Ezért lehet gyógyító erő a lélek

Széles spektrumú gyógyító erővel rendelkezik, mellékhatások nélkül - ez az elme. Milyen előnyös hatásait találta a bizonyítékon alapuló orvostudomány a meditációnak, a placebóknak, a pozitív gondolatoknak, az önhipnózisnak, a hitnek és a társasági életnek?

A gondolatok, vélekedések és meggyőződések, azaz az elme testünkre és egészségünkre gyakorolt hatása bizonytalan kutatási terület. A New Scientist brit ismeretterjesztő lap összegyűjtötte a legújabb eredményeket és kísérleteket, melyek többek között a bizalom, a pozitív gondolkodás, a meditáció vagy a vallásos hit gyógyító hatását érték tetten.

Meglepő eredmény a placeboszerek hatásosságáról

A placebohatásról szerzett ismereteink szerint az a hit, hogy egy gyógyszer vagy kezelés segíteni fog, még akkor is előidézheti a kívánt hatást, ha a szer vagy kezelés valójában semleges, mert a beteg pusztán cukortablettát vagy sóoldat-injekciót kapott. A kutatók eddig úgy gondolták, ez a hatás csak akkor jelenik meg, ha a kísérleti alanyokkal elhitetik, hogy valóban hatékony gyógyszert kapnak. Úgy tűnik azonban, hogy magában a palacebohatásban való hit is elegendő lehet.

Ted Kaptchuk, a bostoni Harvard Egyetem orvosi karának kutatója a közelmúltban egy kísérlet során irritábilisbél-szindrómában szenvedő betegeknek egy teljesen semleges hatású szert adott. A betegeknek ezt őszintén el is mondták, ugyanakkor hozzátették, hogy ennek ellenére a szer jelentősen csökkentheti betegségük tüneteit azokon az öngyógyító folyamatokon keresztül, melyeket a szellem testre gyakorolt hatása vált ki. Az önkéntesek állapotuk javulásáról számoltak be. A kutatók szerint a javulás titka az lehet, hogy a betegeknek adtak valamit, amiben hihettek, és meggyőző módon elmagyarázták nekik, miként működhet - és ez már elég volt a szervezet öngyógyító folyamatainak beindításához.

Akinek pozitív képe van önmagáról, jobban kezeli a stresszt

Széles körben elfogadott, hogy a szorongás és a negatív gondolatok megbetegítenek. A stressz - az a hit, hogy veszélyben vagyunk - a szimpatikus idegrendszer közvetítésével kiváltja a "küzdj vagy menekülj" reakciót. Ez a válaszreakció azért alakulhatott ki, hogy megvédjük magunkat a veszélytől, ha viszont hosszú távon fennmarad, akkor növeli többek között a cukorbetegség és a pszichés betegségek kockázatát.

A kutatók mostanában kezdenek rájönni, hogy a pozitív meggyőződések nem pusztán azáltal hatnak, hogy elnyomják a stresszt, önmagukban is vannak pozitív hatásaik. A biztonságérzet vagy az a hit, hogy a dolgok jóra fordulnak, segíthet abban, hogy szervezetünk fenntartsa és helyreállítsa magát. Úgy tűnik, az optimizmus csökkenti a stresszhormonok, például a mellékvesék által kibocsátott kortizol szintjét. Továbbá csökkenti a betegségek iránti érzékenységet azáltal, hogy mérsékli a szimpatikus idegrendszer aktivitását, illetve stimulálja a paraszimpatikus idegrendszert, mely a "pihenj és eméssz" választ irányítja.

De nemcsak annak lehet előnyös hatása, ha valaki optimistán látja a jövőt, hanem annak is, ha rózsaszínben látja önmagát. Azok az emberek, akik önmagukat pozitívabban értékelik, mint ahogy mások őket, a stresszre mérsékeltebb szív- és érrendszeri választ adnak, vérnyomásuk és pulzusuk gyorsabban helyreáll, továbbá alacsonyabb az alap kortizolszintjük.

A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetemen dolgozó David Creswell kísérlete azt mutatja, a pesszimistábbak is segíthetnek magukon. A kutatók vizsga előtt álló diákoknak azt a feladatot adták, hogy írjanak rövid esszéket olyan esetekről, amikor számukra fontos tulajdonságokról tettek tanúbizonyságot, mint például a kreativitás, hit vagy a függetlenség. A feladat célja az volt, hogy növeljék a résztvevők önértékelését. A vizsga napján ezeknek a diákoknak a vizeletében kevesebb adrenalint és más stresszhormont találtak, mint a kontrollcsoport tagjainál. A hatás azoknál volt a legkiugróbb, akik az elején leginkább aggódtak vizsgaeredményük miatt.

A jó barátok egészségre gyakorolt hatása felér a dohányzás elhagyásával

Az emberekkel szembeni attitűdnek komoly hatása lehet az egészségre. A magányos élet növeli a szívroham, a pszichés betegségek, különösen a depresszió kockázatát, míg azok, akik elégedettek társas életükkel, jobban alszanak és lassabban öregszenek. Ez a hatás olyan erőteljes, hogy a magány feloldása ugyanolyan jót tesz az egészségnek, mint a dohányzás abbahagyása - mondja John Cacioppo, a chicagói egyetem kutatója, aki a szociális elszigetelődés hatásait tanulmányozza.

A kutatások szerint azok, akik gazdag társasági életet élnek és érzelmileg mély kapcsolatokat ápolnak, ritkábban betegednek meg, és tovább élnek. Ez részben azért lehet, mert a magányos emberek gyakran nem törődnek eléggé önmagukkal. Cacioppo kutatása szerint azonban ebben szerepet játszhatnak fiziológiai mechanizmusok is. Úgy találta ugyanis, hogy a magányos embereknél felülszabályozottak a kortizolkibocsátásban és a gyulladásra adott reakciókban szerepet játszó gének, a baktériumok ellen küzdő immunsejtek pedig aktívabbak. Úgy véli, az evolúció során az emberi szervezet úgy fejlődhetett, hogy a társas elszigetelődés észlelése beindítja az immunrendszer azon részeit, amelyek a sebgyógyulásban és a bakteriális fertőzés legyőzésében vesznek részt. A csoportban létezés viszont azoknak az immunreakcióknak kedvez, melyekre a - közeli kapcsolatokban gyorsan terjedő - vírusok legyőzéséhez van szükség.

Cacioppo további érdekes felfedezése, hogy a magányosság érzése nem a szociális háló méretétől függ. Ha valaki elégedett társas életével - annak ellenére, hogy csak egy-két jó barátja van - nincs oka aggodalomra. De ha valaki általában véve fenyegetőnek éli meg a közösségben létezést, vagy gyakran érzi magányosnak magát, annak egészsége érdekében ideje változtatnia a hozzáállásán.

A meditáció lassítja az öregedést, erősíti az immunreakciókat

A meditáció egészségre gyakorolt hatásáról még kevés vizsgálat áll rendelkezésre, de ezek arra utalnak, hogy rákos betegeknél erősítheti az immunreakciót, major depresszió esetében (amikor ez a fő kórkép) védelmet nyújthat a visszaesések ellen, és lassíthatja a HIV-vírus szaporodását.

Az amerikai kaliforniai egyetemen dolgozó Clifford Saron kutatása szerint a meditáció az öregedést is lassíthatja. A telomerek, a kromoszómát alkotó DNS-szál végein található, védelmi funkciót ellátó, többszörösen ismétlődő szakaszok, a sejt minden egyes osztódásakor rövidebbé válnak, és így szerepet játszanak az öregedésben. A kutató nemrégiben arra az eredményre jutott, hogy a telomereket felépítő egyik enzim szintje magasabb azokban az emberekben, akik háromhónapos meditációs gyakorlaton vettek részt, mint a kontrollcsoport tagjainál.

A meditáció valószínűleg csökkenti a stresszválaszt, a meditáló embereknél ugyanis alacsonyabb kortizolszintet találtak. Egy kutatás azt is kimutatta, hogy a meditáció változásokat idéz elő az amygdalában, az agy azon részében, mely a félelemérzésért felelős, és válaszol a fenyegetésekre. Egy képalkotásos vizsgálat pedig azt az eredményt hozta, hogy már egyetlen tizenegy órás meditációs tréning is szerkezeti változásokat okozhat az agyban.

Az önhipnózis segíthet a bélbetegségekben

Peter Whorwell, a manchesteri egyetem kutatója hosszú évek óta gyűjti a bizonyítékokat arra, hogy a hipnózis segíthet az irritábilisbél-szindróma kezelésében. Eljárása során ismerteti pácienseit a bélrendszer működésével, majd megtanítja őket arra, hogy vizuális és tapintási érzetek használatával képzeljék el, hogy bélrendszerük normálisan működik. Eredményei szerint hipnózisban betegeinek egy része csökkenteni tudta belei összehúzódását, ami tudatos kontrollal nem sikerülhet, bélfaluk pedig kevésbé érzékennyé vált a fájdalomra.

A hipnózis hatásairól végzett kevés klinikai kísérlet szerint a módszer segíthet a fájdalom elviselésében, továbbá a szorongás, a depresszió, az alvászavar, az elhízás vagy akár a pikkelysömör gyógyításában. Nehéz ugyan jó hipnoterapeutát találni, de Whorshell szerint a lényeg az önhipnózis, melyet az ember hozzáértő segítségével könnyen megtanulhat.

A hit, az életcél, az életfeladat szintén véd a stressz okozta káros hatásoktól

A gondolatok és meggyőződések gyógyító hatására irányuló kutatások közül azok a legvitatottabbak, amelyek a vallásos hit hatásaira kérdeznek rá. Ezeknél a vizsgálatoknál gyakran megkérdőjelezik mind a módszertant, mind pedig a tudós elfogulatlanságát. Néhány kutató a placebóval állítja párhuzamba a vallásos hit egészségre gyakorolt hatásának mechanizmusát: bízni abban, hogy valamilyen isten meggyógyít ugyanolyan hatékony lehet, mint hinni egy gyógyszerben vagy orvosban.

Paolo Lissoni, a milánói San Gerardo Kórház orvosa viszont úgy gondolja, hogy a spiritualitáshoz kapcsolódó pozitív érzések ténylegesen hasznos fiziológiai válaszokat keltenek. Egyik kutatása során például arra az eredményre jutott, hogy a mélyen vallásos, előrehaladott tüdőrákban szenvedő betegek jobban reagálnak a kemoterápiára, és tovább életben maradnak, mint azok, akiket orvosaik úgy írtak le, mint akiknek "kevés hitük" van. A felmérésben követett hívők 40 százaléka még három évvel később is életben volt, míg a kontrollcsoport tagjainak csupán kevesebb, mint 10 százaléka.

Megint mások úgy vélik, valójában itt az a lényeg, hogy valaki rendelkezik-e életcéllal, bármi legyen is az. Ha van elképzelés arról, hogy miért van valaki a világon, és melyek a fontos dolgok az életében, akkor ez erősíti azt az érzést, hogy az illetőnek ellenőrzése van az események fölött, amelyek így kevesebb stresszt okoznak. De már pusztán annak is hasonló hatása lehet az egészségre, ha több idő jut olyan tevékenységekre, amelyeket az illető szeret és értelmesnek talál.