Roburral és Pannóniával Pekingbe

Vajon mi köti össze Pécelt, Paksot és Pekinget? Az idei nyári olimpia révén két veterán korú jármű, egy Robur kisbusz és egy oldalkocsis Pannónia T5. A Közlekedési Múzeumból elrajtoltak a kalandorok.

Több mint 24 ezer kilométeres út vár az NDK buszra és a magyar motorkerékpárra
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Pontosabban csak szimbolikus volt az indulás, mert a féléves előkészítő munka ellenére sem kaptak beutazási engedélyt Oroszország területére. Ez azért is érthetetlen, mert az orosz motoros szövetség meghívója is a kezükben van, ráadásul kíséretet is kapnak tőlük, minden egyes városban egy tag fogja várni az érkezésüket, így a biztonságuk is garantálva lesz. Mindezek ellenére veszélybe került a hét magyar sport- és közlekedéstörténeti szempontból itthon és külföldön egyaránt egyedülálló vállalkozása. Szerdán derült ki, hogy a budapesti orosz konzul nem kapott engedélyt a moszkvai minisztériumtól a vízum kiadására. Emiatt kisebb pánik alakult ki, de a csapatnak hamar sikerült túltenni magát a traumán, amit gyors útvonal-módosítás követett. Ukrajna után Oroszországon keresztül Kazahsztán felé veszik majd az irányt, így csak háromnapos tranzitvízumot kell igényelniük, azt könnyebben megkapják, mint a több hónapra szólót. Ha semmilyen műszaki hiba nem lép fel, akkor ez a rövid idő elég lesz a közel ezer kilométeres orosz területen való áthajtásra. A tényleges indulást emiatt a hét közepére tervezik az expedíció résztvevői.

Kinek és miért jut eszébe egy ilyen óriási és nem mellesleg őrült ötlet? A két paksi motoros, Treszl Gábor és Magyar Zoltán a 2004-es athéni olimpián találkozott a péceli roburosokkal, név szerint: Balázs Ottóval, Kalocsai Sándorral, Bencze Leventével, Jármi Zsolttal, Magyar Gáborral és Krúdy Szabolccsal, utóbbi most nem tart a bandával. Ekkor még egymástól függetlenül tették meg a Budapest-Athén távot, de elhatározták, Pekingbe együtt mennek. A közel 24 ezer kilométeres utat négy hónap alatt szeretnék megtenni, ha sikerül, akkor egyúttal rekorderek is lesznek, mert ilyen hosszú távot még senki nem tett meg veterán korú járművel.

A pannóniások már rutinosak: 2004-ben Athénig motoroztak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Mivel öreg technikákról van szó, minden eshetőségre fel kellett készülniük, így mindkét csapat nagyon sok pótalkatrészt visz magával. Az ország minden szegletéből vásároltak alkatrészeket, talán az egész magyarországi készletet felhalmozták a garázsukba - tudtuk meg Balázs Ottótól, a roburos csapat egyik tagjától. Treszl Gábor elmondta, hogy egy felújított, komplett motorblokkot, kuplunglamellákat, gyújtás és sebességváltó alkatrészeket pakoltak be a Pannónia oldaltáskájába. Szerinte azonban nem a szereléssel lesznek a legnagyobb gondok, hanem hogy pszichésen fogják-e bírni a napi 300-500 kilométer megtételét, a folyamatos vezetést és egymást. "Fontos, hogy minden este olyan helyen tudjunk pihenni, hogy a másnapi indulással ne legyenek problémák." Veszélyt jelenthetnek még az utazókra a betegségek, amelyek ellen több védőoltást is kaptak.

Az expedíció nemcsak hét vakmerő fiatal bolondsága, öncélú kirándulása. Komoly áldozatokat, lemondást igényelt az út. Balázs Ottó például a kamionsofőri állását hagyta ott az expedíció miatt, többen pedig fizetés nélküli szabadságon lesznek a négy hónaposra tervezett kínai látogatás során. Nemes célokkal és a magyar virtus minden pozitív tulajdonságával felvértezve a Magyarok Világszövetségének zászlóival indulnak útnak, amelyek közül egyet a Don-kanyarban elesett magyar honvédek síremlékére szeretnének elhelyezni, egyet pedig az olimpián szereplő, arra érdemes sportolónak adományoznának. Visszafelé pedig a Kazahsztánban nemrégiben felfedezett, "ősmagyar törzsnek" nevezett csoportnak is jutna belőle.

A résztvevőkhöz visszatérve: a csapat Szamarában nyolc főre bővül, ugyanis csatlakozik hozzájuk Vaszilíj. Róla azt kell tudni, hogy 53 éves, irkutzki születésű, tehát igazi szibériai. Tíz éve költözött jelenlegi lakóhelyére. Az eredeti tervek szerint a fiával ketten kísérték volna a magyarokat egy oldalkocsis IZS Planétán, de a fiú nem kapott szabadságot, így csak a nyugdíjas Vaszilíj utazik a roburosokkal egészen Mongóliáig.

A média érdeklődését sikerült felkelteniük, a szponzorokét kevésbé
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Veterán korban lévő járgányokról beszélünk, nem úgy van, hogy az ember csak úgy leugrik velük mondjuk a horvát tengerpartra. Sokkal kényesebbek, több törődést igényelnek, mint modern társaik. Az NDK gyártmányú Robur itthon közkedvelt volt a termelőszövetkezetek, gazdaságok körében - a munkásaik számára már nem biztos. 1964-től még az Országos Mentőszolgálat is üzemeltetett Roburokat rohamkocsiként egészen 1973-ig, az első Mercedesek megjelenéséig. (A típus történetéről bővebben itt.) A pekingi Robur egyéves kemény munka után készült el. A donor egy nyolcszemélyes, vegyes használatú autó volt, amely a Fővárosi Csatornázási Művek tulajdonát képezte. Az eleje buszra hasonlít, a hátsó része pedig zárt teherautó felépítmény, itt alakították ki a hálóágyakat. Mint egy modern egyterűnél, persze - a méretek miatt - tágabb értelemben a belső variálható, négy darab ágyat szereltek bele, valamint az ülések is könnyen fekhellyé alakíthatóak.

Az elődmodellből, egy 32 éves Garantból rakták át a négykerék-meghajtású futóművet és az osztóművet. Ezáltal jóval lassabb lett, mostani végsebessége 50-55 km/óra. A Garant futóművét anno benzines motorhoz pozícionálták, ami jóval nagyobb fordulatszámon pörgött, mint a dízel, végsebessége elérte az óránkénti 70 kilométert. Az átépített autónál a nagyobb sebesség (szédületes 60 km/óra) elérése érdekében az eredeti gumik helyett 825x20-as IFA abroncsokon gördül a jármű, ez viszont azzal a problémával járt, hogy a hátsó tengelyen lévő duplakerék összeért, ennek kiküszöbölésére egy közbetétet kellett beszerelni. A különleges terepviszonyok miatt a Robur kapott egy PSZH (Páncélozott Szállító Harcjármű) csörlőt, tetőcsomagtartót szereltek rá. A motorja azonban teljesen eredeti, négyezer köbcentiméteres, 50 kW-os dízel. Teljes generálon esett át. Ennek az autónak ez lesz az első komolyabb útja, de a csapat egy másik járművel Athénon kívül járt már a Felvidéken, Délvidéken, többször a csíksomlyói búcsún és természetesen Soprontól Záhonyig itthon is.

Hiába a sok motor: Peking felé csak egy veszi az irányt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az oldalkocsis Pannónia T5 1967-ben gördült le a csepeli gyártósorról. A magyar tervezésű és gyártású motorkerékpár erőforrása és felépítménye teljesen eredeti, megegyezik a szériában gyártottakkal. Egyhengeres, kétütemű, 250 köbcentiméteres, 15 lóerős motorral szerelték őket. E jármű számára sem ismeretlen az Ural túloldala, 2006-ban ugyanis ide vezetett a két motoros útja.

Egy ilyen út költségvetése milliós tétel. Keservesen jött össze a pénz, nagyon sok kisebb-nagyobb céget megkerestek - a legtöbben nagyra becsülték a tervet, de anyagi támogatást nem tudtak biztosítani nekik. Sok kicsi sokra megy alapon, szép lassan gyűjtötték össze a pénzt kisebb vállalkozások révén. Érdekes, hogy például egy üzemanyagcég sem nyújtott segítő jobbot a csapatoknak, pedig a régi konstrukciójú motoroknál ezzel rengeteget segíthettek volna.

A Közlekedési Múzeumtól induló menetet, ha nem is Pekingig, de legalább Kerepestarcsáig többen elkísérték. A két csapat túráját egyébként mindenki nyomon követheti a www.roburexpedicio.hu és a www.pannoniaexpedicio.hu weboldalakon. Terveik szerint három- vagy ötnaponta fognak jelentkezni egy-egy rövid beszámolóval és fotókkal. A Közlekedési Múzeumban egy táblán elhelyezett térkép segítségével is tájékozódhatunk arról, éppen hol tartanak a kalandorok.