Tolvaly Ferenc zarándokúton

Tolvaly Ferenc, a TV2 korábbi vezérigazgatója Santiago de Compostelába zarándokolt, hogy megtalálja külső és belső egyensúlyát. A Vendégszobában tett látogatásakor mesélt a 31 napos útról, a könyvről és filmről, amelyet a zarándoklatról készített.

Tolvaly Ferenc: Üdvözlöm az élet zarándokútján járó érdeklődőket, és köszönöm, hogy elkísérnek az elkövetkezendő percekben virtuális zarándokutamon. 2004 tavaszán 31 nap alatt megjártam a Santiago de Compostelába vezető zarándokutat, ezen az úton összegyűjtött tapasztalataimat, gondolataimat és belső utamat szívesen megosztom az érdeklődőkkel.

Úgy tudom, most készült el egy újabb filmje. Hova sorolná, melyik műfajba a filmjeit? És miről szól ez a mostani? (cool)
- Játék- és dokumentumfilmjeimben mindig a látható és érzékelhető valóság alatti, mélyen befelé vezető megközelítés érdekelt. Úgy érzem, hogy ez az El Camino - Az út című filmemben sikerült a legjobban. Én a műfajt vallomásos dokumentumnak tartom.

Miről szól az El Camino? (karl_boro)
- Arról a több mint ezeréves zarándokútról, ami II. János Pál pápa szerint "az újraegyesült Európa spirituális fővárosába vezet", az Ibér-félsziget északi felén húzódó 800 km-es út történelmi és spirituális örökségéről és üzenetéről, valamint ezzel párhuzamosan a vándor belső önmagához vezető útjáról.

Miért indult erre a zarándokútra? Melyik volt nehezebb - zarándokolni, könyvet írni vagy televíziót vezetni? (vizsla248)
- A belső és a külső egyensúlyt kerestem, a legnehezebb mindig az önmagunkhoz vezető út.

Lehet, hogy hülye kérdés, de miért érezte úgy, hogy meg kell írnia ezt a történetet? (cool)
- Nem úgy indultam, hogy írjak vagy filmet forgassak erről a nagyon intim belső útról. Magammal vittem egy apró kamerát és egy rögzítőt. A kamerával felvettem mindent, amit fontosnak tartottam, és rögzítőre mondtam gondolataimat, hogy így hamisíthatatlanul megmaradjon az a tudati állapot, amibe az út során eljutottam. Később a képeket és a hangot egymáshoz illesztettem, és az így elkészült DVD-t lejátszottam a barátaimnak. Köztük volt egy kiadó, aki arra ösztönzött, hogy ennek alapján írjak egy regényt. A német közszolgálati televízió egyik főszerkesztője pedig - aki szintén látta a DVD-t - megrendelte a három részes sorozatot a látottak alapján.

Láttam az El Caminó-t a moziban. Hány részből áll az út? Miért ígéri azt a filmje elején, hogy álarcban jár, és leveszi, de közben mégsem veszi le sosem? (Code_Inconnu)
- Örülök, hogy megnézte a filmet. Nekem 3 részből áll az út. A fizikai kb. az út egyharmada, a többi a gondolati és a spirituális. Az "álarcban járok" egy megállapítás. Az a vándortól függ, hogy ezen az úton kinek hogyan sikerül levennie az álarcát. Én idáig jutottam.

Hogyan lehet felkészülni egy ilyen útra? Mennyibe kerül egy ilyen zarándokút kb.? (Code_Inconnu)
- Nekem azt ajánlották, hogy vegyek egy nagyon jó cipőt, és elindulás előtt néhány hétig járjak naponta 2-3 km-t ebben a cipőben. Volt azonban olyan barátom is, aki azt ajánlotta, hogy olvassam el újra Bingeni Hildegard, Avilai Szent Teréz és Szent Ágoston Vallomásai-t. Én az utóbbira hallgattam. Az oda-vissza út a legköltségesebb, tudomásom szerint 60-70 ezer forint a repülőjegy, a 31 nap költsége 80-100 ezer forint közé tehető. A zarándokszállókon 3-5 euró adományért lehet éjszakázni.

Mit csinált a hosszú séták alatt? Fotózott, olvasott, imádkozott? (Code_Inconnu)
- Eleinte a lábamban levő rengeteg csontot számlálgattam, mind külön-külön fájt, majd engedtem befogadni a környezetet, a történelmet, a legendákat. Később gyerekkori emlékeim kísértettek, de minél tovább haladtam az úton, annál inkább a belső várkastély gondolatai irányították lépteimet.

Miket evett-ivott az út során? Hol aludt? (internet_ura)
- Legtöbbször zarándokszállón aludtam, és mivel böjti időszakban tettem meg az utat, nem ettem húst, nem ittam alkoholt, és alig dohányoztam. Útközben szőlőcukrot ettem, és sok vizet ittam. Ebédre általában gyümölcsöt ettem.

Mi az az eszköz, ami által érzékeli a régmúltat, a jelent és a jövőt? (Code_Inconnu)
- Rengeteget kell olvasni elindulás előtt, és útközben esténként vagy reggelinél. Meg kell próbálni kapcsolatot teremteni a helyiekkel (ami egyébként nem nehéz), és szabadjára kell engedni a gondolatokat. Az El Caminón olyan spirituális közegbe kerül a vándor, hogy észrevétlenül egybefolyik a múlt, jelen és a jövő.

Ha még egyszer elmenne erre a zarándokútra, akkor kit vinne magával? (internet_ura)
- Önmagam: belső énem.

Mit érzett, amikor meglátta a Szent Jakab-katedrálist? (Code_Inconnu)
- Először nagy űr tátongott bennem, majd ezt az űrt kitöltötte a szeretet.

Mennyiben változott az élete az út után? (tzitza)
- 17 hónappal később még mindig jelen van mindennapjaimban.

Mindig a szeretetről beszél. Mi volt az a pillanat, amikor valóban ezt érezte? (Code_Inconnu)
- Érdemes megnézni a filmet, mert ott látható a pillanat. A Cebreiro alatt éreztem először olyan intenzitással, mint 32 évvel azelőtt.

Mikor érezte, hogy már nem érintik a lábai a köveket? (Code_Inconnu)
- Az első harmad után, amikor elhagytam a fizikai utat. De azért még többször visszatértem a göröngyös útra is.

Még nem láttam a filmet, meg fogom nézni hamarosan. Milyen volt hazajönnöd? Többünknek (nekem is) elég nehéz volt otthagyni Finisterre-t :-) Tervezel visszamenni? (seky01)
- Az Uránia filmszínházban vetítik, ha megírod, hogy mikor néznétek meg ([email protected]), szívesen eljövök egy beszélgetésre. Attól tartottam, hogy nem tudok beilleszkedni abba a világba, amit közel 5 hétre elhagytam, de megtanultam, hogy az útról hozott talentumokat hogyan értékesíthetem mindennapjaimban. Az út azt is megtanította, hogy sohase menjek oda vissza, ahonnan elindultam.

Egyedül ment az úton? (Code_Inconnu)
- Nagyrészt igen. 2004-ben Burgosig feleségemmel, Burgostól Santiago de Composteláig Habsburg Györggyel. Mivel mindenkinek más a ritmusa, így általában csak este találkoztam kísérőimmel. 2005-ben már stábbal jártam az El Caminót. Ez utóbbit inkább a filmezés zarándoklatának tekintem, de úgy érzem, hogy sikerült rekonstruálnom 2004-es utamat.