Szupervékony digitális kamera a farzsebbe

A Sony egy centiméteres vastagságú Cyber-shot T7 fényképezője kis mérete, ellenálló felépítése, jó minőségű videókészítési képessége ellenére, nem mentes a hibáktól:  kezelőfelülete nem ergonomikus, akkuja kifejezetten gyenge,  bár a gép nem olcsó.

A Sony nagy hagyományokkal rendelkezik az ultravékony kategóriájú fényképezőgépek gyártásában. A T7 a maga egy centiméter vastag, merev, fém házával tökéletesen beleillik egy farzsebbe, ahonnan bármikor elő lehet kapni egy gyors pillanatfelvétel kedvéért.

Trükközés az optikával

Mint ahogy a Sony a vékonyságával kitűnő gépcsaládja esetében megszokhattuk, az objektív a gépházon belül működik, mégpedig függőlegesen elhelyezve. Mind az élességállítás, mind pedig a zoomolás észrevétlenül történik, anélkül, hogy az előlap síkjából picit is kiemelkedne az optika. Ez csupán csak egy ügyes tükrökkel megoldott fényterelés, ami vertikális irányba fordítja a témáról érkező fénysugarakat, bevezetve azokat a gépház belsejébe az 5 megapixeles képérzékelő (CCD) felé. A lencserendszert, a vékonyka vakut és az automata fókusz segédfényét egy függőlegesen elcsúsztatható lemez védi, amit elhúzva lehet a fényképezőt felébreszteni, és használatra kész állapotba hozni. A kapcsolóként működő retesz mellett feleslegesnek tűnhet a T7 jobb oldalának felső sarkába elrejtett ki-bekapcsoló gomb, hiányában viszont csak a frontlencse védtelenné tételével lehetne visszanézni a már rögzített fotókat, tehát megléte a kényelmes használatot szolgálja. A villanó teljesítménye aprócska méretének megfelelő, nagyjából 3 méteres távolságig lehet hasznát venni, valamint a beépített segédfény is ilyen távolságban támogatja hatékonyan az élességállítást rossz fényviszonyok közt.

A fenti megoldások tehát tökéletesen lapos felépítés elérését teszik lehetővé, aminek szilárdságát a merev fémburkolat biztosítja. Méreteihez képest a T7-es elég súlyos készülék - tömege 134 gramm -, ami a stabil kézbentartásnál előnyös, de szerencsére nem teszi kényelmetlenné a fényképező hurcolását. A kezelőszervekből jutott a fényképező felső "élére" is, igaz eléggé lekicsinyített méretben, a zoom adagolására szolgáló pöcök meglehetősen aprócska lett. Kezelése ugyan nem okozott különösebb gondot, precízen irányítható, elhelyezéséből adódóan viszont nem igazán kényelmes a használata. Nagyobb meglepetést okozott a kezelőszervek csoportja, melyet a megszokottól eltérően, az LCD-től balra helyeztek el, bár ennek is gyorsan megszokható a használata.

Problémás viszont, hogy míg a navigációs billentyűk, egyes kezelőgombok a baloldalra kerültek, a Sony T7 mégis jobbkezes gép maradt, hiszen a exponálógomb és a zoomkarocska is a gép tetejének jobb oldalán van. Ennek a kettőségnek pedig kényszerű folyománya az összetaperolt, kéztől zsíros LCD-monitor. A tervezők ugyan elhelyeztek egy fület a jobbszélre, amin elvileg a hüvelykujjnak kellene pihennie, de erre támaszkodva kényelmetlen és bizonytalan a fotózás. Arra mindenesetre alkalmas, hogy a nyakpántot ennek lyukába fűzzük be.

Bankkártya méret, gyors működés

A nagyjából egy bankkártyával megegyező méretű fényképező működési sebességére szerencsére nem lehet panasz. A feléledési idő igen rövid, csakúgy mint a kioldási késedelem. A fókuszálás ideje, mint ahogyan a kompaktoknál megszokhattuk, erősen függ a fényviszonyoktól, de ha ideálisnak nevezhetőek a körülmények, szintén nem várat sokáig magára az eredmény. Meggyőző sorozatfelvételi képességgel bír az apró kamera, ami három teljes felbontású kép készítését jelenti másodpercenként, egészen kilenc darab felvételig.

Egyik digitális gépről sem hiányozhatnak az adatkommunikációhoz szükséges csatlakozók. A Sony T7 esetében ez csak félig valósul meg. Mivel a szokásos aljzatoknak nem jutott hely a vékony gépházon, ezeket egy adapter csatlakozására alkalmas, külső bővítőport helyettesíti. Természetesen az adapteren már megtalálhatóak a szabványos USB, audio/video és tápfeszültség-csatlakozók, ezt az elég kicsi műanyag kiegészítőt viszont érdemes nem elhagyni, mert hiányában nem lesznek letölthetőek a fényképek közvetlenül a fényképezőgépből. Ugyanilyen adapteres megoldással lehet szabványos állványmenettel felszerelni a T7-est, hiszen a vékony géptest nem lenne alkalmas ilyen vastagságú menet fogadására. Ehelyett egy vékonyabb fogadóüregbe csavarható bele egy széles műanyag talp, amin viszont már megtalálható a szükséges furat - ugyancsak műanyagból.

A Sony T7 hátoldali kijelzője kategóriájában a legnagyobb méretűnek számít, a két és fél collos képátlójú, 230 ezer pixel felbontású kijelző szinte olyan hatást kelt, mintha csak egy kisméretű monitort tartanánk a kezünkben. A szolgáltatott kép megfelelően részletes a kijelző nagy felbontásának köszönhetően, a felületkezelésének hatására pedig erős napsütés mellett is használható. Üröm az örömben, hogy szürkületben már kevésbé érvényesülnek a vetített képek, és nehezebben kivehetőek az egyes részletek is - annak dacára, hogy a kijelző háttérvilágítása több fokozatban erősíthető.