Ámító gépek - Oldtimer Show 2008

Négy napra birtokba vették a Syma csarnokot a veterán autók és motorok, valamint egyéb különlegességek. A kétszáznál is több járművet felvonultató rendezvényre az első napon látogattunk ki.

A kép nyitás előtt készült, utána hamar megtöltötték az érdeklődők a csarnokot. A szellős elrendezés miatt jól láthatók a járművek
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Egyre több embert vonzanak a veterán járművek, bizonyítja ezt az a tény is, hogy immár minden évben két nagyszabású, nemzetközi mércével mérve is színvonalas állományt felvonultató kiállítást rendeznek.

A tavaszi Oldtimer Expo emberközelibb. Vannak persze értékes és különleges ritkaságok, de az igazi hangulathoz a remek helyszínválasztás is hozzájárul, a Vasúttörténeti Parkban a különböző márkaklubok, veteránegyesületek is megtarthatják saját találkozójukat, így igazi veterános sokadalom alakulhat ki, még nagyobb élményt szerezve a látogatóknak. Az először tavaly, Budaörsön tető alá hozott Oldtimer Show koncepciója más: a szervezők kis szériás típusokat, méregdrága ritkaságokat, sosem látott példányokat ígértek. Ezerkétszáz jármű közül mintegy kétszázötven régi motorkerékpárt, autót, stabilmotort és hintót választottak ki.

 

Sok piros autó, és sok más különlegesség helyszíni videóriportunkban

Szó mi szó, valóban számos izgalmas járművet rejt a Syma csarnok. Az egyik legnagyobb sztár kétségkívül a Közlekedési Múzeum által kiállított, hétköznapjait raktárban töltő Maybach Zeppelin, amelyről már korábban is írtunk, és immár bizonyos, hogy Horthy Miklós használta. A különleges Rolls-Royce-ok, Bentleyk, Ferrarik, valamint egy-egy Lamborghini, Csajka és Bugatti mellett olyan, többnyire ismeretlen márkák is megtalálhatók, mint az Unic, a Jowett, a Praga, a Jensen, a Matra vagy a Salmson. A jól ismert gyártmányokból is számtalan finomság látható: hófehér Opel Kapitän kabrió és BMW versenyautó a háború előttről, értékes Mercedes-Benzek az ötvenes évekből, egy V12 hengeres Jaguar E-Type, a Citroën Kacsából kialakított, Lomax névre keresztelt angol kit car, az első Mecsek Ralin diadalmaskodó BMW kupé - messze a teljesség igénye nélkül. Az ősidőkből egy 1902-es Opel Darracq, egy két évvel fiatalabb De Dion-Bouton és két, a leghíresebb brit veteránfutamot is megjárt Panhard-Levassor emeli a kiállítás fényét.

Nem kell kevesebbel beérniük a motorkerékpárok rajongóinak sem: a múlt század eleji gépektől kezdve a klasszikus Harleykon és Indianeken át a brit, a német és a cseh motorgyártás legendás gyártmányaiig bezárólag számtalan érdekességet sorakoztattak fel a kiállítók. Nem lenne teljes a seregszemle magyar paripák nélkül: természetesen Pannóniák, Csepelek, WM-ek, Danuviák, sőt Mérayk és Mátrák is megtalálhatók a kordonok mögött - a Pannónia MGTSZ nevű egyesület egymaga közel két tucat géppel szállt be. No és hát nem hiányozhatnak a gyönyörűen restaurált oldalkocsik és utánfutók sem.

Jó lenne tudni, milyen típusú és évjáratú ez a Mercedes-Benz. Tábla nem segít
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A csokorba szedett gépjárművek között a keszthelyi Festetics-kastély Hintómúzeumának néhány kincse mutatja be, milyenek voltak a XVII. század Jaguarjai, Mercedesei, Rolls-Royce-ai. A csarnok egyik szegletében féltucatnyi stabilmotor villantja fel, milyen erőforrások álltak az iparosok és mezőgazdászok rendelkezésére a XIX-XX. század fordulóján. Talán a legimpozánsabb konstrukció az 1898-ból származó, 800 kilogramm tömegű, egyhengeres Ganz petróleummotor, amelynek ereje három lovat volt képes kiváltani.

A korhű hangulatot fokozza a hangszóróból áradó zene, valamint a hoszteszek ruhája, bár furcsa látvány egy hetvenes évekbeli autó mellett egy múlt század eleji kosztümbe és kalapba öltözött hölgy egy fémvázas irodai széken pihenve. Az időcsavar magyarázata, hogy a kocsik jó részét márka vagy legalább gyártó ország szerint igyekeztek csoportosítani, így kerülhetett egymás mellé a háború előtti és a hatvanas évekbeli típus az Opel vagy épp a Fiat területén. Ez a fajta rendszerezés egyébként nem rossz ötlet - sok rendezvényen egyáltalán nincs csoportosítás -, hiszen remek alkalmat nyújt arra, hogy összehasonlítsuk, mi mindenben változott egy-egy márka tíz-húsz vagy akár ötven év alatt.

Ez nem autókiállítás; motorkerékpárok, hintók és stabilmotorok is vannak 
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Kimondottan tetszett, hogy a kocsikat nem zsúfolták össze, hanem szellősen helyezték el, továbbá a kordonozást és a szőnyegezést is igényesen oldották meg a szervezők. Fájó pont volt ugyanakkor, hogy míg a dísztárcsák épségét is megkövetelték a kiállítóktól a Show gazdái, a tájékoztatótáblák sok esetben hiányoztak. Számos kocsi előtt hiába keres az ember bármiféle papírt, az állvány üresen áll; ahol pedig van adatlap, ott sok esetben égbekiáltó hibák és sületlenségek tarkítják. Két és félszáz járműnél hatalmas munka a dokumentáció elkészítése, a járműtulajdonosoktól gyakran nehéz megfelelő információkat szerezni - ezek az okok, a végeredmény viszont az, hogy egy-egy jármű típusára csak tippelni lehet. Csütörtökön folyamatosan pótolták a táblákat, bízunk benne, hogy lassan mindenhol megtöltik az állványokat.

A legfurcsább dolog a kiállítással kapcsolatban a kommunikáció. A sajtóanyagban és a honlapon olvasható szöveg szerint "a rendezvény az oldtimer-témakörben a luxuskategóriát kívánja bemutatni", méghozzá "a nagy példányszámban gyártott, más rendezvényeken törzsvendégnek számító tömegmodellek mellőzésével." Ehhez képest rengeteg, találkozókról, classic-versenyekről vagy az Oldtimer Expóról ismerős járművet láttunk, és sok olyat, amely nyugodtan nevezhető népautónak: ilyen egyebek mellett a Ford A modell, a 412-es Moszkvics, az 500-as Fiat, a Citroën Kacsa, a Renault 4CV, a "Piskóta" Escort, a Morris Minor, a Warszawa vagy az Opel Rekord. Mind-mind nagy példányszámban gyártott kocsi, az utcakép szerves részét alkották a maguk korában. És nem sok olyan veterántalálkozót rendeznek manapság, amelyen ne tűnne fel egy MG B, egy Ford Mustang, egy Austin-Healey Sprite vagy egy Volkswagen Karmann Ghia. A 35 évnél meghúzott korhatár ismeretében igencsak furán néztünk, amikor megláttuk a nyolcvanas évekbeli Ferrari 308-ast és a Lada 1200S-t.

Nem csak szalonállapotú járműveket hoztak, így kiderül, mekkora munka egy oldtimer restaurálása
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A fentebb idézett forrás megemlíti azt is, hogy "a szervező arra törekszik, hogy a rendezvény az érdeklődőkben nosztalgikus érzéseket ébresszen." Ez már sokkal inkább fedi a valóságot, és némileg cáfolja is az előbbi ígérethalmazt. Mellesleg egyáltalán nem szégyen tömegmodelleket kiállítani, és valószínűleg akkor sem zarándokolnának el kevesebben az Oldtimer Show-ra, ha a tételenkénti százmillió forintos érték helyett egy szerényebb, de reálisabb összeg szerepelne. Nem volna szükség kommunikációs hókuszpókuszra, mert egyébként nagyon színvonalas a kiállítás.