Mikor kell vakbélgyulladásra gyanakodni?

A vakbélgyulladás gyakori megbetegedés, minden 100 emberből 5-10-et élete során megműtenek vakbélgyulladás gyanújával. Ez a leggyakoribb sürgősséggel végzett hasi operáció, és a legtöbb műtött 10 és 30 év közötti. Az idejében felismert és megműtött vakbélgyulladás könnyen, gyorsan és maradéktalanul gyógyul, míg a késői felismerés vagy az operáció halogatása életveszélyes szövődmények kialakulásához vezethet.

A vakbélgyulladás (orvosi nevén appendicitis) magyar köznyelvi elnevezése megtévesztő, mert valójában nem a vakbél, hanem a féregnyúlvány heveny gyulladásáról van szó. A féregnyúlvány egy kb. 10 cm hosszú, vakon végződő kesztyűujjszerű tasak, amely a vastagbél legelső szakaszából, a vakbélből nyúlik ki a vékonybél-vastagbél átmenet közelében.

Ha a féregnyúlvány elzáródik...

Legtöbbször a féregnyúlvány nyílásának elzáródása indítja el a gyulladás folyamatát. Az elzáródás hátterében a féregnyúlványban található nyirokszövet duzzanata, növényi rost vagy mag megrekedéséből létrejött székletpangás, illetve ún. bélsárkő állhat. Sokkal ritkábban idegentest, bélféreg vagy daganat okozhatja az elzáródást. Az elzáródás mögötti területen romlik a vérkeringés és fertőzés jön létre gennyes gyulladással. (Néhány esetben a vakbélgyulladás nem az elzáródás, hanem valamilyen gyomor-bélrendszeri vírusfertőzés vagy általános gyulladás következménye.)

Kezelés nélkül a gyulladás kifekélyesíti a bélfalat belülről bélelő nyálkahártyát, ami 1-3 nap alatt a bélfal elhalásához és átfúródásához vezet. Ez a szövődmény az összes vakbélgyulladás körülbelül 20 százalékában alakul ki. Az átfúródáson keresztül fertőzött béltartalom jut ki a bélből.

Amennyiben a béltartalom a szabad hasüregbe kerül ki, a hashártya kiterjedt gyulladása jön létre, ami gyorsan az egész szervezet érintettségéhez vezethet, mert ilyenkor a vérárammal mindenhova eljut a fertőzés. Ezt nevezik vérmérgezésnek vagy szepszisnek, ami rövid idő alatt a vérkeringés összeomlásához és akár végzetes kimenetelű sokk kialakulásához is vezethet.

Ha a bélsár és a fertőzött váladék a bélfal átfúródásán át nem a hasüregbe, hanem egy körülzárt rekeszbe kerül ki, akkor tályog jön létre. Ez nem jár a fertőzés egész szervezetbe történő azonnali szétterjedésével, azonban a tályog fala a későbbiekben szintén átfúródhat, és akkor éppúgy létrejön a hashártya kiterjedt gyulladása.

A betegek felénél így jelentkezik a betegség

Típusos esetben először bizonytalan fájdalom jelentkezik a köldök, vagy a gyomor környékén, amit étvágytalanság, hasi puffadás, hányinger, hányás, továbbá székrekedés kísér. A beteg rosszullétről, gyengeségről panaszkodik és általában hőemelkedése van.

Később (átlagosan 12 órán belül) a gyulladás folyamatának előrehaladtával a fájdalom lehúzódik a has jobb alsó részébe, és erősödik, majd állandósul. A járás, a mély lélegzetvétel, a köhögés és a tüsszentés tovább rontják a fájdalmat.

Amennyiben kialakul a bélfal átfúródása is, a fájdalom egy rövid időre lecsökken, majd a korábbinál erősebben jelentkezik és fokozatosan kiterjed az egész has területére. Láz és hányás gyakori kísérő tünetek, a beteg állapota folyamatosan romlik.

Ha felmerül a gyanú, azonnal orvoshoz kell fordulni

Bár a vakbélgyulladásra jellemző, fent leírt tünetegyüttes valóban létezik, ezt legfeljebb az érintett betegek fele tapasztalja: a vakbélgyulladás sok más hasi kórképet is utánozhat, és viszont, egyes betegségek vakbélgyulladásra emlékeztető tünetekkel járhatnak. Ezek közé tartoznak az epeutak, a gyomor és a belek bizonyos betegségei, a vesekő, és néhány nőgyógyászati megbetegedés.

Gyerekek és idős emberek tünetei elmosódottabbak lehetnek a megszokottnál, ezért náluk késhet a helyes kórisme felállítása. Terhes nőknél a megnövekedett méh más helyzetbe nyomja a féregnyúlványt, és más esetben sem ritka a féregnyúlvány típusostól eltérő elhelyezkedése. Ilyenkor a tünetek is máshol, szokatlan helyen jelentkezhetnek.

Vakbélgyulladás gyanújával, sőt minden tisztázatlan eredetű hasfájás esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Az orvos részletesen kikérdezi a beteget a fájdalom helyéről, jellegéről, és hogy az mióta tart. Ezután megtapintja a beteg hasát, vizsgálja vakbélgyulladásra jellemző nyomásérzékenység meglétét. Ez a betegség ugyanis a jobb alhas benyomásakor és a nyomás felengedésekor egyaránt jelentkező fájdalommal jár.

A laboratóriumi vizsgálat emelkedett fehérvérsejtszámot és fokozott süllyedést mutat. Bizonytalan esetben, vagy a bélfal átfúródásának gyanújakor hasi ultrahang vagy CT vizsgálat is végezhető. Ezen képalkotó eljárások alkalmazása azonban nem rutinszerű vakbélgyulladás gyanúja esetén, mivel a korai gyulladás jeleit nem mutatják ki teljes biztonsággal. A tapasztalt sebész a kórelőzmény, a tünetek, a hasi vizsgálat és a laboreredmények alapján elég nagy biztonsággal fel tudja állítani a vakbélgyulladás diagnózisát.

A későn végzett műtét életveszélyes szövődményekhez vezethet

A vakbélgyulladás sürgős orvosi ellátást igényel. Amennyiben a fent leírtakhoz hasonló tüneteket tapasztal, azonnal forduljon orvoshoz!

A vakbélgyulladás kezelése a féregnyúlvány sürgős műtéti eltávolításából áll. Az operáció a beteg állapotától és a betegség előrehaladtától függően történhet a has megnyitásával vagy hastükrözéses - ún. "kulcslyuk" - módszerrel. A műtét előtt és után a beteg antibiotikumot is kap. Idejében felismert és operált, szövődménymentes esetben csak néhány napot kell kórházban tölteni, és hamar fel lehet kelni a műtét után. Ilyenkor gyors, zökkenőmentes, teljes gyógyulásra lehet számítani.

A túl későn végzett vagy el nem végzett műtét következtében viszont életveszélyes szövődmények léphetnek fel: a bélfal átfúródása, majd tályog vagy hashártyagyulladás kialakulása. Utóbbi sokkhoz vezethet, ami életveszélyes állapotnak számít. Szövődményes esetben rosszabb a betegség kórjóslata, a gyógyulás ilyenkor elhúzódóbb, és esetleg több műtétre is szükség lehet. Kiterjedt gyulladás után hashártya összenövések maradhatnak vissza, amik bélmozgás zavarokat okozhatnak a későbbiekben.

A vakbélműtétek száma évről évre csökken, és ma már sokkal kevesebb a tévesen elvégzett operáció. Valószínűleg a javuló diagnosztikai lehetőségek teszik mindezt lehetővé. Ugyanakkor tudni kell, hogy a vakbélgyulladás sok más hasi betegséget utánozhat, és míg a műtét kockázata viszonylag alacsony, az elmulasztása súlyos következményekkel járhat. Éppen ezért elfogadott, hogy amennyiben a hasonló tünetekkel járó, de nem műtéti kezelést igénylő betegségek kizárhatók, akkor még biztos diagnózis hiányában is inkább a műtét elvégzése mellett döntsön a sebész, és a tényleges diagnózis csak műtét közben derüljön ki.