott a munkában, hogy már csak a kocsi elszállítása maradt hátra. Hamar kiderült, az autó izgalmasabb, mint hitte. Az ajtók egy kis olajozás után könnyedén nyíltak, a csomagteret kivéve, mert egyelőre az nem enged. Meglepően szép állapotban megmaradt a beltér, csak a jobb hátsó ajtókárpit mögé jutott víz, és a raktér szőnyege alatt is látható korrózió.

Szinte tökéletes a beltér, de a szőnyeg alatt itt-ott megjelent a rozsda		Furcsa ellentét: "szőrös" gumi, korrodált dísztárcsa

A rozsda a motortér zárszerkezetét is benövesztette, amikor végre sikerült kinyitni, láthatóvá vált, hogy a felcsapódó pára a belső felületén megtette hatását. A motort könnyedén lehetett forgatni, az olaj aranysárga maradt, a Szibériába tervezett fagyálló állta az éveket és a kátrányos akku is egyben van. A krómok csak a dísztárcsákon hólyagosodtak fel, a fekete külső visszapillantó viszont menthetetlen. Alulról a kocsi hibátlannak tűnik, és a szőrös gumik sem repedezettek. A fék teljesen "kopp", a pedált Fekete Laci sem tudná benyomni.