Meglepő eredmény a placeboszerek hatásosságáról

A placebohatásként ismert jelenségről korábban úgy vélték, csak akkor működik, ha a beteg nem tudja, hogy nem valódi gyógyszert kapott. Ám egy új klinikai vizsgálat szerint akkor is hatékony lehet, ha a beteget nem csapják be.

Ha egy beteg fájdalmára vagy krónikus betegségére nincs hatékony gyógyszer, előfordul, hogy az orvos cukortablettát vagy vitamint ír fel. Bár ezeknek a "gyógyszereknek" nincs aktív komponense, gyakran valódi javulást idéznek elő a betegek állapotában.

A placebohatásként ismert jelenségről eddig azt feltételezték, csak akkor működik, ha a beteg nem tudja, hogy nem valódi gyógyszert kapott. Ám egy új klinikai vizsgálat szerint a placebokészítmények akkor is hatékonyak lehetnek, ha a beteget nem csapják be.

Az orvosok titokban gyakran írnak fel placebokészítményt

A vizsgálatot végző Ted Kaptchuk, a bostoni Harvard egyetem orvosi karának kutatója és kollégái évek óta vizsgálják az orvosok és a placebohatás korántsem problémamentes viszonyát.

Egy korábbi, 1200 belgyógyász és reumatológus körében elvégzett kérdőíves vizsgálatukban a résztvevők közel fele beismerte, hogy már írt fel placebokészítményt. Ez időnként teljesen inaktív szert jelentett, ám gyakran előfordult, hogy a beteg vitamint, vény nélkül kapható fájdalomcsillapítót, antibiotikumot vagy nyugtatót kapott, amelyek ugyan nem hatottak a konkrét betegségre, de az orvos úgy vélte, hogy placebohatásuk révén használni fognak.

A vizsgálatból az is kiderült, hogy a legtöbb orvos nem volt őszinte a beteggel a placeboszerrel kapcsolatban. Általában azt mondták a betegnek, hogy a szert ugyan nem szokták az adott betegség kezelésére alkalmazni, de kedvező hatása lehet. Az ehhez hasonló kegyes hazugságot azonban a szakma - legalábbis hivatalosan - etikátlannak tartja. Kaptchukék új vizsgálata szerint ráadásul szükségtelen is.

Felesleges hazudni a betegnek

A kutatók új vizsgálatukba 80, gyulladásos bélbetegségben (más néven irritábilis bél szindróma vagy IBS) szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba. Ez a betegség krónikus hasi fájdalommal, rossz közérzettel és rendszertelen székletürítéssel jár.

A röplapokon és újságokban megjelenő hirdetésekkel toborzott résztvevőknek elmondták, hogy vagy placebotablettát fognak kapni, vagy nem kapnak semmilyen készítményt. A placebocsoport "placebotabletta" feliratú üvegben kék és barna zselatinkapszulákat kapott, amelyekről azt mondták nekik, hogy nem tartalmaznak aktív komponenst, de erőteljes hatásuk lehet, mivel a szervezet úgy reagál rájuk, "mint Pavlov kutyái a csengőre".

Három héttel később azok, akik a tablettákat szedték, szignifikánsan jobban érezték magukat a kontrollcsoport tagjainál többféle, az IBS-vizsgálatokban alkalmazott kérdőív alapján is.  Az egyik kérdőívben, amelyben a javulást egy 1 és 7 közötti skálán lehetett értékelni, a placebocsoport tagjai átlagosan 5,0 pontszámot értek el, szemben a kontroll csoport 3,9-es pontszámával. Ez a különbség igen nagynak számít: összevethető a legtöbb valódi IBS-gyógyszer hatásának placebóval szembeni előnyével.

A vizsgálat egyik gyenge pontja, hogy az eredmények a betegek szubjektív válaszain alapulnak, és elképzelhető, hogy a placebóval kezelt betegek eltúlozták a javulás mértékét, hogy a kutatók kedvében járjanak. Az ilyen típusú vizsgálatokban ezt a fajta torzítást nem lehet teljesen kiküszöbölni, állítják a kutatók. A közeljövőben azonban más betegcsoportokon, több résztvevő bevonásával is szeretnék megismételni a vizsgálatot.