Bűzös kocka - Wartburg 353 W

Csak akkor vesszük észre, mennyire eltűnt az utóbbi években, ha látunk egy életének utolsó füstfelhőit eregető példányt. A Wartburg 353-as igazi tömegautónak készült, legnagyobb exportpiaca Magyarország volt. Eredeti állapotú, megkímélt példány mégis alig maradt, az pedig gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy valaki egy adásvétellel két teljesen gyári 353-ashoz jusson. Elmeséljük a szinte népmesei történetet és ismertetjük a modell történetét.

Rendezettebb háttérrel katalógusfotó is lehetne, annyira makulátlan állapotú az 1983-as autó. A ponyva alól előbújó Moszkvics rendőrautóról már írtunk
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ez nem autó - mutat a garázsa elé kitolt kocka-Wartburgra tulajdonosa. Gyakran mondják ezt a katalizátorfrásszal dacoló, még forgalomban lévő kevés Trabantra, Wartburgra, de a két típus barátait, használóit tömörítő klub elnökétől azért mégis furcsa ezt hallani. Rögtön megértjük viszont Muczán Gábort, ha megismerjük legújabb szerzeményének történetét.

A rendszerváltás előtti időszak újautó-vásárlási lehetőségeiről valószínűleg az is hallott már, aki a nyolcvanas években legfeljebb pedálos Moszkvicsot vezetett. Nem kell tehát hosszasan magyarázni, miért rendelt rögtön még egy Wartburgot az a székesfehérvári úr, aki 1980-ban boldogan ült be a Merkurtól frissen átvett 353-asába: bár becsületes, kocsiját kímélő autós hírében állt, tudta, hogy legalább tízéves lesz az autója, mire az ő sorszáma jelenik meg az Autó-Motorban, és átveheti az új Wartburgját. A bölcs előrelátás azonban nem várt problémát okozott: hihetetlen módon három évvel később megérkezett az új kocsi. A nyolcvanas évjáratú 353-as Deluxe ülését ekkor még mindig fólia borította - ahogyan ma is -, elképzelhető, milyen körülmények fogadták az új négykerekű családtagot. Az autó eladósorba került ugyan, de gazdája nem szerette az alkudozást, a Wartburgot annál jobban, ezért mindig kicsit többet kért érte, mint amennyit fizettek volna. Érdeklődők jöttek, mentek, a Wartburg maradt.

Még bejáratós: huszonnégy év alatt sem ment 542 kilométert
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

- Ez nem autó. Ez műkincs - egészíti ki iménti kijelentését Muczán Gábor, aki csak különleges alkalmakkor, a garázsból ki-, majd visszatolással szaporítja a kilométerek számát. Nem várható, hogy valaha is 542-re fordul az óra. "Még az eredeti benzin van benne, soha nem cserélték ki a fék- és sebváltóolajat. Ez kiállítási darab, bűn beindítani, hogy mindig lerakódjon valami a kipufogóban" - folytatja a büszke klubelnök, aki elméletének megfelelően még soha nem hallhatta műkincsének jellegzetes hangját. Fotózás után Gábor törülközőt tesz a fóliára, nehogy elszakadjon, amikor beül, hogy visszagurulhasson a garázsba.

Az 1980-as Deluxe rendszámos, indítható, ezt visszük fényképezni. Hibátlan állapotú ez is, 42 ezer kilométerrel, méltatlan, hogy fiatalabb társa mellett kevesebb figyelem jut rá. Csak a tolótető kilincse nem gyári, és az ülésvédő nejlon is szakadt már itt-ott, de különleges példány ez is. A tulajdonos halála után az örökösök egyedi csomagajánlatot dolgoztak ki: egy tételként kínálták a két Wartburgot és a kétállásos garázst, amelyben pihentek. Így gyarapodott különleges ingóságok mellett egy székesfehérvári ingatlannal is Muczán Gábor, akinek persze nem jelentett gondot a tréleren Budapestre szállított Wartburgok helyét megtölteni.

Az alapforma nem változott. A régi 353-asok a krómkilincsekről, a lökhárítóbabákról és a dísztárcsákról ismerhetők fel a legkönnyebben. A 450 kg terhelhetőségű, a hátsó ülések lehajtásával két köbméteres rakterű, igénytelen, alvázas Touristokat többet nyúzták, mint a teherautókat. Mutatóba is alig maradt belőlük (Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Nemhogy fóliázott ülésű, de járóképes kocka-Wartburgok is alig vannak már az utakon. A környezetvédelmi szabályozás mellett - groteszk módon - éppen strapabírósága lett a veszte. De ne szaladjunk ennyire előre. A korszak egyik legszebb autócsaládját, a 312-es sorozatot hivatalosan 1966. július 1-jén, a 01 30 001-es alvázszámtól váltotta az új, 1000-es típus. Ez gyakorlatilag a 312-1 műszaki alapjaira épült, maradt tehát az alvázas konstrukció és a háromhengeres, kétütemű, 45 lóerős orrmotor. A kocsi 12 voltos elektromos rendszert kapott, tökéletesítették a négydobos fékberendezést - bevezették az automatikus fékpofa-utánállítást és a hátsó féknyomás-határolót -, az egyliteres motorra esőáramú karburátort szereltek. Teljesen új lett a kocsiszekrény. Karosszériája korunk vonalvezetését követi - foglalja össze tömören a korabeli prospektus. A tömegautónak szánt új Wartburgot könnyebben és gyorsabban gyárthatták, mint a púpos elődöt, a hatékonyabb termelés érdekében a 312-es népes modellcsaládját kéttagúra, a limuzin mellett az 1967-ben érkező Tourist nevű kombira redukálták.

Der neue Wartburg 1000 - gyári reklámfilm

"Milyen legyen a ma autója? Modern, megbízható, üzembiztos, nagyteljesítményű, tágas és kényelmes" - adja meg a választ a hajdani reklámkiadvány, és nem is nagyon köthetünk bele a felsorolásba. A szögletes kocsitest nemcsak utasainak kínált elegendő helyet, a Limousine 525 literes csomagtere is kiemelkedő értéknek számított (és számít ma is). Tény az is, hogy a kelet-európai autók közül az egyik legdinamikusabb volt - a ferihegyi repülőtéren felvezető autóként is használták -, úttartása viszont szavatolta, hogy senki se tévessze össze egy sportkocsival. Az interneten könnyen fellelhető német nyelvű reklámfilmben is jól látható a "neue Wartburg 1000" vezetőjének küzdelme, amint fékezésnél próbálja egyenesben tartani a látszatra sem stabil autót, hogy még a kamera előtt meg tudjon állni vele.