Német éden

Ha Bajorország, akkor BMW. Ezt a sztereotípiát cáfolja meg a Német Automobilok Múzeuma.

1912-1914 között készült az Apollo C
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Gottlieb Daimler, Wilhelm Maybach és Karl Benz már az automobilizmus hajnalán biztosította Németország vezető helyét az iparban. Aztán új trónkövetelők jöttek, akik közül később sokan - például Nagy-Britannia és Franciaország - visszaléptek epizodistává, mások, mint Japán és az Egyesült Államok, a mai napig is őrzik kiharcolt pozícióikat. Ám mindez nem szoríthatta háttérbe a német autóipart, amely az első gépkocsi megszületése óta folyamatosan a világ élmezőnyéhez tartozik. Ezek tükrében érdemes egy pillanatra belegondolni, mennyi kompromisszumra van szükség a német autógyártás bemutatásához egyetlen kiállítás keretei között: százhúsz év csupán hatezer négyzetméteren. Mely korszak, mely gyártmányok, mely modellek érdemelnek nagyobb teret, és melyek kárára?

Az amerangi Német Automobilok Múzeumának sikerült egy olyan tárlatot összeállítania, amely a hozzáértőket és a kényes ízlésűeket is elbűvöli. Több mint kétszáz csodálatos állapotú jármű várja a látogatókat a XIX. századi kezdetleges gépektől kezdve egészen a nyolcvanas évek autóiig. Sikerült megtalálni az egyensúlyt a saját korszakuk jelképeivé váló, az utcaképet alkotó tömegmodellek és a különlegességek között. Utóbbi csoportba egyaránt tartoznak ritka típusok, speciálkarosszériás kivitelek és versenygépek. A márkák jó része csokrokba szedve látható, némelyek egész folyosót kaptak, de vannak gyártmányok, amelyeknek még ez is kevés: a Mercedesnek például még három sor sem elég, hogy negyvennél is több példányával elkápráztassa az érdeklődőket, a tizenhét Porsche pedig külön termet kapott. BMW-ből kéttucatnyi, Opelből tizenöt, Fordból tizenegy darab mutatkozik be, és az olyan exkluzív márkák, mint a Horch vagy a Maybach is több példánnyal gyönyörködtetik a látogatót.

Álomautó a harmincas évek végéről: BMW 327/28 Cabriolet. 140-nel is tudott repülni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Külön tárlat foglalkozik a taxizással. Egy 1904-es Adler Motorwagentől indulva tekinthetjük meg a személyfuvarozás néhány fontos állomását: zárt oldalkocsis D-Rad motorkerékpár 1925-ből, egy évvel későbbi Hanomag, majd az első dízelmotoros személyautó, a Mercedes-Benz 260D. A második világháború utáni német taxikat egy Opel Kapitän, egy Rometsch-féle négyajtós Volkswagen Bogár, illetve két Mercedes-Benz képviseli. A múzeum ezen részén néhány külföldi gyártmány is megcsodálható: Renault KZ 1933-ból, londoni taxiként használt Beardmore Mk VII, motoros riksává átépített Piaggio, illetve egy japánban szolgált Toyota Crown.

Az autósportok kedvelőit igazi csemegék várják a Porsche-teremben: egyebek mellett GT1 Coupé és 962 Coupé Le Mans a kilencvenes évekből, 935 Coupé, 911 SC Coupé Safari, valamint egy, a Párizs-Dakar versenyre átalakított, megemelt, összkerékhajtású 959 Coupé 1986-ból - adysan szólva ős-Cayenne.

A törpeautóknak is külön részleg jutott, melyben a jól ismert modellek - Messerschmitt Kabinroller, BMW 600-as és Isetta, NSU Prinz - mellett olyan különlegességek is helyet kaptak, mint a csupán 167 kilogrammos Kleinschnittger, a hihetetlen formájú, ufószerű Fuldamobil, valamint az orr- és farrészen egy-egy ajtóval ellátott, középmotoros, a század eleji automobilok dos a dos üléshelyzetét felelevenítő Zündapp Janus.

Így már taxinak is alkalmas volt a Népautó: a Rometsch műhelyben készültek a speciális, négyajtós változatok
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Aki műszaki részletekre kíváncsi, annak alvázak, motorok, szétszedett járművek kedveskednek, amelyek közül ki kell emelni egy hosszában kettévágott Porsche 959-est, egy felépítmény nélküli, V12-es erőforrással szerelt Maybach alvázat, egy "atomjaira" szétszedett Volkswagen Golfot, illetve egy tizenhat hengeres kísérleti Porsche motort.

Németország eltemetett autómárkáit nem csupán az NSU, a Borgward, a DKW vagy a Glas képviseli: olyan ritkaságokkal is találkozhat a veteránrajongó, mint a Protos, a Loreley, a RAF, a Stoewer vagy a Presto.

Lenyűgöző a múzeum gazdagsága, az információzuhatag miatt a látogatás vége felé már-már képtelenek vagyunk megfigyelni apró részleteket. A fotók tanulmányozása közben olyan érzésem volt, mint a japán turistának, aki az előhívott fényképek nézegetése közben nézi meg, hol is járt nyaralása során. A kiállítási anyag felével is bőségesen jóllaknának a veteránbarátok - a kínálat igen hosszú időre ellátja emlékekkel a látogatót. Csupán a kisáruszállítókat hiányoltam, a múzeum szigorúan a személyszállító autók (PKW-k) bemutatására koncentrál. De ez pusztán személyes észrevétel, amely eltörpül az objektív adatok mellett: százhúsz évet felölelő, több mint kétszáz autóból álló gyűjtemény, amely 2000-ben, működésének tizedik évében elérte a bűvös egymilliós látogatói számot.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2007/3-as számában jelent meg.