Bryan Ferry: A csöndet egyre jobban szeretem

A Roxy Music-kal és szólóban is lemezek millióit eladó olyan, mint a klipekben: elegáns, kimért és udvarias úriember, aki körbeturnézta már Magyarországot, de még nem lépett fel nálunk, pedig nagyon szeretne. A brit poptörténet egyik legnagyobb hatású zenésze saját stúdiójában adott interjút az [origo]-nak.

Bryan Ferry neve nálunk leginkább a Let's Stick Together című sláger révén lehet ismerős, vagy esetleg a nyolcvanas-kilencvenes évek kellemes háttérzeneként funkcionáló szólólemezeiről. Azt már kevesebben tudják, hogy Ferry annak idején a Roxy Music vezetőjeként a hetvenes évek egyik legnagyobb hatású és legeredetibb zenekarában énekelt, és hogy az ő esetében valóban nem túlzás a későbbi generációkra gyakorolt komoly hatásról beszélni. A már 62 éves énekes az utóbbi időben ritkábban ad ki lemezeket, legutóbb tavaly egy Bob Dylan-feldolgozáslemezzel jelentkezett, illetve egy szerencsétlenül elsült nyilatkozat kapcsán nácigyanúba is keveredett. London Kensington negyedben levő stúdiójában fogadott, ahol védjegyszerű kék öltönyében ősrégi szintetizátorok és bekeretezett Roxy-lemezborítók között kalauzolt magába a felvevőhelyiségbe. Amikor megtudja, hogy Budapestről jöttem, egyből magához is ragadja a szót:

- Szerettem volna már néhányszor Budapesten fellépni, de soha nem jött össze. Nemrég a Baltikumot jártam végig: Tallinn, Riga, Vilnius, valamennyi nagyon szép élmény volt, de játszottam Ljubljanában, Zágrábban és Belgrádban is. Érdekes városok, mindegyik más egy kicsit, szeretek új helyeken fellépni, és ezért szívesen jönnék Budapestre is, ahol már jártam egyszer úgy két éve, de akkor más ügyben, és nagyon tetszett. Most egyébként egy meglehetősen rockos felállású kísérőzenekarral turnézok: kettő, néha három gitárossal is, és elég sok számot játszunk a korai Roxy Music időszak lendületesebb, energikusabb dalai közül is. Szeretek kísérletezni, valami új megszólalást kipróbálni, számomra ez az igazán izgalmas a koncertezésben. Vannak persze, akik azt szeretnék, ha egész életemben ugyanazt csinálnám, de nem én vagyok az ő emberük.

Ha már a Roxy Musicot említette, évek óta lehet olvasni kósza híreket az új lemezről, de konkrétumokat nem nagyon. Mikor hallhatjuk a visszatérő albumot?
- Hát ezt még én sem tudom... Egy vagy inkább két év múlva? Jó újra együtt dolgozni a régi társakkal, de legalább annyira jó új arcokkal is együttműködni, igyekszem mindig megtalálni az egyensúlyt, és ezért nem tudok annyira csak a Roxyra koncentrálni.

És azt lehet már tudni, hogy konkrétan milyen albumon dolgozik?
- Ennyire még nem kristályosodtak ki a dolgok, folyamatosan dolgozom új dalokon, de még azt sem nagyon tudom, hogy szólóban veszem-e fel őket, vagy inkább a Roxy Music új albumához készülnek majd el. Az elmúlt év nagy részét turnézással töltöttem, most nagyrészt itt vagyok a stúdiómban, de azért egy-egy fellépést most is beiktatok: nemrég Moszkvában voltam, azelőtt Frankfurtban, közben pedig dolgozgatok, de csak szép lassan, a saját tempómban.

Legutolsó albumán kizárólag Bob Dylan-dalokat dolgozott fel, pedig már ezt megelőzően is csinált összesen majdnem egy lemezre való Dylan-feldolgozást. Mi szólt egy teljes feldolgozásalbum mellett?
- Nagyon szeretem a dalait. Énekes vagyok, aki szeret jó dalokat énekelni, neki pedig csodálatos szövegei vannak, ami nekem egyébként is rendkívül fontos. Régóta terveztem, hogy szentelek Dylannek egy teljes albumot, és jól is sikerült, általában szeretik az emberek.

Az igaz, hogy még soha nem sikerült találkoznia Dylannel?
- Igaz hát. Azon számos rocksztár közé tartozik, akikkel még soha nem találkoztam. Nem nagyon keresem a zenészek társaságát, hogy őszinte legyek. Éppen eleget vagyok együtt velük így is, a szabadidőmben inkább másokkal találkozom. De ez nem is gond szerintem, sokszor jobb egy előadót a művein keresztül megismerni, mint személyesen. Egyébként pedig koncerten azért láttam már őt is.

Más neves brit előadókkal ellentétben önnél észrevehetően erősebbek az amerikai hatások. Pedig pont akkor volt fiatal, amikor a brit rockzene is a csúcson volt, hiszen arra az időszakra esik a brit invázió, a Beatles és a Stones sikereivel, és még hosszan lehetne sorolni. Ez hogyan alakult?
- Igen, valóban így volt, és ha már említi, akkor a Beatles és a Stones is nagy becsben állnak nálam, sőt, mások is a korszak angol zenészei közül, de igazán valóban Amerika volt rám nagy hatással. Dylan csak később jött a képbe, én kezdettől fogva rajongtam az amerikai fekete zenéért: jazz, blues, soul, különösen az utóbbi műfajt szeretem nagyon. Valamint rendkívüli hatással volt rám a Velvet Underground is, amit ők csináltak, az ma is ugyanolyan újszerű, mint a hatvanas években volt. De tény, hogy nagyon sokféle hatás ért, nem is feltétlenül csak zenei, hiszen az egész amerikai populáris kultúrát nagyra tartom (Alá is támasztja mindezt a Ferry feje fölött lógó hatalmas Marilyn Monroe poszter.).