Az első autóbusztól az utolsó utáni motorig

A III. Oldtimer Show számtalan érdekessége közül kiválasztottunk tizenötöt, melyet részletesebben bemutatunk.

A nyitónapon készült tudósításunkból már kitűnt, hogy főszereplő híján is bőven találni érdekes járműveket és motorokat a harmadszor megrendezett Oldtimer Show mintegy kétszázötven darabos kiállítási kollekciójából.

Néhányukról most bővebben is szólunk Budapest egyik első autóbuszától a húszas évek magyar autóján keresztül a csepeli motorkerékpárgyár bezárásának elhatározása után elkészített Pannónia prototípusig.

 

Nézze meg a helyszínen készült videónkat és képgalériánkat!

***

Riley Brooklands Sport Racer

A Riley cég pedálos és motoros kerékpárok gyártásával kezdte tevékenységét, első, háromkerekű automobilját 1900-ban értékesítette. Sorozatgyártású modellel 1907-ben jelent meg, a világháború idején repülőgépmotorok előállításával is foglalkozott. Az 1927-ben piacra dobott Brooklands a húszas-harmincas évek egyik legsikeresebb versenytípusa volt, csapatok és privát pilóták is nagy számban indultak vele különféle megmérettetéseken. Motorja megelőzte korát: félgömb alakú égéstér és felül elhelyezett szelepek jellemzik.

* * *

 

Bollé társaskocsi

Az első robbanómotoros autóbusz Magyarországon. 1895-ben készült, Bollée gyártmányú.

* * *

Dino 246 GT

A Ferrari a hatvanas években olcsóbb márka megjelentetése mellett döntött. A tervek szerint a Ferrari nevet fenntartották volna a 12 hengeres típusoknak, a kisebbek a Dino nevet kapták volna Enzo Ferrari fiatalon elhunyt fia, Alfredino után. Az első modell, a 206 GT 1968-ban jelent meg, középen elhelyezett kétliteres V6-ossal. A következő évben dobták piacra a 246 GT-t, a típusjelzés első két számjegye mutatja, hogy itt már 2,4 literes a blokk; GTS néven nyitott változat is készült. Az utolsó "majdnem Ferrari" a 308-as volt, amely 1976-ban megkapta az ágaskodó lovas emblémát, ezzel a Dino márkanév végleg eltűnt.

* * *

Magosix

A budapesti Magyar Általános Gépgyár a húszas évek közepén jelentette meg a Magomobil gyártmányt, majd az igényekhez alkalmazkodva 1928-ban hathengeres típust is piacra dobott, Magosix néven. A világválság következtében sok más autógyárhoz hasonlóan a MÁG is megroppant: az eladott gépkocsik száma zuhanni kezdett, s a harmincas évek elején leállították a termelést. Az utolsó Magosixet 1934-ben értékesítették, és 1940-ben felszámolták a vállalatot. Később az Ikarus vette birtokba a mátyásföldi telepet.

* * *

 

Indian 4
A massachusettsi Indian valaha a világ legnagyobb motorkerékpárgyára volt. Soros négyhengeres típusa többe került, mint sok autó.

* * *

ZIL 157K

A második világháború utáni időszakban jelent meg a ZISZ 151-es típusú összkerékhajtású tehergépkocsi. 1956-ban a vállalat nevében Sztálint lecserélték a volt gyárigazgatóra, Lihacsovra, ettől kezdve a járművek is a ZIL nevet viselték. A 151-est 1958-ban váltotta le a 157-es modell, ennek korszerűsített változata volt a 157K, melyet 1978-ig, majd különféle módosításokkal 1982-ig gyártottak. A 157K saját tömege 5,8 tonna, a hat kereket négyütemű, soros hathengeres benzinmotor hajtja, melynek teljesítménye 109 lóerő. A jármű gázlóképessége 80 cm.

* * *

Mercedes-Benz W189 300 d

A 300-as szériát Adenauer-Mercedesnek is nevezik, mivel a német kancellár - sok más államfőhöz és uralkodóhoz hasonlóan - különösen kedvelte. A legenda szerint leesett a kalap a fejéről, amikor beszállt egy "Barokk Angyal" BMW-be, így aztán inkább maradt a tágasabb Mercedesnél. A 300-as sorozat 1951-ben jelent meg, orrában hathengeres, háromliteres, 115 lóerős motor dolgozott. Az 1957-ben kihozott d modellt már 160 ló ereje mozgatta, karosszériája nagyobb lett az elődökénél is. A gyár a Rolls-Royce Silver Cloud ellenfelének szánta.

* * *

 

Moszkvics 401-420, 403E

A világháborúban a szovjet csapatok az Opel gyár felszerelését a Szovjetunióba szállították, és a Kadett típusból született meg a Moszkvics márka. Később a moszkvai vállalat önálló útra lépett, és komoly nemzetközi sikereket ért el.

Alfa Romeo 6C 2500 SS Corsa

A milánói gyár 1925-ben jelentette meg a 6C típuscsaládot, melynek soros hathengeres motorja kezdetben másfél literes volt. Idővel a lökettérfogat 1750-re, 1900-ra, majd 2300-ra, végül 2500 köbcentiméterre nőtt. Utóbbi típus gyengébb kiviteleinek teljesítménye 90, a Super Sport Corsáé 120 lóerő volt. Néhány száz darabot a háború alatt is készítettek, az itt látható példány is 1942-ből való. A 2500-as különféle változatokban egészen 1952-ig készült.

* * *

 

Pannonia P24 prototípus

A hetvenes évek elején egyre nehezebb helyzetbe került a Pannoniákat előállító Csepeli Motorkerékpárgyár. Már eldöntött tény volt a motorgyártás leállítása, amikor megjelent a divatos küllemű P24 prototípus.

* * *

NSU Kettenkrad

A lánctalpas harckocsi és motorkerékpár keresztezéséből született járművet 1939-ben tervezték, a nullszéria példányai 1940-ben kerültek a német hadsereghez. A kedvező fogadtatás miatt hamar megindult a sorozatgyártás. A meghajtást az Opel 1488 köbcentiméteres négyhengeresére bízták. A jármű szinte bármilyen emelkedőt meg tud mászni, a vezetőnek viszont egy pillanatra sem szabad elfeledkeznie a borulékonyságról. Műúton óránként akár 75 kilométer megtételére is képes a Kettenkrad.

* * *

 

Brough Superior

Kiemelkedő minősége miatt a világ egyik legdrágább motormárkája volt a Brough Superior. Az SS80 típusból tizennyolc év alatt alig több mint ezer darab készült.

* * *

Ikarus 311

Az első Ikarus gyártmányú autóbusz az 1950-ben bemutatott 30-as modell volt, amely önhordó szerkezete miatt kifejezetten modern konstrukciónak számított. Az ötvenes évek legvégén jelent meg az utód, a 31-es, amelyet 1963-ban Székesfehérváron is gyártásba vettek, miután az Ikarushoz került az Általános Mechanikai Gépgyár telepe. A 31-es modernizált változata a 311-es típusjelzést kapta, ezt izmosabb, 100 lóerős Csepel motorral, hatásosabb fékrendszerrel és korszerűsített váltóval látták el. Városi és távolsági kivitelben egyaránt gyártották, és létezett jobbkormányos verzió is.

* * *

 

Simplex

Az amerikai gyártmányú öt és fél tonnás tűzoltóautót 14 ezer köbcentiméteres motor hajtja.

* * *

Mi-Val 125

A kevéssé ismert név egy olasz kisüzemi motorgyártót takar. A szinte manufakturális módszerekkel dolgozó cég rendkívül igényesen készítette járműveit. Az itt látható 1959-es példány négyütemű, 125 köbcentiméteres, 7 lóerős motort és négyfokozatú, lábbal kapcsolható váltót kapott. A jármű legnagyobb sebessége 105 kilométer per óra.