Helyettes kapitány - Opel Rekord A L-6 Coupé

Az Opel közel kilencszázezer darabot gyártott a Rekord A sorozatából, e mennyiség elenyésző részét a Kapitän motorjával látta el. Egy különlegesen szép hathengeres kapcsán bemutatjuk a típus zászlóshajóját.

Szelíd ábrázat leplezi a 2,6 literes motort
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre.)

Cikkünk főszereplője nem első alkalommal szerepel autós újság hasábjain. A német Opel-rajongók magazinja, a Flash 1993-ban bemutatta a kivételesen jó állapotban megmaradt Rekordot. Akkor huszonnyolc éves volt a jármű, még épp innen a veteránkoron, ám a méltóság már akkor is sugárzott belőle: egy olyan korszakot képviselt, amelyben igazi rangja volt az Opeleknek.

A gyártmányt errefelé még a nyolcvanas években is körüllengte valami megfoghatatlan érzés: tömegautó volt ugyan, de a villámos embléma láttán mégsem ilyen minőségében jutott az ember eszébe, hanem mint a gazdag Nyugat-Németország egyik nehezen elérhető gyártmánya. A második világháborút követő negyedszázadban még nagyobb varázsuk volt az Opeleknek: egyesítették magukban az amerikai és a nyugat-európai irányzatot. Vonalaik egyértelmű hasonlóságot mutattak a tengerentúli General Motors-gyártmányokkal, mégis ízig-vérig európai kocsik voltak.

Ekkoriban a kétajtós volt a belépőmodell. Készült még négyajtós, kombi és furgon is

A márkának az 1963-ban megjelent Rekord A sorozattal sikerült kizökkennie az ötvenes évek egyre ódivatúbbá váló formavilágából. A letisztult, lendületes vonalú új típus számos kivitele lépcsőfokonként kötötte össze a Kadett A és a Kapitän közti ötezer márkás különbséget. A tehetősebbek erősebb motorokkal, illetve gazdagabb, L jelzésű kivitelben is megrendelhették Opeljüket. A prémiumváltozat részeként mutatkozott be 1964 tavaszán a Rekord 6-nak nevezett csúcsverzió, amely felszereltségével már-már a Kapitän-Admiral-Diplomat modellcsaládba követelt bebocsáttatást. Az A 6-ként és L-6-ként is ismert kivitelre senki sem mondhatta, hogy a szegények luxusautója, hisz ára megközelítette a tízezer márkát, azaz e tekintetben sokkal közelebb helyezkedett el a Kapitänhez, mint az 1500-as vagy akár a gyengébbik 1700-as motorral szerelt típustársaihoz.

A 2605 cm³-es, soros hathengeres a csúcs-Rekordban 100 lóerő teljesítményt ad le, eggyel sem kevesebbet, mint a Kapitänben. Mivel a végsebesség 170 km/óra, a pillanatnyi tempóról nem a négyhengeresekben megszokott, 160-ig skálázott műszer tájékoztat, a lázmérőóra jobb oldalán a bűvös 200-as szám olvasható. A "higany" 50 km/óránál vált zöldről sárgára és 100-nál pirosra. A lassítást rásegítővel ellátott kétkörös fékrendszer végzi, elöl tárcsák, hátul levegővel hűtött 230 mm-es dobok csökkentik a 14 colos kerekek sebességét. Vastagabb kipufogót, valamint erősebb kardántengelyt, differenciált, féltengelyt és lengéscsillapító-garnitúrát szereltek a hathengeresekbe. A Rekord 6 az első Opel, amelyet 12 V-os elektromos rendszerrel láttak el, az áramot a Bosch szintén első 12 V-os generátora termeli.

Kicsit át kellett alakítani a motorteret, hogy beférjen a Kapitän hathengerese

A jókora erőforrás egyébként alaposan átformálta a géptető alatti berendezést: nagyobb hűtőre volt szükség, ám az kiszorult addigi helyéről, valamelyest előrébb kellett hozni. Az alumíniumventilátor már nem fért el a vízpumpán, így a generátor tetejére szerelték. A légcserét elősegíti a lökhárító alatt lévő szellőzőnyílás is, amely kissé lejjebb költöztette a rendszámtáblát. Bőséggel akadnak olyan eltérések is, amelyeket a hathengeres motor nem műszakilag, hanem exkluzivitásával tett indokolttá. Ilyen például a C oszlopra biggyesztett felirat, a krómozott lökhárító szarvacskái, a fehér betétes gumik és a krómbetétes küszöb. A 6-os kivitel gyökeresen más, mint az 1500-as és az 1700-as Rekord - nem túlzás a luxusautó titulus sem.

A képeinken látható L-6-ost 1966-ban vásárolta egy német úr abból a célból, hogy nyaranta ezzel utazzon családjával a spanyol tengerpartra, lakókocsit húzva. Emiatt esett választása a nyomatékosabb hathengeres kivitelre, amely aztán szinte kizárólag a családi garázs és valamelyik napfényes costa közt közlekedett, természetesen csak nyaranta. Az év többi részében nem használták, ki is vonták a forgalomból, emiatt betelt a forgalmi engedély és pótlapokat kellett hozzátűzni a bő két évtizedes használat során. A különösen jó állapotban lévő, ám kicsit megfakult fényezésű Rekord ezután egy német gyűjtő birtokába jutott, aki vagy nem tudott megbarátkozni a fényüket vesztett lemezekkel, vagy kiábrándult belőlük, mindenesetre a kocsi ismét eladósorba került, ekkor talált rá Mikolasek Tibor.

Az új tulajdonos nem volt rest újrafényezni a bal első és a jobb oldali sárvédőket, valamint impregnálni és polírozni a karosszéria többi részét - ennek eredményeképpen a jármű most úgy néz ki, mint 1965-ben, amikor elhagyta a gyártósort. A fényezésen kívül a küszöbmunkákat kellett elvégezni, illetve az ajtók tömítései szorultak cserére. A mechanikai részek ragyogó állapotban vannak, a tulajdonos nem győzi dicsérni a motort. Sokan nem gondolnák, milyen dinamizmus lakozik a negyvenkét éves Opelben: a lélektani tíz másodpercnél valamivel kevesebb kell neki a százas tempóhoz.