"Leedsben minden pompás" - Yorkshire-derby, első rész

Az északkelet-angliai Yorkshire megye két legnagyobb városa közül Sheffield már régóta fontos rockzenei bázis, Leeds viszont csak az utóbbi pár évben kezd a súlyához méltóan szerepelni. A két rivális település közül az iparvárosból gazdag kereskedelmi központtá fejlődött Leedset és zenei életét mutatjuk be.

Régóta tudjuk, hogy a brit zenei élet nemcsak Londont jelenti ám. Liverpoolt már a hatvanas évek elején felvéste a nemzetközi poptérképre a Beatles és a többi Merseybeat zenekar, míg az ősi rivális város, Manchester a hetvenes-nyolcvanas évek fordulója óta ontja a jelentősebb előadókat, és egy évtizeddel később pedig eljutott oda, hogy a város neve kicsit kifordítva (Madchester) egy önálló stílusirányzatot jelöljön.

A brit nagyvárosok közül a legtöbb már csak a nagy számok törvénye alapján is előbb vagy utóbb világra segít néhány sikeres zenekart, de azért általában ritkán sikerül csak olyan markáns színteret létrehozni, mint amilyen a Merseybeat vagy a Madchester korszak volt, de említhetjük itt "a bristoli hangzás" néven elhíresült triphop-szcénát is. Manapság a talán két leggyakrabban emlegetett város az észak-angliai Yorkshire legnagyobb, egymással gyakran rivalizáló települése, Leeds és Sheffield.

Mindkettő rengeteget fejlődött a közelmúltban, és míg tizenöt-húsz évvel ezelőtt is jobbára lecsúszott egykori iparvárosként éltek a köztudatban, azóta sikerült a városokat áramvonalasítani, és ma már egyikük sem a bezárt gyárakról és a rengeteg munkanélküliről ismert. Kettejük közül Leeds a nagyobb múltú és egyértelműen a gazdagabb is, amely a hetvenes-nyolcvanas évek embert próbáló időszaka után manapság magabiztosabb és büszkébb, mint valaha.

Leeds az ipari forradalom idején teljesedett ki, és elsősorban a könnyűiparra építve (köszönhetően a gyapjúnak) lett fontos ipari és kereskedelmi központ. A második világháború után a város ipara hanyatlásnak indult, és a hetvenes évek végére már a gyárak egy tekintélyes része bezárt, a hagyományos iparágakkal összefüggő munkahelyek tekintélyes hányada megszűnt. A nyolcvanas években induló program keretében azonban sikerült a várost átstrukturálni úgy, hogy a hagyományos ipari központ helyett sokkal inkább a kereskedelem és a magánszektor került a fókuszba, no meg az oktatás, hiszen Leeds egyetemi város is, és ma már a város arculatának a két itt működő egyetem is meghatározó eleme.

A városba érkezve ennek megfelelően nem az az ember benyomása, hogy halódó iparvárosba érkezett: a belvárosban nagyvárosias utcakép fogad, modern toronyházakkal és bevásárlóközpontokkal. A pályaudvartól befele haladva elegáns éttermek és bárok fogadnak, és többször is lehet az az érzésünk, mintha nem is Angliában lennénk, hanem egy tetszőlegesen felcserélhető nyugat-európai nagyvárosban: kiülős, teraszos kávézók, kontinentális jellegű modern irodaépületek szegélyezik utunkat, nem beszélve az ismert márkaboltokról, melyek megtalálhatók minden brit város központjában. Azt persze nem lehet nem észrevenni, hogy a központban a város háború előtti jólétét idéző régebbi épületek is mind fel vannak újítva, és minden jel szerint egy gazdag és prosperáló városról van szó, nem pedig lerobbant iparvárosról.

A bevásárlóutca, vagyis a Briggate

Ennek megfelelően öntudatosak a leedsiek is. Nem véletlen, hogy a kéthetente megjelenő helyi programmagazin, a londoni Time Outnak megfelelő The Leeds Guide aktuális számában például egymástól függetlenül két olyan helyi lakos is megszólal, akik Londonból költöztek Leedsbe, és először aggódtak, hogy a kisebb városban nem találják majd a helyüket, ám hamar rá kellett jönniük, hogy Leedsben egymást érik a jobbnál jobb koncertek/éttermek/programok, és most már nem mennének innét sehová a világ minden pénzéért sem. Egy-két évtizede még maga az a tény is megmosolyogtató lett volna, hogy a provinciális birkanyíró település egy mondatban szerepeljen Londonnal, most viszont minden túlzó lokálpatrióta lelkesedéssel együtt sincs igazából miért szégyenkezniük a helyieknek. Sőt, kicsit hiányoznak is a jellegzetesen angolos épületek, és felüdülésként is hat a központból kifelé vezető utcák egyikén a régi világból itt maradt, kicsit lerobbant, jellegzetesen angolos kétszintes, csúnyácska házak, földszintjükön olcsó éttermekkel.