Lassan, de nem halkan - Multicar tűzoltóautó (1968)

Ha két tűzoltó veterán járművet restaurál, annak logikusan csak tűzoltó szerkocsi lehet az eredménye. Próbavonulást is tettünk a létrás antiszáguldóval.

Még több fotó a galériában. Kattintson!

Vegyük úgy, hogy riasztás. Képzeletben lecsúszom a minden akciófilmes tűzoltójelenetben szereplő rúdon, futok a szerkocsihoz, feltépem a lemezajtót és beugrom. Iszonyú fájdalom nyilall a jobb lábamba.

Hát persze, megint elfelejtkeztem a kézifék karjáról! Kiengedem a rögzítést, már taposom is a féket, közben gyújtást adok, és várom a "sószóró" felizzását. Egy fordítás a karon, dübörög a motor, sziréna, kék lámpa, kapcsolom az egyest, jöhet a kettes, már lehagyom a gyalogosokat, hármas, négyes, úristen, a kerékpárosokat nem tudom utolérni!

Na jó, legyünk szerényebbek, kikapcsolom a szirénát, így legalább kisebb a szégyen, amúgy is elég zajt csap a motor, aki azt nem hallja, annak a sziréna sem jut el a füléig.

Kicsit bonyolult

Benkő Antal gépészmérnök, 2004 óta tűzoltó, Orosházán szolgálatparancsnok. Részt vett néhány nemzetközi tűzoltó-csillagtúrán, s 2007-ben, az ausztriai rendezvényen elhatározta, hogy a 2009. évi gyulai találkozóra készít egy olyan tűzoltó szerkocsit, amellyel méltón képviselheti az orosházi parancsnokságot. Békéscsabán, egy ipari udvar eldugott szegletében akadt rá az 1968-as Multicar M22 DL-10 létrás kisautóra. Rögtön érezte, ez lesz a kocsi, amellyel 2009-ben felvonul. Hosszas utánajárással sikerült a tulajdonost felkutatni, majd rábeszélni, hogy adja el a gépet.

Alig nagyobb (és gyorsabb), mint egy játékautó. A létra tíz méterre is felér
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A felújítás tavaly novemberben kezdődött Benkő Antal kollégája, Izsó László segítségével, aki két évet dolgozott egy restaurálóműhelyben, így volt némi szakmai tapasztalata. A munkát a karosszéria és az alváz teljes szétszedésével kezdték. Az alkatrészek szétválogatása után döntöttek, miből kell újat venni és mit kell felújítani.

A motor szétszedése után látszott, hogy teljes felújításra szorul. Mint kiderült, amilyen kicsi és amilyen egyszerűnek tűnik, olyan bonyolult és komoly szaktudást igényel a beállítása. Az orgoványi Nagy Mihály volt segítségükre, aki komplett felújítást javasolt, így új hengereket, hengerfejet, dugattyúkat, főtengelyt, porlasztókat, lendkereket, dinamót kapott az erőforrás.

Itt kell elsütni a közhelyet: áttekinthető a műszerfal

A karosszériaelemek többsége használhatatlannak bizonyult. Az idő rövidsége miatt a pótláshoz szakember segítségét kellett kérni, ezért megkeresték az orosházi Benkő Ervint, aki veterán gépjárművek restaurálásával foglalkozik. Az ő műhelyében újult meg a karosszéria, nagy része teljesen újragyártott elemekkel. Csak az alváz és a fülke felújításával 250 munkaóra telt el.

A kocsiszekrény összeállítása után következett a nyers összeszerelés és a sárvédők, az akkumulátor-tartó, a szerszámos láda elkészítése. A pontos méretek miatt szükség volt a futómű összerakására és felhelyezésére is, majd megint jött a szétszedés. A vázat és a fülke darabjait elszállították a festőműhelybe, a festés, kittelés közel 100 órát vett igénybe.

Nagyon lerobbant állapotban találtak rá

Szolgálati komfort

A Multicar ülése előrehajtható, az ajtót és a tetőlemezt kárpit borítja, van ablaktörlő és belső világítás, de ezzel vége is a kényelemnek. A bal oldalon lévő egyetlen ajtó elméletileg üvegezett, ezt azonban a tulajdonosok kivették, nem használják, mert beépítésével a belső tér végképp szűkössé válik, így legalább a könyökünket az ajtón kívülre tudjuk tenni.

A kocsiba ülve feltétlenül beverjük lábunkat a kézifék karjába. Ha kiengedjük a kart, odafér lábunk a fékhez vagy a gázhoz. A motortérből előtörő zaj minden várakozást felülmúl, a V-kéthengeres dízelmotor kattog, kerreg és kalapál egyszerre, meglehetősen hangosan. A műszerfalon olajnyomásmérő és sebességmérő van, utóbbi a simsonosoknak lehet ismerős.

Egyszerű, erős létraalvázra szerelték a felépítményt

Az első fokozatban épp csak meginduló autót másodikba kapcsolva alig megyünk gyorsabban. A végsebesség 27 km/óra körül alakul. A váltó széles, kaszáló mozdulatokat kíván.

A gyári állapotnál sokkal szebb Multicar minden rendezvényen nagy sikert arat. Így volt ez a gyulai tűzoltófesztiválon is, ahol a külföldről érkezű, múlt század elejéről származó, eredeti állapotú szerkocsik legénységei leesett állal bámulták a kis létrahordozót. 

Multicar-történelem

A Multicar Spezialfahrzeuge GmbH-t a türingiai Waltershausenben alapította Arthur Ade 1920-ban. A második világháború után a keletnémet állam tulajdonába kerülő, korábban csak gépeket és alkatrészeket gyártó üzem gépjármű előállításába kezdett, az első típus, az M21 1958-ban jelent meg. Kis mérete és takarékos fogyasztása miatt hamar elterjedt a keleti blokk országaiban. Az 1974-ig legyártott 42 500 jármű mintegy 58 százalékát exportálták, nagyjából 5 százalékot Nyugat-Európába. Az NDK összeomlása utáni új vezetés a céget kis méretű, főleg a városkarbantartásban szükséges, illetve reptereken, útépítéseknél használatos gépek, járművek gyártására állította át. A Multicar az egyetlen olyan NDK-s járműgyár, mely a mai napig töretlenül üzemel, jelenleg hét különböző speciális járművet készít. A DL-10 típusú létrával szerelt M22 modellt létesítményi tűzoltóságoknál használták, több németországi önkéntes tűzoltóságnál a mai napig vonulószerként működik.

Műszaki adatok

Motor. 2 KVD 8 SVL típusú négyütemű, keverőkamrás, V-kéthengeres dízelmotor. Furat 80 mm, löket 80 mm, összlökettérfogat 800 cm³. Legnagyobb teljesítmény 13 LE, 3000/perc. Léghűtés axiális légfúvóval.
Erőátvitel. Egytárcsás, száraz tengelykapcsoló, négyfokozatú, kézi kapcsolású váltómű. A hátsó hídban kúpkerék-meghajtás homlokkerék előtéttel. Hidraulikus, négy kerékre ható fékek.
Méretek, menetteljesítmények. A tüzelőanyag-tartály befogadóképessége 24 liter, átlagos tüzelőanyag-fogyasztás 11 l/100 km. Saját tömeg 2200 kg. Legnagyobb sebesség 27 km/óra.