Feléledt a Merkur-telep

Egy napra birtokba vették a KGST-autók a csepeli Védgát utcában lévő egykori Merkur-átadótelepet. A kiállítás apropójából áttekintjük a gépkocsi-értékesítő vállalat történetét is.

Trabant 600-as, körülötte VW Bogár, Zsiguli és Nagy Polski
(Még több kép a galériában. Kattintson a fotóra!)

A nyolcvanas évek végéig az autóvásárlás gyakorlatilag egyet jelentett a Merkurral - no meg a hosszú várakozással. Ahogy a szocializmusban szinte mindent, az új gépkocsik értékesítését is állami vállalat végezte, a gazdasági berendezkedés adta szűk keretek között.

A második világháború után egy bő évtizedig csak nagyon keveseknek adatott meg a magántulajdonú személyautó. A szabályok az ötvenes évek második felében fokozatosan enyhültek, s a gépkocsi kikerült az engedélyköteles termékek köréből. Az értékesítést a Belkereskedelmi Gépkocsijavító Vállalat végezte, amelyet 1946-ban hoztak létre a háború alatt megsérült autók újjáépítésével, javításával. Az import a szintén 1946-ban alapított Magyar Országos Gépkocsi Üzemi Részvénytársaság, ismertebb nevén Mogürt céghez tartozott.

A kisebbik csepeli átadót 1972-ben nyitották meg

A listás előjegyezést 1959-ben vezették be, bár a várakozás a viszonylag csekély kereslet miatt ekkor még nem volt jelentős. Az értékesítést 1962-ben átvette a Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár-nagykereskedelmi Vállalat, ám hamar kiderült, hogy a feladat külön céget igényel. A következő esztendőben létrehozták a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalatot, a behozatalt továbbra is a Mogürt intézte. Ekkoriban kezdett nőni a megrendelés és az átvétel közti idő.

Aki új autót akart vásárolni, felkereste a három fővárosi vagy a vidéki szalonok egyikét. Itt a vevő minden fontos információt megkapott, s ha eldöntötte, milyen gyártmányú, típusú, kivitelű és színű kocsit szeretne, kitöltötte a papírokat, és nem sokkal később - a postán kapott befizetési lap birtokában - a megadott összeget befizette az OTP-nek. A várakozás hossza elsősorban attól függött, mennyi érkezett Magyarországra az adott típusból, illetve mekkora volt rá a kereslet. Megnyújtotta a várakozást, hogy a szállítók nemigen voltak tekintettel a megrendelt színekre. Tovább rontotta a helyzetet, hogy sok autót átadás előtt javítani kellett a rossz minőségű összeszerelés vagy a nem megfelelő tárolás miatt, sőt gyakran előfordult, hogy tolvajok a beérkezett kocsikból próbálták enyhíteni az alkatrészínséget. A hiányos példányokat félre kellett tenni, de a helyreállítás az akadozó alkatrész-ellátás miatt sokszor igen lassan ment. A menthetetlen darabokat szétbontották, és alkatrészenként hasznosították.

Életkép a vállalat alkonyáról - négyütemű Wartburgok, Skoda Favoritok, Polski Fiatok

Amikor a várva várt autó megérkezett, a Merkur értesítette a vevőt, aki a fennmaradó összeg befizetése után megjelent a kijelölt telepen. A kocsik nagy részét Csepelen, az Áfor utcában vették át az újdonsült tulajdonosok. Alig egy évvel a Zsiguli hazai megjelenése után, 1972-ben egy kisebb átadótelepet is nyitottak Csepelen, a Gubacsi hídnál lévő Védgát utcában. 1993-ban az Állami Vagyonügynökség végelszámolással megszüntette a Merkur vállalatot. A Védgát utcai telepen egy ideig a HungaroLada, jelenleg pedig az AutoCity nevű kereskedés működik.

Vadonatúj Zsiguli-belső - szinte tökéletes az illúzió

Február utolsó hétvégéjén újra KGST-gyártmányok töltötték meg a "kis Merkur-telep" épületét, az AutoCity több modell bemutatóját veteránkiállítással színesítette. Remek ötlet a telep hagyományaiból meríteni - a helyszín egyike azon keveseknek, amelyek történelmileg kötődnek a keleti gyártmányokhoz. A csarnokba lépve egy Pannónia T5-ös motorkerékpár fogadott, régi sisakkal és "labdás" kürttel kiegészítve. Az ajtó mellett egy eredeti állapotú Polski Fiat 125-ös állt, különlegessége a széles műanyag hűtőrács - átmeneti modell 1974-ből. Mögötte egy orosz rokon: Zsiguli 2101-es ritka óceánkék fényezéssel. Makulátlan beltere tényleg olyan, mintha átadásra készítették volna ki a merkurosok. Néhány lépéssel átjutok a hatvanas évekbe, egy teljesen eredeti púpos Wartburg aszimmetrikus kormányát szorongatom.

Előtérben a Pannónia T5, mögötte Moszkvics 403E és Wartburg 312 Camping

A középső sort néhány huszonéves japán motorkerékpár, valamint a két örök klasszikus népautó, a Bogár és a Trabi jelenti. A nyugati fal ismét a hatvanas évekbe kalauzol, az első autó egy Moszkvics 403E CL-es rendszámmal, majd jön a púpos Wartburg egyik legszebb és legritkább változata, a Camping névre keresztelt üveg- és tolótetős kombi. Sajnos még restaurálatlan. Az első farmotoros ©koda-típus, az 1000 MB a következő látnivaló, melyet még a régebbi, míves oldalrács díszít. A sor végén egy dögös Ford Taunus TC1-es kupé - biztos a Konsumexnél rendelték meg rokon által küldött valutából.

Hajdan keveseknek adatott meg a Taunus luxusa

Egy ilyen vegyes, másfél évtizedet felölelő autókínálat valószínűleg a Merkur-időben is megzavarta volna a látogatót, bár akkor a többség gondolkodás nélkül a fastback karosszériás Taunust vitte volna. Ma már nem ennyire egyértelmű a helyzet - lehet akármennyire sportos és vonzó a kupé Ford, sokan bajban lennének, ha választani kéne...