Meghökkentő függőség terjed az amerikai fiatalok körében

2011.01.20. 04:31

Az amerikai diákok, ha választhatnak, a kedvenc ételük vagy egy fenomenális szexuális együttlét helyett inkább az egójukat, önértékelésüket erősítő élményekre szavaznak, például egy jó jegyre vagy egy számukra fontos embertől származó dicséretre - derül ki egy új tanulmányból.

Minden jel arra utal, hogy az amerikai fiatalok új függősége a pozitív önértékelés.

Az önmagára fókuszáló, önbizalomban hiányt nem szenvedő generáció már a pszichológusoknak is feltűnt, akik arra figyelmeztetnek, hogy ez a viselkedés a munka világában, illetve a személyes kapcsolatokban sok nehézség elé állíthatja a későbbiekben az ifjakat.

Járványszerűen terjed a nárcizmus?

A közelmúltban Jean M. Twenge és W. Keith Campbell tollából A nárcizmusjárvány (The Narcissism Epidemic) címmel könyv is jelent meg a témában. Eszerint a mai fiatal generáció magasabbra értékeli és jobban szereti önmagát, mint a korábbi generációk. A könyv komoly vitát váltott ki: egyesek szerint  csak a felnőtté válás időszaka hosszabbodott meg, ám ez még nem jelenti azt, hogy a mostani fiatalok önzőbbek lennének.

A Michigan Egyetem most napvilágot látott kutatása tovább árnyalja a képet. A Journal of Personality című személyiségpszichológiai szaklapban megjelent tanulmány szerint a fiatalokban minden egyéb vágyat felülmúl a pozitív visszajelzés iránti igény.

"Meglepett az eredmény. Mindenki vágyik a dicséretre, de hogy jobban, mint egy frenetikus szexuális élményre? Vagy mint a pénzre?" - kommentálta az eredményeket a New York Times amerikai napilapnak Brad Bushman professzor, a kutatás vezetője.

A pizzánál és a szexnél jobban vágynak elismerésre a diákok

A kutatók 130 diákot először arra kértek, hogy gondoljanak a kedvenc ételükre, italukra, arra, amit a legjobban szeretnek a szexben, kedvenc szabadidős tevékenységükre, illetve egy olyan élményre, amely erősítette önértékelésüket, mint például egy jó osztályzat vagy dicsérő szavak egy általuk elismert szakértőtől. A résztvevőknek először azt kellett egytől ötig terjedő skálán értékelni, hogy mennyire élvezték a felidézett élményt, majd külön pontozták, hogy mennyire vágytak rá, mennyire akarták az élményt.

Azt tapasztalták, hogy a diákok általában jobban "élvezték" a felsorolt tevékenységeket (beleértve a pozitív visszajelzéseket is), mint amennyire "akarták, vágytak rá". Érdekes módon az "élvezet" és az "akarás" közötti különbség a pozitív visszajelzés terén volt a legkisebb. A két skála közötti különbség az adott dologtól való függés erősségét jelzi - erős függés esetén előfordul, hogy az illető valamit már jobban akar, mint amennyire azt élvezni tudja.

A második kísérletben 152 diákot kedvenc elfoglaltságaikról kérdeztek, de egy előre összeállított listából is válogathattak. A listán többek között szerepeltek a következő események is: kapni egy nagyobb pénzösszeget, találkozni a legjobb baráttal, bulizni a haverokkal, a kedvenc ételekből álló lakoma, szeretkezni, illetve valamilyen önértékelést erősítő élményt átélni. E vizsgálat eredményei szerint is a legtöbben az önbizalmat erősítő élményekre vágytak, függetlenül attól, hogy mikor volt utoljára részük ilyenben.

Az oktatási rendszer elsődleges feladata nem a gyerek egójának erősítése

A kutatók szerint hibás stratégia, hogy az oktatási rendszer már óvodás kortól a gyerekek önértékelésének erősítését hangsúlyozza, mondván, ha a gyereknek van önbizalma, jobban teljesít.

"Pedig ez olyan, mintha a szekeret állítanánk a lovak elé, nem pedig a lovakat a szekér elé. Az lenne a helyes, ha a gyerek önbizalma attól fejlődne, hogy jól teljesít. Az elsődleges cél nem az önbizalom növelése" - kommentálta a kutatás eredményét Jean M. Twenge, A nárcizmusjárvány című könyv egyik szerzője.

KAPCSOLÓDÓ CIKK